JobAngel Az álláskeresők védangyala

Nem kapsz visszajelzést az álláspályázataidra? Nem tudod, miért nem, mit csinálsz rosszul? Ez utóbbit lehet, hogy meg tudom mondani, mert erre specializálódtam, de a visszajelzés hiánya örök elégedetlenségforrás az álláskeresőknél. Nem kapsz visszajelzést, mert nincs rá kapacitásuk, nincs is igazi vállalható indok (erről a CV-online-on itt írtam bővebben), miért nem te… Az eredmény ugyanaz: nem tudod, mit csinálsz rosszul álláskereséskor, és azt sem, ha esetleg mindent jól csinálsz, csak nincs szerencséd.

Ez viszont nagyjából a HR-esekre, toborzókra, közvetítőkre is igaz. Te, mint álláskereső is lehetsz velük elégedetlen, de ennek vajon hányszor adtál hangot? Ezért aztán fogalmuk sincs róla, mi a baj azzal, amit és ahogy csinálnak. Általánosságban mindenki tud panaszkodni, fórumokon, blog kommentekben valóban rémes sztorikat olvashatunk. De vajon magának az „elkövetőnek” valaha is szólt valaki, hogy nem így kellene?

Előző heti cikkemben azzal foglalkoztam, hogy mit tegyen az, aki úgy gondolja, azért nem kap meg egy állást, mert a döntéshozó a saját pozícióját félti tőle. Ennek folytatásaként a szorongó, székét féltő főnökhöz is lenne pár szavam. Még mindig fenntartom, hogy aki azért nem vesz fel egy bizonyos jelentkezőt, mert az a valaki jobb nála, annak sok mindent kell tisztáznia magával…

Hallom jópárszor ezt a panaszt, hogy „azért nem vettek fel, mert többet tudok/jobb vagyok, és ezzel veszélyeztetném a főnök pozícióját”. Nem tudom egyértelműen lemérni, hányszor valós és hányszor csak vélt ez az indok, de érdemes foglalkozni vele, mert már az is enyhíti a problémát, ha álláskeresői oldalról tudatos stratégiát választunk ehhez a helyzethez.

Első ránézésre leginkább egy sértődött önigazolásnak tűnik, de nem szabad látszatból ítélni, tehát ha valaki ezzel jön, körbekérdezem: miből gondolja ezt?

Ismerőseim jórésze már tudja, hogy bloggerként mivel foglalkozom, így ha álláskeresővé válnak, engem is felhívnak segítségért. Egyikük egyszer megjegyezte: felhívott többeket, hogy segítsenek, ahogy azt én is mindig tanácsolom. Sopánkodtak, sajnálkoztak, „jajaj, most mi lesz, hát persze megpróbálok segíteni”. Utána felhívott engem, és végre nem sopánkodást hallott. Én a már rutinná vált kérdéseim után (milyen állásokat keresel, mik a preferenciáid, mi a fizetési igényed?) azzal folytatom, hogy küldjön egy önéletrajzot, és megnézzük, mit lehet kihozni belőle, milyen stratégiát lehet érdemes követni.

Általános véleményem, hogy a mobbingra és/vagy együttműködésre képtelen vezetőre egyetlen jó válasz a munkavállaló részéről az állásváltás (én legalábbis erre jutottam, meg is tettem, amikor ilyen helyzetben voltam, amikor meg nem, egy autóbaleset után gondolkodhattam 1 hónapot fekve, hogy akkor érdemes-e ezt így folytatni…arra jutottam, hogy nem).

Ha az állásváltási szándékot eldöntötte a munkavállaló, akkor az álláskeresésre sok jó tippem van itt a blogon :), viszont az átmeneti időszakra is kell valamilyen túlélési taktika, amíg meg nem találja az új állást, és mégiscsak az utált főnök fejét kell néznie, nap mint nap a felmondásig.