Hallom jópárszor ezt a panaszt, hogy „azért nem vettek fel, mert többet tudok/jobb vagyok, és ezzel veszélyeztetném a főnök pozícióját”. Nem tudom egyértelműen lemérni, hányszor valós és hányszor csak vélt ez az indok, de érdemes foglalkozni vele, mert már az is enyhíti a problémát, ha álláskeresői oldalról tudatos stratégiát választunk ehhez a helyzethez.

Első ránézésre leginkább egy sértődött önigazolásnak tűnik, de nem szabad látszatból ítélni, tehát ha valaki ezzel jön, körbekérdezem: miből gondolja ezt?

Honnan tudja, hogy az adott főnök „kevesebb” nála? Sok esetben csak feltételezés, néha viszont igazolható a gyanú: tényleg ez történt, ez is befolyásolhatta a döntést. Mikre nem jó a Linkedin, ugye? :)

Az viszont a racionálisan toporzékoló énem szerint elviselhetetlen, hogy cégek azért ne jussanak kiemelkedő képességű, tehetséges emberekhez, mert másban jó, másban tehetséges, rosszabb esetben valóban középszerű és/vagy ostoba emberek a saját pozíciójukat féltik. 3 oldalról lehet feloldani a problémát: a cég, a kiemelkedően tehetséges álláskereső nézőpontjából és a szorongó döntéshozó főnök szempontjából.

Céges nézőpontból

A cégnek az az érdeke, hogy tehetséges emberek dolgozzanak neki, és ezt a tehetséget ki is tudja aknázni. Érdemes tehát nem túlképzett embereket foglalkoztatni, vagy ha mégis azok, akkor úgy motiválni őket, hogy mégis elégedettek legyenek (pl. legyen elég pénzük egy olyan hobbira, amiben kiélhetik a tehetségüket). Egy ilyen szemlélet mellett a túlképzett, nem túl inspiráló munkát végző ember is jól és lelkesen fog dolgozni, mert megtalálja a számítását: a munkahelye, munkája által meg tudja teremteni a lehetőséget a tehetsége kibontakoztatására. Win-win. Ehhez persze meg kell követelni, hogy racionális és átlátható kritériumok alapján hozzák meg a döntést arról, ki lesz az új kolléga. A HR-től is, és bizony a szakmai vezetőktől is.

Álláskeresői stratégiák

Álláskeresőként érvelhetsz mindazzal, amit az előző bekezdésben taglaltam: hogy a cég jól jár veled, mert ugyan lehet, hogy túlképzettnek tűnsz, de téged az motivál, hogy...

Ha valóban félnek tőled, annak oka van. Az egyik oka az lehet, hogy nemcsak a tehetséget látja benned a szorongó vezető veszélyként, hanem az ambíciódat is. Mi? Hogy te sosem akartál vezető lenni? Téged az hajt, hogy minél többet tudj a szakmai finomságokról, részletekről? És ezt el is mondtad állásinterjún a szorongónak? El kell mondani.

Egy ilyen embert úgy lehet meggyőzni, ha elmondod őszintén, mit akarsz. Hogy te igenis szeretnél szakértői vonalon dolgozni, ambícióid között ilyenolyan szakmai vizsgák szerepelnek, és/vagy egyszer magad szeretnél egy olyan munkát végigvinni, amiben...  stb. Ezt már az önéletrajz, „karriercélok” rovatában el kell kezdeni! (Hogy hogyan írj jól "karriercélok" rovatot, arról itt írtam) Őszintén leírni, hogy mit szeretnél, és nem „hatékony csapatmunkában kamatoztatni tudásomat”, mert a lózungokkal csak erősíted a veszélyérzetét, és már állásinterjúra sem jutsz el.

A hiteles fellépés nehéz, de vannak még lehetőségeid az álláspontod megerősítésére: a referenciaszemélyeknek mondd el, hogy ezt akarod, és ők feltétlenül mondják el... A Linkedinen a megfelelő szakmai csoportokban ilyen témákban légy jelen. Állásinterjún mondd el, hogy az ő csapatában a te szaktudásoddal milyen sikereket érhet el a csapat, és éreztesd vele, hogy ez az ő sikere is lesz.

Folyt. Köv: Pár szó a pozícióját féltő, szorongó döntéshozókhoz