Ez egy olyan fejezete a CV-nek, amit mindig kínok közt hoz össze a jelölt, mert annyira életidegennek tűnik.
A legtöbb esetben a leírt karriercél valahogy így fest:

„Egy olyan állást szeretnék betölteni, ahol az eddig szerzett szakmai illetve személyes tapasztalataimat kamatoztathatom, képességeimet továbbfejleszthetem.”

Vagy:

"Célom, hogy megbecsült tagjává válhassak egy jó kollektívának..."

Ezekkel néha a CV összegzését ill. a motivációs levél utolsó fejezetét töltik ki a jelöltek. Most azt nézzük meg, ez így miért nem jó, és hogyan lehet jól megírni.

Mi a hiba ebben?

1. Erőltetett: az látszik belőle, hogy jelöltünk meg akar felelni valami olyan elvárásnak, ami sosem létezett a valóságban, tehát írt egy ilyen fejezetet. Az elvárás valójában csak az amerikai karrierkönyvekben létezik, ott írtak ilyen sablonokat, amik magyarra fordítva még szerencsétlenebbül hatnak, de angolul is fájdalmasan idétlenek. Ráadásul jelöltünk nem igazán mer saját szavaival saját célokat megfogalmazni, vagy legalábbis nem meri ezeket közölni mással. Vagy esetleg nem is érdekli az egész, és ezt bennefelejtette egy sablonból.

2. Semmitmondó: Általában a személyes adatok után írják ezeket a jelöltek a CV-be, amikor a CV-t olvasó még nem jutott oda a CV olvasásában, hogy tudja, milyen eddig megszerzett szakmai tapasztalatai vannak, milyen tudása van jelöltünknek. Honnan tudná, hogy az általuk kínált állás olyan, amilyet jelöltünk keres? Ha már itt tartunk, milyen az az olyan? Mit jelent a „kamatoztatás” jelöltünknek? Milyen képességeit akarja fejleszteni? Ha egy gondolkodó ember olvassa ezt, csak kérdéseket, bizonytalanságot generál.

3. Rossz az "iránya": Arról szól, hogy a jelöltnek miért lenne jó dolgozni valahol, miközben arról kellene szólnia, hogy az olvasó miért járna jól az ő alkalmazásával.

4. Nem őszinte: lássuk be, nehéz elhinni, hogy valakinek az a célja, hogy a mi kollektívánkban legyen hatékony, ha egy hete még azt sem tudta, hogy létezik a cég, a kollektíva. Nem, biztosan nem célja senkinek, hogy fiatalos csapatunk megbecsült tagja legyen, mert sosem látott emberek megbecsüléséért senki sem tűz ki célokat. A CV-t olvasók többsége pont úgy érzi, hogy mindez kamu, ahogy már az írója is érezte. A cél egyértelmű, olyan állást akarsz, ami passzol hozzád, tehát azt kell leírni, hogy milyen szakemberként, milyen tapasztalattal, milyen tudással szeretnél dolgozni.

Hogyan csináljuk jól?

Az alapvető célja ennek a pár sornak, hogy megadjuk, mi, jelöltként mit tudunk nyújtani a cégnek, milyen munkákban képzeljük el magunkat. Ha ez jól le van írva, hasznos fejezet lesz, több okból is:

- Ha teljesen különböznek a jelölt és a kitűzött pozíció céljai, akkor nem rabolják egymás idejét fölöslegesen.

- A pályaelhagyók önéletrajzában ez a legfontosabb pont. Ha valaki könyvelő, pedagógus, stb. és most egy teljesen más területre pályázik, ebben a részben is kell érvelnie maga mellett. Pl. egy matematikatanár nyugodtan beírhatja, hogy tud bánni az emberekkel és képes racionálisan szemlélni az egyes helyzeteket, így üzleti elemzőnek nemcsak a frissen szerzett ezirányú végzettsége folytán lesz jó. Vagy a másik pedagógus, aki avonos-oriflames többéves ismerete miatt azt gondolta, alkalmas lesz kozmetikai bolt eladójának. Ha ezt leírják, el is hiszik nekik, hitelesek lesznek. Ugyanígy bármely pályaelhagyó meg tudja indokolni itt, miért gondolja, hogy belőle egy teljesen más területen is hatékony munkavállaló lehet. De pályaelhagyónak sem kell lenni, bármilyen álláskereső el tudja itt mondani, miért gondolja, hogy menne neki az adott feladat.

Összefoglaló vagy karriercél?

Az összefoglaló (Summary, Highlights, Personal Statement, Professional Summary, Profile, Professional Profile, Qualification Summary, Objective), egyre inkább terjed, én is bőszen javaslom mindenkinek mostmár, pedig régebben nem hittem benne, mert csak a fent idézetthez hasonló, suta mondatocskákat láttam, így úgy tűnt, nem jó eszköz. Jól használva viszont lehet hatékony, ezért változott a véleményem, néhány jelöltnek csak itt van lehetősége elmondani azt a CV-ben, amit egyébként a motivációs levélben kifejtett, de hátha azt nem olvassák el. Ebben a CV-fejezetben leírhatjuk, hogy X év ilyenolyan tapasztalattal, kiemelkedő angol/német/spanyol stb. nyelvtudással, prezentációs készséggel stb. rendelkezünk. Ezt lehet szövegesen max. 4-5 sorban vagy vázlatpontosan is írni. Vagy mindkettőt használni, mint az általam is javasolt egyik önéletrajz-sablonban itt.

A karriercél leírása még abból a korból maradt szokás, mikor elvárásnak hitték (sosem volt az) a fejlődési ambíciókat, a cég iránti feltétlen lojalitást, az „életem és vérem a cégé” hozzáállást. Mostanra reálisan gondolkodó cégek és jelöltek pontosan tudják, hogy ez képmutatás, ilyen nincs, értelmezhetetlen mind a jelölt, mind a munkáltató oldaláról. A fent idézett hibás mondatoknál még durvább is létezik: mikor a jelölt azt írja, hogy az „Önök cégénél szeretnék ilyenolyan állást betölteni”. Ez tényleg nehezen hihető a legtöbb esetben.
Így a „karriercél”, „célkitűzéseim” vagy egyéb fejezetcím helyett maradnék az egyszerű összefoglalónál, akár cím nélkül, amit főbb képességeinkkel indíthatunk, és azzal zárhatunk, hogy az épp megpályázott állásra miért mi vagyunk alkalmasak. Érintettem már sokat itt a blogon a „vezető vagy szakértő” dilemmát. Az összefoglalóban pl. lehet közölni, hogy melyiket választotta a jelölt. De lehet arról is írni, hogy eddig ugyan asszisztens volt, mégis miért lenne mostantól jó csoportvezető.

Egy jó összefoglaló vázlata

Általában 3 különböző dolgot kell ennek a 4-5 sornak tartalmazni, azzal a szemlélettel megközelítve, hogy az épp megpályázott állásban mi lehet fontos:

1.    ki vagy te?
Pályakezdő írhatja, hogy „ilyenolyan szakon kitűnő eredménnyel végeztem az egyetemen”, vagy egy gyakorló szakember írhatja, hogy „10 éve ebbenmegabban a témában ilyenolyan vezetői beosztásokban dolgoztam”.

2.    mit tettél le eddig az asztalra?
Ha volt valami kiemelkedő siker, azt mindenképpen szerepeltetni kell itt. Ha egy jó kapcsolatrendszert építettél fel, írhatod, hogy az elmúlt x évben x szintű vezetőkkel tárgyaltál stb. Olyan siker legyen, ami passzol az álláshoz.

3.    mit akarsz?
Ide jöhetnek a céljaid, karrierterved stb. „10 éves vezetői tapasztalataimat felhasználva a jövőben is ilyenolyan pozícióban eztmegazt a tevékenységet végezném szívesen, mert…” - és nem kamatoztatni akarsz, ugye?

Formai követelmények

Nem lehet több 4-5 sornál. Használj 1,15-ös sortávolságot a jobb olvashatóság kedvéért. Lehet vázlatpontos is, ezesetben 6-8 sor is lehet, de csak akkor, ha tényleg ennyi fontos dolgot kell kiemelni az álláshirdetéshez.

Tartalmi követelmények

Ne definiáld magad "svájcibicskaként", azaz ne írj bele, hogy ezt is tudom, meg azt is, meg amazt is. Csak olyat, ami a hirdetés alapján a munkáltatónak kell. Kerüld a hosszas leírásokat, halmozott mellékneveket! Maradj a tárgynál! Pl. Lehet, hogy németül is jól beszélsz az angol mellett, de ha az angolt kérték a hirdetésben, itt csak azzal foglalkozz. Majd a CV „Nyelvtudás” fejezetében leírod a többi tudásod. Egyes szám első személyben írd!

Mégis mit írjak?

Ha végképp semmi ötleted sincs, akkor sincs veszve semmi: nem tudod, mit akarsz igazán? Nem baj, ha általánosan nem tudod megfogalmazni, de ha meglátsz egy hirdetést, és úgy érzed, jelentkezni akarsz rá, akkor tudod, miért érzed úgy. Mert ezt szeretnéd csinálni, mert ezt már csináltad stb. Azt kell leírni, amit akkor éreztél, mikor eldöntötted, hogy erre jelentkezel.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Végezetül ajánlanám ezt a zseniális infografikát, amit a téma kutatása közben találtam (rákattintva teljes, olvasható méretében megtekinthető):

A kép forrása: http://www.phdfriend.com/fulbright-personal-statement-letter/ ) A hozzátartozó cikküket is ajánlom szeretettel, tanulságos, hogy ők hogyan gondolkodnak erről!