Ahogy berobbant a mindennapi életünkbe a home office kb. 2 hónapja, és már nemcsak a jófej főnökök által biztosított juttatás, de kényszer is lett, ki is derült, hogy sokminden másképp van ezügyben is, mint hittük. Például, hogy igenis jó dolog bejárni a munkahelyre, sokan vágynak rá, vagy szükségük van rá, amikor ez tilos.

Otthonról dolgozni nem feltétlenül jutalom, néha kifejezetten macerás. Tehát, most, hogy kezd visszatérni a régi életvitelünk, érdemes megkérdezni a kollégákat, mit szeretnének: lehet, hogy nem kell már névreszóló asztal az irodában, de csak kellene egy hely, ahová elmehet dolgozni, ha a körülményei úgy kívánják. Pl. lakásfelújítás közepén otthonról dolgozni nem épp ideális.

Emellett elkezdett látszani, hogy a munkavállalókat nem kell folyamatosan felügyelni, tudnak dolgozni anélkül is. Az is látszik rögtön, ha valaki nem dolgozik, mert nincsenek készen a feladatai.

Azzal, hogy aki csak tehette, otthonról dolgozik, paradox módon kinyílt a világ is, és nem bezáródott. Jobban megismerjük egymást, rádöbbenünk: mindenkinek van emberi oldala, nemcsak egy kolléga, vagy munkavállaló, aki elsiet mellettünk a folyosón. Szeretnek dolgokat, van életük, életterük, emléktárgyak a könyvespolcán, és nini, repülőmodelleket épít. Van gyerekük, van párjuk, velük együtt élnek, igen, elsétál a háttérben néha valaki egy videohívásban, vagy belerecseg a kávéfőző a vonalba. Hogy ez nem professzionális? Lehet, viszont emberi, és ez sokat fejlesztett a szemléletünkön, amitől optimistábbak lehetünk a jövőt illetően. Tolerancia, problémamegoldás, új szintre helyezett versenyképesség: az marad életben a piacon, aki bizalmat szavazott a munkavállalóinak, és akár teljes home office-ra állt át. Az veszi fel sikeresebben a fonalat a visszarendeződéskor, aki a kényszerű pihenők alatt a munkavállaló képzésével (is) foglalkozott, meg az üzletmenet fenntartásával is.

Emellett a legzárkózottabb embernek is igénye lett arra, hogy „találkozzon” másokkal, még ha csak virtuálisan is. Az meg külön öröm, hogy az üzletmenet így is rendben megy a legtöbb helyen. Kicsit lassabb, kicsit esetlenebb néhol, de ettől emberi lett. Kiderült, hogy az ügyfélnek is van macskája, ő sem talpig nyakkendőben dolgozik otthonról. Egészen más hangulata van ilyenkor egy tárgyalásnak is, könnyebben közelednek az álláspontok.

Ehhez képest olvasom a Forbes cikkét, miszerint demotiváló a főnök pizsamában. Szerintem meg kifejezetten motiváló, ha megértik, akik eddig nem merték: még a főnök is ember. A cikk azt is mondja, öltözzünk fel „normálisan”, ami biztosan nem jelentheti azt, hogy öltönyben-nyakkendőben vagy kosztümben-magassarkúban mászkálunk otthon egész nap. Biztos, hogy az a professzionális, ha dallasost játszunk a kollégáknak? A való életben bizony kényelmes ruhákban járunk otthon, ami nem jelenti azt, hogy az öltözékünk rendezetlen, vagy megjelenésünk ápolatlan. Nem kell alakoskodni, mindenki tudja, hogy nem grasszálunk máskor sem élére vasalt nadrágban, nyakkendőben, kiskosztümben a saját konyhánkban… A cikk még ragaszkodik a „régi iskolához”, nem is értem, miért.

Előrelépés, hogy megint eggyel kevesebb témában kell alakítanunk (alakoskodnunk?). Ahogy az irodákban először a kosztümök-nyakkendők tűntek el, ma meg már nem ciki a blúz-farmer, ing-farmer sem. Vannak még cégek, ahol a tanácsadóknak annyira elegánsnak kell lenni, hogy bármikor meg tudnának jelenni egy temetésen is, de most ők is épp home officeban, kényelmes ruhában dolgoznak. Nem hiszem, hogy vissza fognak térni a régi rendszerhez később.

A világ megfordult: sok helyen mostantól az a juttatás, ha a cég biztosít irodai hátteret, és a home office az alapértelmezett. Az emberek több olyan ruhát vesznek, ami home office-ba való (nem reprezentatív felmérésem egy online divatáruháztól), a lakberendezésben a „munkasarok”, „munkaszoba” is egyre inkább igénnyé vált.

Konferenciák a nappalinkban

A konferenciák mindig professzionális, nagyon gondos munkával, tökéletes külcsínnel, arculattal, hónapok alatt exkluzív helyszínre megszervezett rendezvények voltak, külön iparág a rendezvényszervezés, külön tudomány egy-egy ilyen eseményt megszervezni. És persze rengeteg munka.

A 2008-as válságban volt pár konferencia, ami a „válság jegyében” kicsit más volt, a kreativitás pedig új lehetőségeket és üzleteket hozott. Költségmegtakarítás volt a kulcsszó mindenben. Pl. az egyik rendezvényen megjelentek az újrahasznosítható papírbútorok, ami környezetvédelmi és költséghatékonyság szempontjából sem rossz húzás. Nem osztogattak drága brosúrákat, amik egy felmérés szerint 4 másodpercet „élnek” az ügyfél kezében, utána kuka… Hanem megkérdezték az embereket, mire kíváncsiak, egyeztettek időpontokat, és beszéltek róla, ami üzlet szempontjából jóval hatékonyabb. - Micsoda felismerés: beszélgetni kell az ügyféllel! :)

Most a social distancing a kulcsszó, ennek jegyében az online megoldásokat kezdték el olyanok is használni, akik ezelőtt kevésbé. Hirtelen kellett átállni, bár arról, hogy digitalizáció-e telefonnal befotózott, de papíron aláírt megrendelőt küldeni-fogadni, megoszlanak a vélemények.

A korábbi értékesítési webinarom nagyon érdekes tapasztalata volt abból a szempontból is, hogy mennyivel másképp kell készülni az online eseményre. Ha ez állásinterjú lett volna online módon, akkor is sokminden releváns lenne belőle:

Nincs catering, de legyen B terv, mert mi lesz, ha pont akkor lesz áramszünet, amikor prezentálok? Otthon nincs UPS, de a Zoom/Teams megy telefonról is, legyen feltöltve! Mi lesz, ha valami technikai nyavalya miatt senki sem hall semmit majd? Mi lesz, ha elmúlik a net, szerencsés vagyok, két mobilszolgáltató és egy kábeles közül valamelyik majd csak működik.

Rendezvény lévén, nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy nem kell figyelni a résztvevők számára: nem kell számolgatni a helyeket, nem kell állandó és változó költségeket figyelni a résztvevők számának alakulásával. Nem kell előre regisztrálni és nem telik be a terem, nem fogy el a szendvics.

Végignéztem néhány webinart a mostani helyzetben, külcsínben azt tapasztalom, mint a home office-nál. Eleinte még próbálkoztak virtuális hátterekkel, meg szépen kiöltözni, aztán az ablak elé húzott sötétítő függöny is megfelelő háttér volt, az előadók sem öltöztek már dallasosba, már két hét karantén után sem. Ezt én komoly fejlődésnek látom. Végre nem megfelelni akarunk egy olyan elvárásnak, ami túl sokat nem tesz hozzá az üzlethez, fejlődéshez, hanem a munkára, szakmai tartalomra koncentrálunk.

 # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes (jelen helyzetben csakis online, kamerás, élő konzultációs) segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

 # # #