JobAngel Az álláskeresők védangyala

Gondolom, nem mondok újdonságot vele, hogy nincs. Az átrendezett, hosszúhétvégés ünnepnap+pihenőnapokért ledolgozandó szombatok logikusnak tűnnek, papíron, ahol a munkavállalók nem emberek, hanem termelési tényezők, a cégek pedig más cégekkel kapcsolatban nem álló, képzeletbeli dobozban, magukban ketyegő izék (főleg külföldiekkel ne legyen kapcsolatuk ugye, mert ők aztán végképp nem dolgoznak ilyen szombatokon).

De a munkavállalók bizony emberek, a cégek pedig úgy végzik tevékenységüket, hogy más cégekkel kapcsolatban állnak, együtt dolgoznak, kiszolgálják egymást. Ergo, az „ügyesen” kitalált szombatoknak értékes munkanapként való számontartása a legtöbb esetben lehetetlen.

Ezzel a felkiáltással térnek vissza néha alkalmi álláshirdető ismerőseim, akik először találták szembe magukat egy olyan halom önéletrajzzal, ami nem megfelelő: nem válaszol az álláshirdetésben megfogalmazott igényeikre, sőt, még csak nem is tárgyalja azokat a pontokat, amik az álláshirdetésben le vannak írva.

Fokozottan növeli a kiválasztó rossz érzését, ha ismerősi körben küldött szét levelet, Linkedinen, Facebookon, hogy ha esetleg tud valaki alkalmas embert…

Az utolsó nap teendői közé tartozik a búcsúlevél megírása is. Úgy gondolom, erre érdemes külön is kitérni, mert láttam már suta és nagyon sikeres próbálkozásokat is.

Körbeküldhetsz külön a kollégáknak, és külön a vezetőknek egy-egy e-mailt, de csak akkor, ha olyan mondanivalód van, ami a jövőre nézve is pozitív.

A profi felmondáson túl nagyon fontos, hogy hogyan töltöd az utolsó napod a munkahelyeden. Az adminisztratív teendők mellett azért is mindent meg kell tenned, hogy ne maradjon tüske, sértődés senkiben. Persze így is fog időnként…, de neked mindig profi módon kell viselkedned, a karriered érdekében nem égethetsz fel hidakat magad után. Ritka kivételeken kívül (pl. peres elválás), ez működik is.

Kikérték már maguknak jónéhányan, hogy a bemutatkozómban „hasznavehetetlen” tanácsokról beszélek, pedig.... Az antikedvencem „légy kreatív!”, mint bárhol bevehető, semmire sem jó tanács, az önéletrajzírásnál kezdve, a főzésen át a gyereknevelésig találkozunk vele, de gyakorlati haszna nincs.

A kétes értékű tanácsok egy speciális változata a „mit ne” gyűjtemények, amiket első ránézésre jónak tarthatunk, majd felmerül a nagy kérdés: ez mind oké, de „mit igen”? Önmagában, ha tudjuk, mit nem szabad, még nem adja meg, mit kell csinálni egyes helyzetekben.