Nem kapsz visszajelzést az álláspályázataidra? Nem tudod, miért nem, mit csinálsz rosszul? Ez utóbbit lehet, hogy meg tudom mondani, mert erre specializálódtam, de a visszajelzés hiánya örök elégedetlenségforrás az álláskeresőknél. Nem kapsz visszajelzést, mert nincs rá kapacitásuk, nincs is igazi vállalható indok (erről a CV-online-on itt írtam bővebben), miért nem te… Az eredmény ugyanaz: nem tudod, mit csinálsz rosszul álláskereséskor, és azt sem, ha esetleg mindent jól csinálsz, csak nincs szerencséd.

Ez viszont nagyjából a HR-esekre, toborzókra, közvetítőkre is igaz. Te, mint álláskereső is lehetsz velük elégedetlen, de ennek vajon hányszor adtál hangot? Ezért aztán fogalmuk sincs róla, mi a baj azzal, amit és ahogy csinálnak. Általánosságban mindenki tud panaszkodni, fórumokon, blog kommentekben valóban rémes sztorikat olvashatunk. De vajon magának az „elkövetőnek” valaha is szólt valaki, hogy nem így kellene?

Miután hiszek a kommunikációban, nincs más lehetőségem, mint arra biztatni minden álláskeresőt, hogy igenis dobjon egy e-mailt, ha elégedetlen. Sőt, akkor is, ha különösen elégedett, ne csak mindig reklamáljunk, dicsérjünk is – ha megkapod az állást egy közvetítő segítségével, azért megérdemel egy köszönőlevelet, akár egy postai képeslapot is, nem?

A HR-esnek, toborzónak, közvetítőcég interjúztatójának van ugyan főnöke, ügyfele, tőlük kap is visszajelzést, de ez nem arról szól, hogy hogyan bánik az álláskeresőkkel. Azt csak az álláskeresők tudják. Azaz, ha soha senki nem emel szót a méltatlan bánásmód ellen, akkor nem fog tudni változni, mert nem tudja, hogy változni kell.

Hogyan adjunk visszajelzést?

1. azonnal, az állásinterjún

Ha illetlen és/vagy törvénytelen kérdést tesz fel (gyerekvállalás, vallási, politikai nézetek stb.), akár azonnal is kikérheted magadnak, de azzal csak elvágod az esélyeidet. Ehelyett szoktam azt javasolni, hogy a jó válasz az, hogy „erre inkább nem válaszolnék, mert törvénytelen, nem tartozik a tárgyhoz” stb. Ettől sem lesz túl jó kedve, de az álláskereső elsősorban a saját érdekeit tartsa szem előtt.

Bármilyen egyéb méltatlanságot lehet figyelmen kívül hagyni: külsőre tett megjegyzés gyakori pl. Ignoráld, majd utólag, írásban tedd szóvá. Esetleg a főnökének is.

2. Írásban

Panaszt tenni igenis érdemes: ha sokan tennék, előbb-utóbb kialakulna egy kép az interjúztatókról a főnökeik előtt is. Feltűnő lesz, hogy kikre panaszkodnak, és kikre nem. Egy-két ügyet még ki lehet magyarázni, tizet nem. Előbb-utóbb változni fog a hozzáállás az álláskeresőkhöz ezáltal.

Egy ilyen panaszlevél tartalmazzon konkrétumokat: A dátumot, időpontot, mikor voltál interjún, milyen pozícióra, kinél voltál, konkrétan mi történt, mi hangzott el, ami neked nem tetszett, mit tett, ami panaszra érdemes (megvárakoztatott, megjegyzést tett a külsődre, a volt munkahelyedre, az iskoláidra stb.). Nem elég, hogy „udvariatlan volt”, mert az nem konkrét. A konkrét az, hogy várakoztál 20 percig, nem válaszolt konkrét kérdésedre, tehát ezúton itt is megkérdezed, hogy … Vagy pl. az, hogy az hogy „….” szavakkal becsmérelte a főiskolát, ahová jártál. Egy ilyen panasszal már a főnöke is tud valamit kezdeni.

3. Ne az elutasító levelükre írj válaszul panaszlevelet!

Ez néha megtörténik, de így nem éri el a célját a mondanivalód. Ha kapsz egy elutasítást, akkor arra esetleg visszakérdezni érdemes, hogy miért nem téged választottak. Ha arra írod válaszul a panaszleveled, a panaszaidat betudják a csalódottságodnak, sértettségednek, és nem foglalkoznak vele, nem veszik komolyan.