Általános véleményem, hogy a mobbingra és/vagy együttműködésre képtelen vezetőre egyetlen jó válasz a munkavállaló részéről az állásváltás (én legalábbis erre jutottam, meg is tettem, amikor ilyen helyzetben voltam, amikor meg nem, egy autóbaleset után gondolkodhattam 1 hónapot fekve, hogy akkor érdemes-e ezt így folytatni…arra jutottam, hogy nem).

Ha az állásváltási szándékot eldöntötte a munkavállaló, akkor az álláskeresésre sok jó tippem van itt a blogon :), viszont az átmeneti időszakra is kell valamilyen túlélési taktika, amíg meg nem találja az új állást, és mégiscsak az utált főnök fejét kell néznie, nap mint nap a felmondásig.

1. Adjon erőt, hogy dolgozol a változáson!

Ehhez tényleg dolgozni kell rajta. Minden elküldött álláspályázat közelebb tud vinni az új álláshoz, és kellő energiát is van miért belefektetni: a sokkal jobbért dolgozol. Az elviselhetetlen főnök legyen a motivációd az álláskeresésre. Mivel biztosan nem fog eltűnni, hatékony motiváció lesz minden egyes beszólása akár.

2. Ne híreszteld, mennyire utálod

Ne beszéld ki a kollégákkal a háta mögött, ne írd ki a Facebookra, hogy mennyire eleged van, még akkor sem, ha ő nem látja (mindig lesz egy "jóindulatú" ember az ismerősi körödből, aki printscreent küld neki a bejegyzésedről...). Ne beszéld ki üzleti partnerekkel sem, még diplomatikusan sem. Nincs annál kínosabb, mint mikor a tárgyalópartner arról mesél, hogy ő jóváhagyná, de még kell a főnöke jóváhagyása, aki ilyenolyan, és nehezen fogja jóváhagyni és árad belőle a panasz a főnökére…a hallgató pedig csak megértően bólogatni tud, nem lévén más lehetősége.

3. A munkádat szeresd, ne a főnököt utáld

Ha állásinterjúkra mész, lelkes, motivált dolgozónak kell látszanod (nem elég annak lenni, annak is kell látszani!). Keresd meg éd legyen listád arról, mit szeretsz a munkádban. Az eredményeket, a kollégákat, hogy szép a kilátás az irodából, stb. Így fogsz tudni csillogó szemmel mesélni a munkádról, ha ezek jutnak eszedbe róla, nem az akármilyen főnököd.

4. Ne örülj a kárának, kudarcának

„Hehe, jól megkapta” --- kikívánkozhat ez mindenkiből, néha még akár jogosan is. Mégse tedd: az ő kudarca rád is rossz hatással van. A rossz főnök, ha rosszkedvű vagy elkeseredett, ideges, még elviselhetetlenebb, és ez neked még rosszabb. Ha panaszkodik, biztosítsd együttérzésedről, ha sikerült neki valami, gratulálj.

5. Ne vedd komolyan a vagdalkozását

Ismerek dolgozót, akit már majd’ egy évtizede tart azzal sakkban a főnöke, hogy valahányszor próbálkozik valamivel (fizetésemelés-kérés, kivételes szabadság, vagy engedélyezett korábban elmenés), mindig megadja nagy kegyesen, és egyben megfenyegeti, hogy ez az utolsó, a következő ilyenre felmondás lesz a válasza. Már ő is kitanulta, hogy nem eszik ilyen forrón a kását, de azért minden reggel gyomorgörccsel megy be dolgozni. Nem tudom, miért fél váltani.

6. Tedd a dolgod és dokumentáld
   

Az nem dolgod, hogy ezt az embert megváltoztasd. Ne akard meggyőzni az igazadról, mert nincs értelme. A munkádat végezd el rendesen, a jövőbeni karrieredhez erre van szükség. A napi sikerek, elvégzett feladatok adjanak erőt, önbizalmat, hogy igenis jól csinálod. Fontos, hogy egy későbbi vita elkerülésére dokumentáld a munkádat: lehetőleg írásban (mailben) kommunikálj vele, találj ürügyet arra, hogy mást is be lehessen vonni a levelezésbe, legalább CC-ben legyen rajta. Sokat segíthet egy későbbi bizonyításban.

7. Hívd meg egy kávéra, tisztázzátok a problémákat!

Az ötletet valahol egy könyvében Csernus Imre említette, és ugyan nem vagyok nagy rajongója, ebben igaza volt. Lehet, hogy a barom főnöknek fel sem tűnik, hogy ő barom. Megmondani nem nagyon lehet neki, mert megsértődik, indulatból reagál, tehát meg kell fordítani a kérdést, tudjuk meg, mi baja van. Csernus javaslata az volt, hogy hívd meg egy kávéra, ebédre, vidd ki egy ügyfélhez, az odaúton együtt ülve az autóban, hátha tudsz vele beszélni (vidd ki az irodájából, ez a lényeg!) és szegezd neki a kérdést: „Főnök, mégis mi bajod van velem? Nem jól végzem a munkámat? Mit csinálok rosszul?” és akkor valamit majd hadoválnia kell. Eddig emlékszem a csernusos tanácsra, innentől jön a sajátom: A főnöknek valamit válaszolnia kell, miközben a te pénzeden kávézik, és az autóból sem tud kiugrani, hogy kimeneküljön a szituból… Bármit is mond, legyenek érveid magad mellett, és ne mentegetőzés legyen! Ha be kell látnod, hogy tényleg rosszul csinálod, akkor kérdezd meg, hogy lenne jobb, mivel lenne elégedett (van, aki már erre sem tud válaszolni), és ígérd meg, hogy mostantól úgy fogod. Ha szerinted nem csinálod rosszul, akkor mondd el miért úgy csinálod, ahogy, és miért jó úgy a cégnek (és nem neked, mert azzal nem hatod meg). Ha valamit azért nem csinálsz meg időre/megfelelően mert túl sok a feladatod, vázold neki, miért túl sok, mit tudnál delegálni, leadni, másképp szervezni. Egyszer egy főnök azt hitte, az adott dolgozónak kereskedelmi ajánlatot kiadni „csak 10 perc, mert van template, mit molyol vele annyit?” Hát azt, hogy volt olyan jófej a kolléga, hogy a template-duma helyett mindig azt írta az ügyfélnek, amire az kíváncsi volt, ezért nála az ajánlat/rendelés arány sokkal jobb volt, mint a többi kollégájánál. És bármilyen meglepő, rendelésekből él a cég, nem ajánlatkiadásból. Ahhoz, hogy rendes teljesítménymérés legyen bevezetve ez a felismerés kellett a főnöknek. És néha kiderül: nem is bunkó, csak nincs képben.

8. Tudd, hogy így sem lesz könnyű

Azért nem, mert a hülye főnök okozta stressz mellé még felveszed az álláskeresés stresszét is. De ez utóbbira inkább feladatként és lehetőségként tekints, mint stresszforrásként. És türelemre is intenélek, az eredmény nem feltétlenül fog gyorsan megérkezni egy új állás képében (hónapok, néha akár egy év is kell, néha meg szerencse és gyors váltási lehetőség lesz belőle).