Ismerőseim jórésze már tudja, hogy bloggerként mivel foglalkozom, így ha álláskeresővé válnak, engem is felhívnak segítségért. Egyikük egyszer megjegyezte: felhívott többeket, hogy segítsenek, ahogy azt én is mindig tanácsolom. Sopánkodtak, sajnálkoztak, „jajaj, most mi lesz, hát persze megpróbálok segíteni”. Utána felhívott engem, és végre nem sopánkodást hallott. Én a már rutinná vált kérdéseim után (milyen állásokat keresel, mik a preferenciáid, mi a fizetési igényed?) azzal folytatom, hogy küldjön egy önéletrajzot, és megnézzük, mit lehet kihozni belőle, milyen stratégiát lehet érdemes követni.

Beszámolók szerint végig az álláskeresés folyamán az álláskereső folyamatosan szembesül azzal, hogy őt sajnálják, ezzel lökve őt a legjobb szándékkal is egyre nagyobb reménytelenségbe. Néha hónapokig leveleznek velem álláskeresők, hogy végre valami pozitív hangot is halljanak. Ha egy jelentkezés nem sikerült, megbeszéljük, mi lehetett az oka, hogyan tudja legközelebb elkerülni a hibát, ha hibázott egyáltalán, mert az sem biztos, hogy hibázott. Az ismerősi körétől pedig továbbra is a kétségbeejtő „együttérzést” kapja. „3 hónap? És még mindig semmi? Úúúúristen… Már 6 hónap? Mi lesz így veled?” Erről szokjunk le, de gyorsan, ha nem akarunk ártani annak, aki segítségért fordul hozzánk. Az együttérzés nem sajnálkozást jelent. Aki segítségre szorul, azt pedig nem sajnálni kell, hanem segíteni neki.

Valódi segítséget nyújts!

Ha valakinek valódi segítséget akarsz nyújtani, kérj tőle önéletrajzot, nézd át, jó lesz-e úgy a te cégedhez, ha nem, mondd el neki, hogyan javítsa. A javított CV-t vidd el a céged HR-esének, aki – ha jó a szakmájában – örülni fog neki. Adatbázisba biztos jó lesz, egyébként meg tényleg csak szerencse kérdése. Ha nincs HR-es, akkor a szakmailag kompetens vezetőnek, és kérd meg, hogy ha esetleg van nyitott pozíció, adjon egy esélyt az ismerősödnek. Mást ne kérj! Ne kérd, hogy vegyék fel, hogy bánjanak vele úgy, mint a te ismerősöddel, kivételezettként. Az, hogy a CV-je kiemelt figyelmet kapott, pont elég.

A HR-est, vagy főnöködet kérdezd meg, látnak-e valamilyen lehetőséget. Ha nem, az sem baj, de az álláskereső ismerősöddel ezt is őszintén közöld. Pl. Megpróbáltad, de most nincs üres hely. Jobb, mint a hiú remény.

Ha valamiért nem tartod jó ötletnek a CV továbbküldését, vagy nem tudsz segíteni, akkor ezt is mondd meg őszintén. A hitegető „barátnál” nincs rosszabb. Mondd meg őszintén, hogy bocs, de nem akarsz/tudsz segíteni, mert… és mondd el miért nem.

Segítőnek lenni, ajánlást tenni felelősség is, ezt is mérlegeld. Az ajánlások kockázataival itt foglalkoztam bővebben.