JobAngel Az álláskeresők védangyala

Nemrég olvastam egy bejegyzést (ezt) és nagyon megragadott belőle egy mondat (az egész cikk jó, de ez a gondolat különösen), miszerint:

 “Márpedig ha a te csapatodból ki lehet lógni, akkor nem elég nyitott a csapat.”

Eszembe is jutott rögtön, hányszor utasítottak el már jelöltjeimet azzal, hogy „nem tudna beilleszkedni a csapatba”. Legutóbb egy vak jogásznőt, azzal, hogy ők még nem dolgoztak látássérülttel, nincs benne tapasztalatuk (egy db ingyenes monitorolvasó szoftvert, és 1 db fejhallgatót kell biztosítani számára – ezeket akár ő is viszi, a beszerzéssel sem kell foglalkozni). Így persze nem is lesz tapasztalatuk ebben, és az ő hiányosságuk, tudatlanságuk miatt nincs állása annak, aki semmmiben sem hibázott, szakmailag megfelelő, csak kicsit másmilyen, mint az átlag. A cég, a csapat azzal „érvel”, hogy „bocs, hülyék vagyunk a te kezelésedhez”. És még el is mondják a vak álláskeresőmnek mindezt… Nem mellesleg, neki komoly tapasztalata van abban, hogyan dolgozzon ép látásúak között, az pont elég lenne az együttműködéshez. Hallássérült álláskeresőm is járt hasonlóan. Mert „hűdefura, hogy szájról olvas, ójaj, hogy fogunk mi ehhez alkalmazkodni?”

Állásra jelentkezőket sem könnyű találni, de ez egy szakmai nehézség, majd megoldja a HR-szakma. De ha már ott az álláskereső, akkor akadnak igazán bajaink, és nemcsak a HR-esek küzdenek ilyenkor, de mindenki, aki szeretné, hogy az adott álláskeresőnek állása legyen.

Vannak álláskeresők, akiken HR-esek, segítő hivatásúak, önkéntesek próbálnak segíteni, de néha azért a hajunkat tépjük attól, amiket művelnek (velünk). Ezek persze nem (mindig) rosszindulatú megnyilvánulások, simán csak oda nem figyelés, vagy a másik oldal nemismerése, vagy a rutintalanság, vagy sok esetben az elhatározás hiánya okozza, hogy márpedig az álláskereső állást akar, és ezért dolgozni is hajlandó. Mint tudjuk, az álláskeresés is munka, nem is könnyű.

Segíteni csak akkor tudunk, ha a segített is megtesz mindent azért, hogy legyen állása. Pár „apróság”, amire érdemes odafigyelni annak is, aki segítséget kér.

---------

Főleg fizikai munkások toborzásánál előfordul, hogy felhívja a hirdetőt a jelentkező, hogy utánaérdeklődjön a munkának. Azonnal közli, hogy nincs elég pénz a telefonegyenlegén, hívjuk vissza. A cég HR-ese érti hogy van, ahol már száz forint is számít, nem probléma, visszahívja. A jelentkezőnk nem veszi fel! Soha többé! Napokkal később sem! Nyilván így nem lehet vele állásról beszélni.

---------

Tanácsadó alkalmakra, főleg vidékiek részére gyakran használjuk a Skype-ot. Ingyenes, hatékony, okostelefonra is telepíthető, ha nincs számítógépe. És megkérdezi, hogy nem lehetne-e esetleg mégis telefonon, és hívnám-e? Hiszen az ingyenes segítő munkámmal annyi pénzt keresek, hogy napi egy-egy másfél órás telefonbeszélgetés bőven belefér a költségeimbe… Még jobb, mikor kikéri magának, hogy ő aztán nem skypog, mert nehogymár az álláskereséshez még azt is kelljen! (Hát ha még tudná, mi egyéb kell…)

---------

Az online vívmányok, mint Skype, e-mailezés mellett a közösségi oldalak elutasítása is „menő”. Fizikai munkát pl. könnyű találni mindenféle helyi álláskeresős csoportban a Facebookon, de ő aztán nem. Hát hogyne! Olvasta, hogy ellopják az adataikat „ott”. Irodai, szellemi munkákra próbálom a Linkedin előnyeit kihasználtatni az álláskeresőkkel. Hogyisne! Majd még oda is?! Meg állásportálokra? Neki erre nincs ideje! (mindezt tartós munkanélküliektől)

---------

Önéletrajz-javítás: sokféle javaslatom van, mindegyikhez írok indokolást is, de néha úgy érzem, hiába strapálom magam. Leírom, hogy ezt vagy azt töröld ki - tipikusan a Europassból ottmaradt „Dátum”, „Munkáltató neve”, „Munkakör”címkék - , mert, fölösleges, viszi a helyet az értékes tartalom elöl stb. Vagy a személyes adatokból a gyerekek számát, nevét, szülei(!) születési és halálozási dátumait, mert diszkriminációnak ad helyet, mert nem jellemzi szakmailag, vagy simán csak semmi szükség rá, és be tudnánk írni a helyére olyasmit, amire szükség van. Visszaküldi a javított CV-t, amiben ugyanúgy benne van mindez, de legalább már azt is elrontotta, ami jó volt addig. Vagy megcsinálta a felét annak, amit javasoltam, a másik felét elegánsan elfelejtette. Persze a precíz munkavégzés szerepel a CV-ben… Ennél is rosszabb, amikor a nyilvánvalóan hibás CV-pontra ír egy védőbeszédet, hogy az szerinte miért jó úgy, ahogy. Az ő önjellemzésükben a rugalmasság is szerepel általában…

---------

Időpontegyeztetés. Értem, ha közbejön valami. Egyszer. Esetleg kétszer. De mikor 1 hónap alatt nem jutunk el a Skype interjúig, tíz fölötti időponttologatással, akkor elkezdek kételkedni az álláskeresési szándék komolyságában. (mondom: Skype. Se utazás, se menetrendhez alkalmazkodás, sőt, este 10 is oké lehet). Aki szeretné, hogy segítsenek neki az álláskeresésében, érjen már rá picit a saját karrierje egyengetésére.

 ---------

Kölcsönösség. Amikor valaki régóta nem keresett állást, vagy esetleg még soha életében nem, akkor sok ismeretlen tényezővel találkozik. Miután mindenkinek az a jó, ha állást találnak, próbálunk segíteni, tájékoztatni, mi kell ahhoz, hogy egyáltalán az online álláskeresés technikai hátterét megteremtsék (nem anyagi hiányok vannak ilyenkor, ahogy tapasztaltuk). Azzal legalább ne kelljen már küzdeni, hogy elmagyarázzam, miért jó ha van Skype, Linkedin, Facebook, és miért javítsunk ki egy önéletrajzot. És ha a végén azt kérjük, amit a legelején is közöltünk, hogy az állástalálásáról kérjen a munkáltatójától egy munkáltatói igazolást (amiben nincsenek fizetési adatok, mert nekünk az nem kell), hogy nekünk is lehessen referencia, bizonyított siker a támogató felé, akkor eltűnik...

----------------------

Hölgyeim! Október 16-án ingyenes álláskereső suli lesz, gyertek! Részletek itt! 

----------------------

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg, hátha ezzel te is segítesz másoknak!

Ha személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem!

----------------------

Ha nem tudsz végig maradni, vagy az elejére megérkezni, az sem baj, de regisztrációkor jelezd, hogy fel tudjunk készülni!)

Mit kaphatsz ettől az alkalomtól?

- Jól megírt önéletrajzod lesz.
- Szeretni fogsz motivációs levelet írni.
- Önbizalommal telve fogsz állásinterjúkra járni.
- Magabiztosan tárgyalsz majd a fizetési igényedről.
- Olyan állást találsz, ami neked is jó!
- A Jól-Lét Alapítvánnyal együttműködve 2 alkalommal ingyenes egyéni tanácsadáson is részt vehetsz.
- Ingyenes álláskereső e-book jár minden regisztráltnak!

Regisztráció itt: http://jobangel.hu/regisztracio/

Mit tegyél, ha rosszul választottál állást?

Ha kijavíthatatlanul rossz a helyzet, akkor még épp benne vagy az álláskeresési pörgésben, simán csak folytasd az álláskeresést. Próbaidőben felmondani nem feltétlenül jó ötlet, de ha nem tudsz a helyzettel megbékélni, akkor jobb a józan belátás: mellényúltál, ez nem a te világod, nem a te helyed, nem is tudod elviselni, nem tudsz együttműködni azzal a főnökkel, akit félreismertél az állásinterjún, vagy sosem találkoztál vele. Nem felel meg az a morál, amivel a cég dolgozik, az a kollegiális hangulat, amit tapasztaltál a rövid idő alatt, amióta az új helyeden vagy. Ilyenkor lépj ki! Persze megfontoltan, csak úgy, ha tényleg nincs más megoldás. Ha anyagilag ezt nem engedheted meg magadnak, tarts ki, és használd arra a helyzetet, hogy motiváljon az álláskeresésben. Közben persze a tőled telhető legjobban végezd el a munkád, mert a korrektség mindenképpen fontos.

Van egy nagyon súlyos tévedés, amiben még segítő pályám elején magam is voltam: azt gondoltam, hogy emberek mindig a nekik legjobbat választják a lehetőségek közül, és rossz sorsuk valóban nehezen változtatható, kemény küzdelmek árán. Hű, mekkorát tévedtem! Szerencsére hamar felismertem a tévedésem. Ahogy egyre több emberrel beszéltem, találkoztam, kiderült: a megoldás szinte mindig kézenfekvő, sok esetben ő maga is látja, de nem választja. Mert a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalan, talán jó.

Ez most leginkább Vera története alapján jutott eszembe. Vera közmunkás, diplomával, ebben a státuszában elvtelenül ki is használják.