Bekerült a közbeszédbe a jelenség, és egyre többen merik elmondani, velük is ez történt. Az ilyen helyzetre a megoldás része az is, hogy menekülni kell, azaz állást váltani. És akkor állásinterjún megérkezik a szinte kötelező kérdés: miért akar váltani?
Hangsúlyozom, ez csak része a megoldásnak! A zaklatás előli menekülés racionális döntés, de mérlegelni kell, hogy milyen lehetőségeid vannak harcolni az igazadért.
Ha elhangzik egy ilyen helyzetben az állásinterjún a fenti kérdés, komoly dilemmába kerülünk. Ha egyébként egy jó nevű cégről van szó, aki a piacon komoly hírnévnek örvend, mert miért is akarnál otthagyni egy ilyen céget? Az igazat elmondani szintén veszélyes, hiszen mégiscsak bűncselekménnyel, de legalábbis olyan otromba viselkedéssel vádolsz meg így valakit az állásinterjúztató előtt, ami mindenképpen rossz hírét kelti a cégnek is.
A zaklatás a tréfásnak hitt, túlzásba vitt megjegyzésektől a pornográf tartalom küldözgetéséig, a konkrét ajánlatoktól vagy akár fenyegetéstől a fizikai közeledésig terjedhet, így lehet, hogy amit te már zaklatásnak élsz meg, arról ők még úgy gondolják, hogy jópofa vicceskedés, és náluk is természetes. Ráadásul az interjúztató véleményét sem ismered a témáról. Lehet, hogy maga is áldozat volt egyszer, lehet, hogy nem volt sosem ilyen problémája, nem is érti a jelenséget, sőt lehet, hogy úgy gondolja, hogy csak túldramatizáltad a helyzeted. Mindenképpen kockázatos tehát előállni egy idegen cégnél, állásinterjún azzal, ami valójában történt és álláskeresésre motivált. Sajnos...
Sosem veszi ki jól magát, ha a jelenlegi vagy korábbi munkahelyedet tünteted fel rossz fényben, ezt egyik állásinterjún sem értékelik. A teljes őszinteség itt nem fog működni. Esetleg nagyon diplomatikusan, nagyon „becsomagolva” elmondhatod, hogy pl. nőként férfiak között, vagy férfiként sok nő között dolgozva a hangulat nehezen elviselhető számodra.
A lelki gátak miatt viszont nehéz más racionális indokot találni: menekülni kell a zaklatás és a mobbing elől. Ezt tanácsadóként is, emberként is értem. Viszont egy ilyen cégnél biztosan van még jó pár olyan tényező, ami egy állásinterjún már megfelelő indoknak tűnik arra, hogy munkahelyet válts, ezeket kell megkérdezni:
Nincs lehetőség szakmai előmenetelre
Ez sajnos a cégek nagy részére igaz, így ha ezzel indokolod a váltási szándékod, az egy érthető indok lesz, és máris új irányt adhatsz az állásinterjúnak. Elmondhatod, hogyan képzeled el a szakmai jövődet, milyen terveid vannak pl. tanfolyamok, szakmai minősítések elvégzéséről. Ha magasabb pozícióra vágysz, pályázd meg ezeket, és a feljebblépés vágya egy jól kezelhető indok részedről is, az interjúztató részéről is. Komolyabb felelősséget vállalnál, átadnád a megszerzett tudásod vezetőként beosztottaknak.
Bizonytalanság
Változó gazdasági környezet, üzleti lehetőségek szűkülése is megfelelő ok lehet: ha nincs lehetőséged megoldani, segíteni ezt a helyzetet a saját pozíciódból, akkor ez megint csak azt mutatja, hogy tájékozott vagy, tisztában van a szakmai módszerekkel, lehetőségekkel, tudsz megfontolt döntést hozni.
A fenti módszerekkel a kellemetlen élményed helyett a szakmaiságot helyezheted előtérbe. Ezzel mind a tekintélyedet a leendő kollégák felé, mind a saját önbizalmadat megalapozhatod. Áldozattá persze bárki válhat, de erősebb önbizalommal könnyebben visszaverhetsz egy „támadást”, és persze egy szakmailag tekintélyes kolléga támadásához is több merészség kell. Márpedig a munkahelyi zaklatók elég gyávák ahhoz, hogy a legkisebb ellenállást, ellenvetést mutató kollégát vegyék célba. Amennyiben te egy új állással megszabadultál a zaklatódtól, arra kérlek, légy éber: ha mást látsz ilyen bajban, próbálj segíteni az áldozatnak, mert ez az egyetlen mód arra, hogy a jelenlegi helyzet pozitívan változzon.
----------------------
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg, hátha ezzel te is segítesz másoknak!
Ha személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem!
----------------------
Egy vezetői pozícióban bármilyen változás nemcsak az egyénnek, de az adott iparág piacának is fontos eseménye. Az állását vesztett vezető számára ez különösen erős nyomást, kényszert jelent, ezért többféle hibát is elkövetnek a kapkodásban, teljesítménykényszerben.
A legtöbb esetben a CV javítással már eljutunk addig, hogy behívják állásinterjúra, lelkesen fel is készül rá – mert amellett, hogy a felkészülést is nagyon komolyan vetetem, elég lelkesítő is tudok lenni… :) Tehát, lelkesen elindul, és elvárja magától, hogy azonnal sikerre jusson. Sajnos az álláskereső sikere csak 95%-ban múlik rajta, a maradék 5%-ot az irányíthatatlan, kiszámíthatatlan események, körülmények adják.
A „miért” mindenkinek egyéni: ráunt az eddigi munkáira, valami fontosabbat szeretne csinálni, vagy kevésbé stresszeset, már nem tud azonosulni az eddigi munkája céljával. Bármi is az, nem kell ezt megmagyaráznia akkor sem, amikor majd arról kérdezik az állásinterjún, miért váltott. Akkor arról kell majd beszélnie, mit lát az új karrierben, miért választotta, és miért pont ezt választotta.
