JobAngel Az álláskeresők védangyala

Vannak jelöltek, akiken tüzetesebb olvasás után látjuk CV-ből, motivációs levélből, hogy hihetetlenül ígéretesek, profi szakmai múlttal és tanulmányokkal, valós, referenciákkal alátámasztott eredményekkel. Egyetlen referenciaszemély sem mond rosszat róluk, sőt kifejezetten dicsérik őket. Dinamikusak, megoldásra törekvők, hatékonyak, sikeresek. És mégis, évente-kétévente váltanak állást, egyre szaporítva a munkahelyi listát a CV-jükben, ami később gondot okoz az álláskeresésben.

Én őket hívom teafiltereknek és babérleveleknek, mert pont úgy használják őket – és úgy is működnek –, mint e két termék.

Jobhopper: állásról állásra ugráló, vállalatközi túlélő, állásvadász.

Ahogy mindenki, a HR-es is rendelkezik előítéletekkel, az egyik ilyen előítélet, hogy „gyanús”, ha valaki sűrűn váltogatja a munkahelyeit. Ennek eredete még az előző rendszerből származik, ahol illendő volt az egész életet egy munkahelyen tölteni, vállalati kapun belül volt a munkanélküliség, és aki mégis állást váltott, azt „vándormadár”-nak nevezték, gúnyolták. Talán az egyetlen tolerált eset a költözködés miatti munkahelyváltás volt. A piacgazdaság megérkezésével a munkanélküliség jelent meg először, és mivel az első „HR-esek” a valaha volt személyzetisek voltak, a „vándormadarakkal” szembeni előítélet megmaradt.

A HR szakma meghonosodása kicsit javított a helyzeten, de mivel empátiát nem lehet könyvből tanulni/tanítani, azt gondolják sokan, hogy csak negatívan lehet értékelni egy gyakori állásváltót. Az igaz, hogy a szerencselovagokkal nagyon melléfoghat egy vállalat, és ha őt HR-es szakértő tudomásával és jóváhagyásával választották ki, akkor az szakmai hiba a HR részéről – ezt nem kockáztatja senki, így félelemből inkább nem hív interjúra ilyen jelöltet. Pedig a sok munkahelyváltásnak többnyire teljesen elfogadható oka szokott lenni. Mivel ezt a HR-es csak akkor tudja, ha elmondják, leírják neki, közölni kell vele.

Olvasói témajavaslat alapján szedtem össze pár tudnivalót a felmondásról. Mert a munkavállalói felmondásra tekinthetünk úgy is, mint a sikeres álláskeresés egyik lépésére. Ezt is lehet úgy csinálni, hogy a jövődre pozitívan hasson, és úgy is, hogy komoly problémákat okozzon.

Általában azt javaslom, akkor mondjon fel a munkavállaló, ha az új helyén már az új munkáltató által is aláírt munkaszerződés várja. Vagy legalábbis valami olyan írásos dokumentum, ami alapján biztos lehet benne, hogy a munkaviszony feltételei pontosan azok lesznek, amiket leegyeztetett az állásinterjúkon. (Multiknál divat erről „offer letter”-t küldeni, amit írásban el kell fogadnia a jelöltnek. Ha ez megvan még legalább 1-2 hét mire szerződés lesz.)

Mint már egyszer saját történetemen keresztül bemutattam, a toborzók, közvetítők érdemi segítséget tudnak nyújtani az álláskeresőknek az álláskeresés folyamatában. Az álláskeresők oldaláról egy toborzó, közvetítő cégről legtöbb esetben csak annyi látszik, hogy kapott egy keresési megbízást, felad egy sablonos álláshirdetést, vár egy kicsit, majd interjúztat néhány jelöltet a beérkezett jelentkezőkből. Akik megfeleltek, következő körben már a megbízó cégnél interjúznak, onnantól a közvetítő látszólag nem csinál semmit. A valóság ennél jóval összetettebb.

Kellemes problémának tűnhet, amikor több ajánlatból kell választanunk, de a hosszútávú következményei miatt mégis hasznos lehet átgondolni, hogyan utasítsunk el egy állásajánlatot. Egy állásajánlatra adott udvariatlan nemleges válasz pont úgy megjegyezhetővé teszi a jelöltet, mint egy korrekt elutasítás. De az előjele más az emléknek....