Mint már egyszer saját történetemen keresztül bemutattam, a toborzók, közvetítők érdemi segítséget tudnak nyújtani az álláskeresőknek az álláskeresés folyamatában. Az álláskeresők oldaláról egy toborzó, közvetítő cégről legtöbb esetben csak annyi látszik, hogy kapott egy keresési megbízást, felad egy sablonos álláshirdetést, vár egy kicsit, majd interjúztat néhány jelöltet a beérkezett jelentkezőkből. Akik megfeleltek, következő körben már a megbízó cégnél interjúznak, onnantól a közvetítő látszólag nem csinál semmit. A valóság ennél jóval összetettebb.

Nagyobb cégeknél, ahol van külön HR osztály, a közvetítők jól bejáratott együttműködés mentén toborzást, előszűrést végeznek, a többit a belső HR végzi.Az álláskereső végigcsinálja a folyamatot, és álláshoz jut. Valószínűleg profi fellépése, komoly szakértelme és gyakorlata, valamint jó álláskeresési technikái miatt könnyen, nem igényel különösebb támogatást.

Egy kevésbé jó helyzetben lévő álláskereső számára a közvetítők tevékenysége akkor érdekes, mikor kisebb, belső HR-szakértelemmel nem rendelkező cégek bízzák meg őket kereséssel. Az a cég, amelyik szakértőkre bízza a kiválasztást, profi hozzáállást mutat, van igénye a szakértelemre, valószínűleg több lehetőséget rejt az álláskeresőnek is, mint a szakértelem nélkül kiválasztásba kezdő versenytársaik. (Ha hozzáértés nélkül fog hozzá egy cég a kiválasztáshoz, abból meg ilyen idétlen hirdetések kerekednek.) A közvetítők nem vállalnak el akármilyen keresést, kockázatos cégekkel nem akar senki sem üzletet kötni. Ezek alapján közvetítőhöz fordulni kifejezetten előnyös az álláskereső számára, hiszen már a leendő munkáltató is átesett egy üzleti és egy szakmai szűrőn. Egy jó közvetítő ügyfeléről biztosan tudhatjuk, hogy valós igénye van új munkatársra, és lehet, hogy limitált az erre szánt költségkerete, de semmiképpen sem irreálisan alacsony.

A közvetítők pontosan tudják, hogy a gyengén megírt önéletrajzok, sablonos motivációs levelek mögött is lehetnek jó szakemberek, a diszkriminált társadalmi rétegek is rejtenek nagy tehetségeket. Igazi kincsek ők, hiszen gyorsan elérhetők, jól motiválhatók, akarnak dolgozni, egy kis cégben is látnak lehetőséget. Ha ilyen alkalmas jelöltet talál a közvetítő, van lehetőség arra, hogy meggyőzze a megbízót: a jelölt egy jó szakember, jól fog járni vele, de kompromisszumokat kell kötnie: mert a jelölt éppen kisgyermekes nő, 50 év feletti, vagy éppen nem egy trillázó-vidám lányka, de nagyon tud beszállítókkal tárgyalni, esetleg túlsúlyos, de szakmailag kitűnő jelölt, aki remek munkát fog végezni. A megbízó pedig racionális érvek mentén mindig meggyőzhető. Így lesz mégis állása diszkriminált csoportok tagjainak, álláskeresésben járatlan jelölteknek közvetítők segítségével. De ehhez az álláskereső megfelelő hozzáállása is kell.

Álláskeresés közvetítővel

Vele közösen, és nem rajta keresztül. Mert a közvetítő azon dolgozik, hogy összehozza a munkáltatókat a leendő munkavállalóval, és olyan munkavállalót találjon, aki hosszútávon beválik. Felméri a megbízó igényeit, megjelenteti az álláshirdetést vagy adatbázisokban keres megfelelő jelölteket. Ha a megbízó egy korlátozott anyagiakkal rendelkező kisebb cég, lehet, hogy pont a legjobbnak tűnő jelöltek nem lesznek megfelelőek az állásra, mert nem megfizethetők a megbízó által. Be sem hívják őket interjúra, mert nem valószínű, hogy fizetési igénye feléért hajlandó lenne váltani vagy feladni a jelenlegi céges autót, hogy metrózhasson a külvárosba. Ezért van az, hogy egyes álláskeresők – tévesen – a közvetítőket hibáztatják, mondván, tökéletesek lettek volna a munkára, de a közvetítők akadályozták az elhelyezkedésüket, egy sokkal gyengébb jelölt nyert, aki biztos valaki valakije és már győzött is a tájékozatlanság és a rosszindulat, mérgezve minden álláskereső életét.

Ha a megbízó kompromisszumkész, komoly esélyt kapnak az alacsonyabb végzettségűek, gyengébb nyelvtudásúak, pályakezdők, vidékiek stb. A korlátozott költségvetés miatt az ilyen megbízó fogékonyabb lehet egy Start kártyás vagy egyéb járulékkedvezménnyel alkalmazható jelöltre is. De ahhoz, hogy létrejöjjön az együttműködés a 3 fél között, az álláskeresésben kevésbé jártas jelölteket a közvetítőnek mentorálni kell. Interjúra hívja azokat, akik sejthetően passzolnak a céghez és az álláshoz is, a hátrányaik ellenére is. Ha az interjú is sikeres, a közvetítő tehet javaslatokat az önéletrajz, motivációs levél átírására, és a már közösen kijavított anyag jut el a megbízóhoz. Egyéb tanácsokat is kaphat a jelölt: mit mondjon, mit ne mondjon, milyen fizetési igénye lehet az adott cégnél. A jelölt vagy elfogadja a tanácsokat, vagy elutasítja a segítséget, akár azzal, hogy nem jelenik meg a következő interjún – gyakori jelenség -, akár aktívan kifejezi nemtetszését. Pl. éktelen üvöltésben tör ki a javaslatokat hallva, hogy mi az, hogy egy kiscsaj oktatja ki őt, mondja meg neki, mit írjon a CV-jébe, és mi az, hogy több interjúkör van, miféle kis gagyi cég ez, ő azt hitte, itt konkrét állások vannak neki, de vele mindenki csak szórakozik... A megfelelő jelölttel a következő kör már egy interjú lesz a megbízónál, ahol akár a közvetítő is megjelenhet, sőt az interjúztató oldalán ő maga is kérdezhet (ki akarja helyezni a jelöltjét a munkáltatóhoz, tehát úgy kérdez, hogy ezt segítse elő). Ezután általában a jelöltre vár még egy találkozó a megbízóval, ahol már szakmai felmérésnek lesz kitéve: itt már a közvetítő nem tud segíteni, de erre már mehet teljes önbizalommal a jelölt, hiszen a tudása adott, a cég nyitott rá, hogy őt alkalmazza, „csak” meg kell felelni.

A folyamat során a jelölt mindig fordulhat a közvetítőhöz, és mindenkinek azt tanácsolom, tegye is meg: ha mégsem jó az interjúidőpont, ha meggondolta magát az állással kapcsolatban, ha a fizetési igényébe elfelejtette beleszámolni az utazási költségeit, ha bármilyen kérdése merült fel a céggel, leendő főnökeivel kapcsolatban, ha bizonytalan abban, akarja-e ezt az állást stb. Olyat is láttam már, hogy a jelölt annyira bizonytalankodott – amit a közvetítő jelzett is a munkáltatónak – hogy a munkáltató úgy érezte, emel egy kicsit az ajánlott bruttón, hátha elmúlik a bizonytalanság. A közvetítő érdeke, hogy munkáltató és munkavállaló egyaránt jól járjon, így mindig segíteni fog, persze, csak ha tud róla, hogy segítség kell! Ezért kell tőle kérdezni, hozzá lehet fordulni végig az álláskeresés folyamán.