Jobhopperek, szerencselovagok, vagy alkalmazkodók?
Jobhopper: állásról állásra ugráló, vállalatközi túlélő, állásvadász.
Ahogy mindenki, a HR-es is rendelkezik előítéletekkel, az egyik ilyen előítélet, hogy „gyanús”, ha valaki sűrűn váltogatja a munkahelyeit. Ennek eredete még az előző rendszerből származik, ahol illendő volt az egész életet egy munkahelyen tölteni, vállalati kapun belül volt a munkanélküliség, és aki mégis állást váltott, azt „vándormadár”-nak nevezték, gúnyolták. Talán az egyetlen tolerált eset a költözködés miatti munkahelyváltás volt. A piacgazdaság megérkezésével a munkanélküliség jelent meg először, és mivel az első „HR-esek” a valaha volt személyzetisek voltak, a „vándormadarakkal” szembeni előítélet megmaradt.
A HR szakma meghonosodása kicsit javított a helyzeten, de mivel empátiát nem lehet könyvből tanulni/tanítani, azt gondolják sokan, hogy csak negatívan lehet értékelni egy gyakori állásváltót. Az igaz, hogy a szerencselovagokkal nagyon melléfoghat egy vállalat, és ha őt HR-es szakértő tudomásával és jóváhagyásával választották ki, akkor az szakmai hiba a HR részéről – ezt nem kockáztatja senki, így félelemből inkább nem hív interjúra ilyen jelöltet. Pedig a sok munkahelyváltásnak többnyire teljesen elfogadható oka szokott lenni. Mivel ezt a HR-es csak akkor tudja, ha elmondják, leírják neki, közölni kell vele.
Cégátszervezés
Az egyik leggyakoribb váltási helyzet, amikor a céged átszerveződik, lesz belőle több cég, vagy kiszervezek egy osztályt külön cégbe stb. Extrém esetben előfordul, hogy a kolléga már 12 éve ugyanannál az asztalnál ül, de a réztábla közben nyolcszor is kicserélődött a bejárati ajtón. Ezt az önéletrajzban jelezni kell, nem jó a szokásos kronológiai leírás. Mert abból az látszana, hogy emberünk állásból állásba ugrált, és mindenhol ugyanazt csinálta. Egy fejlődésképtelen jobhoppernek látszik, a valóság viszont az, hogy egy nagyon lojális, szakterületén nagyon tapasztalt emberrel van dolgunk, akit a cégkörnyezeti változások sem ingattak meg a teljesítményében. Az ilyen eset az önéletrajzban így feshet:
pénzügyi előadó, 2000-2012, Ilyenolyan Cég Kft. és jogelődei
vagy
pénzügyi előadó, 2000-2012, Ilyenolyan Cég Kft. (Korábban a cégcsoport egyéb tagjai)
Magánéleti okok
Emberek nem csak a szakmai életükben léteznek, nyilván van magánéletük is. Szoktak pl. költözni, vannak családtagjaik, akikhez alkalmazkodnak. Lehet, hogy jelöltünknek a férje munkája miatt gyakran kell költöznie családostul, így nem tud megmaradni sokáig egy helyen. Lehet, hogy beteg családtagja gyógykezelése miatt kell folyamatosan költöznie, az is lehet, hogy elege lett a régiós problémákból, és más régióba költözött, de nem jött be, még tovább állt. Néha viszont a cég költözik a munkavállaló számára kezelhetetlenül messzire, ilyenkor is muszáj váltani.
Olyan is történt már, hogy a házastárs a versenytárs cégben kapott magasabb pozíciót, így összeférhetetlenség miatt kellett távoznia a jelöltnek. Vagy épp a frissdiplomás gyerkőc nyert felvételt a versenytárshoz. Végezetül pedig a munkahelyen, kollégák közt kialakult párkapcsolat is tud váltási ok lenni.
Projektmunkák
Vannak pozíciók, ahol sejteni lehet, hogy a sok állásváltás a szakma sajátosságából ered. Építőipari projektcégek, informatikai projektek esetén szintén gyakori váltás látszódhat az önéletrajzban. Érdemes ilyenkor „szakmai tapasztalat” címszó alatt, projektek mentén felsorolni a jelentkezőnek a szakmai múltját. Itt nem az a lényeg, hogy hol és mennyi ideig dolgozott, hanem, hogy milyen tapasztalatokat szerzett, a projektekben mit vitt végig, kikkel dolgozott együtt.
Határozott idejű szerződés
A projektmunkán túl is lehetnek olyan helyzetek, amikor mind a munkavállalónak, mind a munkáltatónak ez a jó megoldás: például, huzamosabb, de behatárolt időre távozó kolléga (GYED, GYES, külföldi kiküldetés stb.) helyére kell pótlás. A munkavállaló ilyenkor a határozott és korlátozott időtartam vállalása miatt jobb fizetési feltételeket érhet el, a munkáltatónak meg nem kell törnie a fejét, hogyan kezelje a végén a kínos felmondást.
Piaci környezet
Vannak szakterületek, amelyeket a válság olyan mélyen érintett, hogy a cégek sorra szűnnek meg. Ha a szegény jelölt pont ezen a szakterületen aktív, akkor előfordulhat, hogy alig érkezett a céghez, az hamarosan megszűnik, költségcsökkentésbe kezd, nem nyeri meg a vágyott megrendelést és a friss kolléga máris távozni kényszerül. Ilyenkor leginkább továbbképzést, szakmai irányváltást, specializációt ajánlok továbblépésként, de az önéletrajzban – és motivációs levélben is – is jelezni kell, hogy mi történt valójában.
Teafilterek és babérlevelek
Van még egy érdekes jelenség, ami leginkább az emberek habitusában, munkamódszerében kódolja azt, hogy miért váltanak gyakran munkahelyet. E jelenséggel holnap foglalkozom részletesen.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pipi_NL 2013.04.16. 17:55:29
Na mindegy, csak annyit akartam hozzafuzni, hogy az allas-ugralokat nemcsak Magyarorszagon nezik kevesbe jo szemmel, hanem (es most tessek megkapaszkodni) az amulattal bamult Nyugaton sem! Megis kinek kell az a munkavallalo, aki mar elmult harminc, de meg egyetlen munkahelyen sem toltott el egy evnel tobbet? Ez a munkavallalo bizony vagy nem kell senkinek (es akkor nekem miert kene?), vagy rettentoen nem tudja, hogy mit akar csinalni (es akkor nekem miert kene?).
Szociknak vége 2013.04.16. 18:32:33
smartdrive 2013.04.16. 19:26:46
ez így önmagában az év oximoronja
smartdrive 2013.04.16. 19:31:32
és mindezt évente. az ideális jelölt :D
kifordított nagyanyó 2013.04.16. 19:34:38
Amúggy az egyszerű kétkezi munkahelyeken nem kérnek életrajzot.
Ott úgy derül ki a dolog ha a kolléga pár nap után már nem jön.:((
01234567 2013.04.16. 19:39:04
01234567 2013.04.16. 19:43:21
kifordított nagyanyó 2013.04.16. 19:51:38
Elszoktam a kétkezitől és tudom milyen kemény volt.
A sütőiparban meg sok volt a link alak,akiket majdnem mindenhol ismertek.:))
Meg ugye van,hogy első nap sem jön már az illető.:))
Van hogy söpredék a banda de van hogy összejön egy jobb társaság.
glinolid 2013.04.16. 19:53:32
2013.04.16. 19:56:28
Attól függ mi a jobhopper, 3-5 évente mindenképpen érdemes, főleg amíg az ember fiatal. Ahogy kezd megöregedni meg kell találni a 'nyugdíjas' állást, már amennyire előre lehet ezt látni...
Aki 1 helyen dolgozik 20 évet azzal az esetek döntő többségében valami baj van... annyira jó munkahely nagyon kevés van. A kötelező minimumot termelők ismérve.
kifordított nagyanyó 2013.04.16. 19:59:19
De ezen a helyen a nappalosok között volt aki lehúzott 20 évet.
01234567 2013.04.16. 20:00:43
És ami még személyi kérdésekről: Elég sok kiválasztáson voltam, és ami lejött, a szakmai képességek az utolsóak a sorban. Igazából mindent benyelő katatón birkát, csicskát keresnek, emberi nullákat. A karakteres ember riasztó, a tehetséges szint úgy. A jellem hiba, eleve maga a folyamat hazugságra késztet, annak van sansza aki jobban hazudik. Tehát a "megfelelő" emberanyag minőségén nincs mit csodálkozni.
kifordított nagyanyó 2013.04.16. 20:02:10
akocsis · http://akocsis.blog.hu 2013.04.16. 20:12:05
kifordított nagyanyó 2013.04.16. 20:14:40
A személyi kérdések:Gondolom néha keresnek valahova értelmesebb embereket is.
Amúgy sajnos sok helyen 200-300 órát kell dolgozni a tűrhető pénzért.
Oda is kell némi szaktudás,illetve hogy bírd a melót.
Na jóéjt.
anyadmajma 2013.04.16. 20:28:00
Aztán pl amikor közöltem, hogy mennyi alatt nem vagyok hajlandó dolgozni, ők meg azt mondták, hogy de hát a felét is meg tudják adni próbaidő után, én meg közöltem, hogy akkor ne raboljuk egymás idejét, hát azokat a fejeket érdemes lett volna fotózni.:)
Elég sok helyen dolgoztam, de a kétkezi melós viszonylag könnyen pótolhatóbb lenne (elvileg), mint egy vezető. minél feljebb van az ember, annál több a betanulási idő, még megfelelő szakmai tapasztalattal is. Egy pék gyorsabban termel 100%-on egy új helyen, mint egy igazgató.
01234567 2013.04.16. 20:32:43
01234567 2013.04.16. 20:39:02
És hidd el, egy kor felett, egy szint alatt, vagy egy "elavult", vagy nem piacképes szakmai választással a tarsolyodban nem ugrálhatsz.
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2013.04.16. 20:41:39
purplehaze 2013.04.16. 20:45:31
purplehaze 2013.04.16. 20:48:50
2013.04.16. 20:52:57
2013.04.16. 20:54:31
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2013.04.16. 20:56:19
2013.04.16. 20:57:46
2013.04.16. 21:01:05
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2013.04.16. 21:01:34
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2013.04.16. 21:12:33
01234567 2013.04.16. 21:24:02
anyadmajma 2013.04.16. 21:31:20
@purplehaze: azért írtam, hogy elvileg, mert pl egy CNC-nek egy hónap után látszik, hogy tud-e valamit a szakmájáról, "lesz-e belőle" valami. Egy üzemvezetőről ez általában 2 hónap után derül ki, egy betanított munkásról meg kb 1 hét. Ezek persze átlagok.
AMúgy meg nincs is szakember, tudod sokan lesznek öreg szakik, de jók soha.
KÉtkezi szakképzés nincs. Amúgy pl megértem a fiatalokat is, hogy nettó 100-ér nem akar 3 vagy 4 műszakba nyomulni. Nem egy életcél.
De azért egy jó szakember könnyen tud munkát találni megfelelő fizetésért. Ha meg nem, hát szakmát kell váltani. Na jó, 40 felett ez már szinte lehetetlen.
De amíg az emberek elmennek a nettó 60e minimálbérért dolgozni, addig nem is fognak többet kapni.