JobAngel Az álláskeresők védangyala

Sokszor tanácsolom egy-egy álláskeresőnek, hogy a szakmai tapasztalataihoz illő rendezvényeken jelenjen meg nyomtatott CV-vel, magánnévjeggyel és híresztelje, hogy állást keres. Egy ilyen rendezvényen azonnal személyesen találkozhatsz szakmai vezetőkkel, szakértőkkel, a szakmai közeged jelentős részével.

Ellentétben az állásbörzékkel, ahol HR-esekbe futhatsz bele, akik nem biztos, hogy képesek a szakmaiságod megítélni a náluk hagyott CV-ből (nem is az a dolguk). A szakmai rendezvényeken kevesebb az álláskereső, így könnyebb dolgod lehet. Esetleg összefutsz ismerősökkel is: nekik el is mondhatod rögtön, hogy állást keresel, tudnak-e segíteni? Lesz, aki majd névjegyet ad, e-mailben kéri a CV-det, később esetleg elküldi a HR-osztályra, és bekerülsz adatbázisba. De idegeneknek vajon hogyan add oda az ismertető anyagod? Mint egy névjegyet.

 Előző cikkemben óvatosan ajánlgattam a hideghívásos álláskeresést, annak bizonytalan kimenete, magas költsége miatt. Most hatékonyabb módszereket is összegyűjtöttem.

Leszögezném, hogy különbség van álláslehetőség és meghirdetett állás között. Egy új kolléga megtalálásának egyik módja a hirdetés, de a cégek többsége a direkt kereséstől a HR-adatbázisán át az ajánlásig mindenféle egyéb módszerekhez nyúlhat. A proaktív álláskeresés azt jelenti, hogy azért dolgozol, hogy ilyen esetekben te is bekerülj a jelöltek közé. Lássuk, hogyan.

(Hideghívás: ismeretlen emberek felhívása, általában valamilyen termék eladása céljából.)

Egyik olvasóm kérte, hogy foglaljam össze, milyen módon lehet „rejtett állásokat” felkutatni. Én ezt inkább proaktív álláskeresésnek hívnám, mert valójában nem rejtik el ezeket a lehetőségeket a munkáltatók, csak még nem véglegesítették az igényüket, nem hirdették meg a pozíciót, esetleg ismerősökre várnak. Egyik módja az ilyen lehetőségek felkutatásának, hogy hideghívással nekiállunk cégeket felkeresni.

Sok olyan kérdés érkezik hozzám, amikor az önéletrajz bizonytalan pontjairól kell eldönteni, beírjuk-e vagy sem az álláspályázati anyagba. A hozzám fordulók bizonytalanul leírják, hogy pl. szakmunkásként végzett, de már van egy olyan OKJ-s végzettsége, amivel irodai munkát vállalna, mi legyen a szakmunkásképzővel, hiszen, ha kihagyja, az „lyuk” lesz. Vagy nem talált munkát sokáig, így az édesapja klímaszerelő vállalkozásával járt szerelni, ezzel mi legyen? Ahogy ezeket nekem leírják, ugyanúgy le lehet írni egy önéletrajzban, motivációs levélben is.

Az álláspályázatok egyik, mindenkit érintő korlátja a terjedelem. Nincs mit tenni, a 20 éves szakmai múltunkat is muszáj belesűríteni 2-3 oldalba. Ismerjük azt a jelenséget, hogy egy 2 perces történésről is tudunk 1-2 órában beszélni, anélkül, hogy unalmas lenne: a kapcsolódó érzelmeink, benyomásaink elmesélése tovább tart, mint maga az esemény tartott. Az álláspályázatokban e jelenség ellen kell dolgozni, erre pedig a megfogalmazás, a megfelelő CV formátum kiválasztása és a szövegszerkesztés lehet jó eszközünk. A probléma lehet fordított is: néha az álláskeresők úgy érzik, nincs annyi közlendőjük, amennyivel legalább 1 oldal teleírható. Mindkét helyzetre van megoldás.