JobAngel Az álláskeresők védangyala

„Az érem két oldala” egy hétvégi cikksorozat lesz itt a blogon, ahol mind az álláskeresők, mind a HR-es nézőpontját átnézhetjük, egy-egy konkrét álláskeresői panasz, felvetés, téma kapcsán. Egyik olvasóm levelében összefoglalta, milyen panaszai merültek fel a kiválasztási folyamatokkal.

Sajnos vagy szerencsére én már megfertőződtem annyi HR-es és kiválasztási folyamatismerettel, amivel értem, vagy érteni vélem, mi miért történik a HR-es oldalon. Javíthatatlan segítő szándékom hatására pedig egy-egy ügyetlen toborzói híváson, bénázó interjúztatón, szerencsétlen kiválasztási folyamaton sem háborodok fel általában, hanem inkább segítenék a toborzónak. Így egy felháborodott/HR-ben laikus jelölt látásmódját nem tudnám hitelesen megírni, olvasóm pedig megírta helyettem, köszönet érte. Abban maradtunk vele, hogy e cikksorozat alapját az ő írása fogja adni. Az írását betűről-betűre közlöm, változtatás nélkül, a rá adott válaszaimat pedig előzetesen szintén egyeztettük.

A „HR-es hülye, az állásinterjú hülyeség, nincs is szükség HR-re” tételek egyik bizonyítása az álláskeresők részéről az szokott lenni, hogy mindig ugyanazt kérdezik tőlük az interjúkon, sablonos kérdéseket kapnak, látszólag értelmetlenül, mert ezekre csak sablonokkal lehet válaszolni. Ha megértjük, miért kell ugyanazt és ugyanúgy kérdezni, miért van kérdéslista és mit jegyzetel az interjúztató, talán az állásinterjúkon is jobban szerepelhetünk.

A tárgyalástechnika alaptétele, hogy a sikeres tárgyalás érdekében készülj fel a másik fél verziójából is. Véleményem szerint a jelölteknek az állásinterjúkra azért is nehéz felkészülni, mert nem ismerik, mi vezérli a másik felet. Ehhez a fajta felkészüléshez nyújtanék most némi segítséget.

Megtörtént eset adta az ihletet a mai posztomhoz: Felhívtak egy jelölt által megadott referenciaszemélyt, az érdeklődő „Álláskereső Péterről” szeretett volna megtudni pár információt. A referenciaszemély döbbenten válaszolt, hogy sosem dolgozott „Álláskereső Péterrel”, fogalma sincs, ki az. Az érdeklődő nem adta fel – mert fontos volt neki a jelölt – tisztázták évszámok, munkahelyek és egyéb, jelölt CV-jében fellelhető adatok alapján, hogy kiről van szó. Kiderült, hogy a jelölt azelőtt „Példa Péter” néven élt, és referenciaemberünk pedig nem tudott a névváltozásról. Egy férfi esetében kevésbé merül fel a névváltozás lehetősége, de hála a kitartó toborzónak és a jóindulatú referenciaszemélynek nem lett belőle komoly baj. Amellett, hogy a jelöltnek fel kellett volna készítenie a referenciaszemélyt, ezt is tisztáznia kellett volna vele: hogy más néven fogják említeni.

A megkapott álláspályázati anyagok nagyrészében látjuk a jelöltek nevét, de kevesekben merül fel, hogy ez is okozhat fennakadást néha. Mielőtt ezt a történetet hallottam, én is csak a férjhezmenés vagy válás miatti névváltozásokra gondoltam. Ezeket szerencsére könnyű orvosolni álláskeresői oldalról, de kevesen gondolnak erre.

Gajdos Tamással történt mindez, hivatalos hír itt pl. Nem is az ő személyes története miatt írnék erről, hanem a tanulságok miatt. A történet összefoglalva: a híradós műsorvezető nem ért be az élő műsor kezdetére, így a híradó 30 perc helyett 14 perc lett, és még így is rosszul sikerült, hiszen felkészülni sem volt ideje. E késés miatt kirúgták, ami akár igazságos reakció is lehet, hiszen súlyos kárt okozott. Gajdos úgy kommentálta az esetet, hogy azért hibázott, mert „túlvállalta magát”.

Ez a mondata ihletett e cikk megírására. Mert több dologról kell itt beszélni, mint egy egyszerű „elkésett-kirúgták” történetről.

Amikor azt írom, hogy a hobbijait írja bele mindenki az önéletrajzba, akkor sokan visszakérdeznek: ez miért jó? Hát nem a magánélet része? Egyáltalán mi köze hozzá a HR-nek? De igen, a magánélet része, és nem muszáj megosztani a HR-esekkel, ha nem szeretnéd. Na de miért is ne szeretnéd megosztani bárkivel, mi a kedvenc időtöltésed?

A szabadidős tevékenységed olyasmi, ami jól jellemez téged, és a hobbijaidat bizonyára a nyilvánosság előtt is vállalod. És hogy miért jó a hobbi a CV-ben? Rengeteg előnye van, ha szóba kerül az álláskeresés során, íme néhány előny: