JobAngel Az álláskeresők védangyala

Néha panaszkodnak jelöltek, hogy egy szakmai kiválasztáson végigmentek, kiválasztódtak, aztán "a hülye, HR-es megfúrta”. Ezzel szemben tudni kell, hogy a HR-esnek nincs vétójoga egy ember alkalmazásában (pl. mert nem ő fog dolgozni vele napi szinten), így valószínűleg összetettebb úton jutottak a „mégsem” döntésig. Jól működő szervezetben erős a törekvés az objektív kiválasztásra. Foglalkoztam ezzel már itt, most egy konkrét példát is hoztam, amiben jelöltként vettem részt.

Cikksorozatomban a jelöltpanaszok feldolgozását az állásinterjúkkal folytatjuk (előző epizódjai itt). Itt még rosszabbnak tűnik a helyzet. A jelöltek többsége ahelyett, hogy lehetőséget látna egy-egy kérdésben, helyzetben, azt keresi, hogyan lehet kritikával illetni a tárgyalópartnert. Az ilyen jelöltektől szoktam megkérdezni, hogy most akkor állást keresünk neked, vagy azt keressük ki miért hülye? Sok esetben azt tapasztalom, csak azért keresi ezt, mert még soha nem ismerték el sehol az teljesítményét, valahol egyszer végre ő akar győzni. Tudni kell, hogy harccal sem fog eljutni oda, hogy győztesnek érezze magát, mert itt vagy mindenki nyer, vagy mindenki veszít. Állásinterjúnál harc esetén csak fájdalom lesz. (Még rosszabb a helyzet, mint Mérő Lászlónál, aki szerint "A boksz az a sport, ahol a győztest is nagyon megverik.")

Nagyobb cégek egyre több dolgot ígérnek, ajánlanak – végül szerencsére adnak is – egyes munkavállalóiknak, mert a lojalitás erősítése, a folyamatos motiválás már a cég HR-stratégiájának részévé válik egyre több helyen. Ez örömteli, de van egy komoly árnyoldala is a munkavállaló számára.

Amikor megtörténik a béralku, akkor még „csak” cafeteria-elemek, autó korlátlan magánhasználattal, telefon-flotta stb. az, amit a cég ad, a munkábalépés után viszont egy cégkultúra részévé is válik a munkavállaló. Jobb cégek igyekszenek nagyon baráti, csapaterősítő hangulatot, akciókat, eseményeket kitalálni. Céges filmklub, egy cég által bérelt tornaterem kosárlabdára minden szerda este, céges süti a heti megbeszélésekre, uszodabérlet stb. Boldog itt a munkavállaló, amíg be nem üt a krach.

Az előző poszt folytatása. Újabb jelöltoldali felvetések a toborzói telefonhívásokról. Az olvasói levél tovább taglalja a toborzói viselkedéstípusokat:

Most megint erős felindulásból írok, mert a mostanában szinte mindegyik nekem küldött CV-nél le kellett írnom, hogy adatlap-problémák vannak benne. Az önéletrajzok szövegszerkesztéséről írt kisokosomat is szinte mindenkinek be kellett linkelnem, és lehet, hogy hiba volt, hogy nem sokat írtam az adatlap használatáról benne, tehát most pótolom.