JobAngel Az álláskeresők védangyala

Az egyik legizgalmasabb pontja az álláskeresésnek, amikor végre odajutunk az állásinterjún, hogy béralkura kerül a sor. Ez nem az a pont, mikor megkérdezik, mennyi a fizetési igényünk. Ez már az utolsó tárgyalás (és nem állásinterjú), amikor úgy döntöttek, hogy jelöltünk alkalmas, ő kell, ha meg tudnak egyezni a juttatásokról. Sajnos sok jelölt kevésbé lesz elégedett, mint szeretett volna, belemegy olyan alkuba, ami nem teszi boldoggá. Élethelyzettől függ, mikor mi a jó ajánlat, általában ezzel vigasztalom a csalódott jelöltet: az, hogy most 20-30%-kal kevesebbet keres, mint 5 éve, sokkal jobb, mint a munkanélküli állapot, amiben még egy hónapja volt. Tehát igenis értékelje ezt előrelépésnek, mellette legyen ambiciózus, és akkor hamarosan visszajön az az elveszett 20-30% is.

Örök vita tárgya, hogy legyen-e vagy sem fénykép a CV-n, jogosan kérik-e vagy sem, kérhetik-e egyáltalán. Kérhetik, nincs rá jogszabály, hogy nem, és ha kérik, nem feltétlenül azért, mert az alapján akarnak diszkriminálni. Véleményem szerint sokszor pont azért kérik, amiért szerintem is jó eszköz:

• mert arcot ad a mondanivalóhoz,
• tudatosítja az olvasóban, hogy egy emberről van szó, nem a négyszázadik fájlról, amit meg kell nyitni,
• kizökkenti a fásultságból olvasót,
• megkülönbözteti számára a jelöltet.

Mármint egy jó fénykép. Arról kevesebb szó esik, konkrétan milyen a jó fénykép.

CV-fényképekről akartam írni, és kutatás közben ráakadtam egy érdekes cikkre. Ez a cikk a Linkedinen jelent meg, "Labeled 'World's Ugliest Woman' – Would You Hire Her?" címmel.

A cikk Lizzie Velasquez kapcsán íródott (ő látható a képen). A Linkedinen sajnos már nem elérhető (Google tárolt változatban igen, sőt sok külföldi blogon megjelent a teljes cikk...), valahogy éreztem, hogy ez lesz, úgy fest, erősen tabutéma lehet még tőlünk nyugatabbra is azt feszegetni, döntési szempont-e a külső új kollégák kiválasztásnál.

Azért lett különösen érdekes a téma számomra, mert általában kérem az álláskeresőimet, tegyenek fényképet a CV-jükre. Még a blog indulása körül az egyik személyes ismerősöm azt válaszolta, hogy nem, mert akkor nem jut el állásinterjúra, mert ő nagyon csúnya. Közöltem vele, hogy semmi csúnya nincs rajta, teljesen átlagos külsővel rendelkezik, az emberek többsége nem porcelánbaba-arcú, az, hogy ő sem, nem baj. Volt már állása is, nem is a külseje miatt váltak meg tőle (leépítés) és nem a külseje akadályozta az újabb állás találásában.

Az előző posztban szétszedett álláshirdetéshez rengeteg hasonló van. Az egyik tanulsága az volt a posztnak az olvasók szerint, hogy ha az álláskereső megteheti, ilyen hirdetésekre ne jelentkezzen, ne pazarolja az idejét.

Sajnos van, aki ezt nem teheti meg, mert pl. olyan régióban lakik, ahol alig van álláslehetőség, vagy mert régóta állást keres, és már bármilyen bevétel, legális munka jól jönne. Aki nincs abban a helyzetben, hogy lehetőségeket hagyjon ki, annak ilyeneket is meg kell próbálni.

Az előző posztban a cégek kommunikációjával foglalkoztam, és találtam egy igen rossz példát is, amin keresztül megmutathatom, miért nem jó általánosságokba burkolózni. (Több hirdetést jelöltem meg erre magamnak, de ez lett a "tuti" - mert ez az a munkakör, ahol a lehető legrosszabb hirdetések és állásjelentkezések születnek). Túl sokáig nem kellett keresnem, ez a fajta szóhasználat, hozzáállás a jellemző, mert a hirdetők is sablonokból dolgoznak - nem értem, miért gondolják, hogy erre van szükség. Ez a hirdetés már lejárt, a termékcsoportját kitakartam, hogy a hirdető renoméját ne érje kár. Így utólag talán tanulságos megnézni közelebbről az esetlen hirdetést.