JobAngel Az álláskeresők védangyala

A fizetési igény közlésére sokszor az álláspályázatban még nincs szükség, de az álláskeresés folyamatában később biztosan előkerül.

Ha már az írásos álláspályázatodban közölted a fizetési igényed, és állásinterjúra eljutottál, az azt jelenti, hogy el tudják képzelni veled a megadott áron a közös munkát. Innentől arról kell tárgyalnod, hogy valóban azt kapd, amire igényed van pl. cafeteria-elemek közül, tényleg annyi legyen a munkaszerződésben leírt fizetésed, amennyire gondoltál, és az egyéb feltételeket is pontosan tisztázd (bónuszok, jutalékok stb.)

Folytatva a vakok irodai munkáját leíró előző cikkem, most néhány olyan konrétum következik, amit a vállalati rendszergazdáknak is érdemes tudni. Milyen képernyőolvasók, milyen appok, milyen technológiák szükségesek az ő hatékony munkájukhoz? Jó hír: ezek ingyenesek.

----------------------

Íme a II. fejezet tehát Dr. Papp László, vak szoftverfejlesztő billentyűzetéből:

A következő képernyőolvasókat használom: NVDA for Windows, Orca for Linux, Talkback for Android, VoiceOver for iOS, ezek mind ingyenesek és a VoiceOver kivételével nyílt forrásúak is, a VoiceOver viszont minden iOS-t, vagy ebből származó rendszert (TvOS, Watch OS) futtató eszközön beépített lehetőségként érhető el.

Az op. rendszerek alapvető funkciói és a ma már szinte mindenki által használt alkalmazások (irodai csomagok, levelezők, böngészők, népszerű csevegők) alapfunkciói általában jól használhatók velük. Nagy kivétel a Windows telepítője, ami teljesen használhatatlan, nem beszél. A Mozilla termékei viszont nemcsak jól, hanem egyenesen kitűnően használhatók. Egyébként egy adott program használhatóságát képernyőolvasókkal angolul az „accessibility”, vagy „screen reader accessibility” szavakkal szokták leírni, amit magyarra „akadálymentesség”-nek szoktak fordítani, vagy ha a használhatóságot növelő programbeli beállításokról van szó, akkor „kisegítő lehetőségek”-et írnak magyarul.

Az alapszoftvereken kívül ezernyi appot használtam már. Használhatóságuk igen változó, sok tényezőtől függ és legtöbbször előre nem jósolható meg, még a program kinézete alapján sem feltétlenül, a kiválótól a használhatatlanig minden van. Az appok használhatóságáról három általános szempontot tudok megfogalmazni:

- Ha egy app az adott op. rendszer beépített, alap user interfész (UI) toolkitjét, widget-eit használja, akkor általában jól használható lesz. Minden custom widget, vagy UI elem és főleg minden third party UI megoldás meredeken ronthatja a használhatóság esélyét. Példa erre: Linuxon a GTK-ra és QT-re épülő appok jól használhatók, míg Windows-on a GTK-sok teljesen használhatatlanok, a QT-seknél pedig néhány fordítási opciótól függ a dolog: pl. a VLC médialejátszó jól használható, a Telegramm for Windows kliens viszont használhatatlan, a web kliensük használható helyette, ami nagyon jól működik.

- A használhatóságot nagyban javítja, ha egy app billentyűparancsokat is rendel funkcióihoz.

- A HTML-alapú megoldások általában kifejezetten jól használhatók (hacsak nem használnak a szabványostól gyökeresen eltérő web controlokat, vagy nincs túl sok egymásra ható, dinamikusan változó elem, mint pl. a Facebook és a Linkedin asztali verziójánál – helyettük a mobil verziót használom), viszont a Java appoknál még a többi appnál is jóval többet számít, hogy milyen UI toolkittel és UI megoldásokkal írták meg azokat. Szomorú példa erre az elektronikus közigazgatásban és ügyintézésben alapvető fontosságú általános nyomtatványkitöltő keretrendszer (ányk). Ezt a Java appot az AWT nevű UI toolkit-tel írták, ami jó választás, és a program jó része jól is kezelhető, kivéve a legfontosabb részt: az űrlapkitöltő vezérlőelemet, ami egy custom elem, amiből nem olvas semmit a képernyőolvasó. Ez a teljes ányk-t érdemben használhatatlanná teszi vakon.

Az álláskeresés még egy teljesen egészséges ember számára is sok nehézséget - trendibben kihívást - jelent, de ha valamilyen egyéb nehézséggel is küzd az álláskereső, például vak, szinte reménytelennek tűnik a helyzete. De nem az! Az alábbi leírást Dr. Papp László, egy vak szoftverfejlesztő készített, akinek én is segítettem pár álláskeresési tanáccsal. Az álláskeresése nehézségét leginkább az adta, hogy a cégek nem tudták elképzelni, hogyan lehet egy vak emberrel úgy együttdolgozni, hogy az mindenki számára kényelmes és hatékony legyen. Ezért László minden tudnivalót összeszedett annak érdekében, hogy ezzel is segítsen mind a szoftverfejlesztő cégeknek, mind a vak vagy csökkentlátó sorstársainak. A teljes írást 3 részletben, szerdánként fogom publikálni. Az írás rövidített, interjús változata az ITBusiness-ben is megjelent, de terjedelmi korlátok miatt sokminden kimaradt belőle. Íme tehát az első teljes fejezet László írásából, az alapvető tudnivalókkal arról, mi kell egy vak munkatársnak az irodai munkához:

Régen még mondhattuk, főleg mérgünkben a sok álláskeresési kudarc után, hogy ha nagyon nem ment az álláskeresés, hogy „legfeljebb elmegyek takarítani”. Aztán szembejött a valóság, és kiderült, hogy OKJ-s végzettség kell hozzá, magántakarítói munkák pedig csak szigorúan referenciákkal, ajánlásokkal elérhetők. Manapság, ha takarításból akarunk megélni, takarítási vállalkozást alapíthatunk vagy elmehetünk dolgozni egy ilyen céghez. Nemrég egy takarítócég keresett meg azzal, hogy a takarításban, mint szakmai tevékenységben rejlő lehetőségeket bemutassa nekem. Természetesen, mielőtt eldöntöttem, hogy vállalom az együttműködést, elmentem a cég karrieroldalára (http://makulatlan.hu/karrier.html ). Tetszett, amit ott olvastam – közvetlen, normális hangvételű hirdetés, semmi karótnyelt blabla a versenyképességről meg az önállóan dolgozni tudó csapatjátékosságról, és még fényképet sem kér az önéletrajzra, mert takarításnál nem számít a külső – azt gondoltam, miért is ne?

Csábító lenne bezzegelni időnként. Ez az, amit álláskeresési tanácsadóként nem szabad hagynom egyetlen mentoráltamnak sem – pláne magamnak nem engedhetem meg. Nem eshetek abba a hibába, hogy azt mondom, „nézd, neki nehezebb, és te panaszkodsz?” Pedig tényleg csábító lenne időnként. De akinek valóban nem olyan nehéz a sorsa objektíven ránézve, mint ahogy ő látja, annak könnyű segíteni. Nem bezzegeléssel, hanem lehetőségek feltárásával, bemutatásával.