JobAngel Az álláskeresők védangyala

Az állásváltás alapvetően két okra vezethető vissza: az egyik, amikor évek alatt annyit változott a cég, a gazdasági környezet és a feladatok, hogy az már nem felel meg. A másik, amikor sosem volt jó az állás, mert már az elején melléválasztott vagy épp nem tehette meg, hogy válasszon, és benne ragadt.

A rosszul választott állások esetén azt szoktam először kideríteni az állásváltóval, hogy mi az, ami miatt biztosan rossz helyen van. A kevés fizetés egy racionális ok, azon túllépve mi van még?

A HR-es állásinterjús szokásokat sokszor éri az a kritika, hogy színház az egész, és nincs is értelme. Leginkább az alábbi kérdések miatt gondolja ezt sok álláskereső – és ezek esetében egyet is kell értenem velük. Állásinterjú-stratégiákkal azt tanítom nekik, hogy ezekből hogyan lehet kimozdítani az interjúztatót, de sokszor azt látom, hogy nem akarnak kimozdulni. Munkaerőhiány idején nem jó ötlet ragaszkodni a rébuszos kérdésekhez, mert a világ változik, így az állásinterjúknak is változni kell. Mostantól üzleti tárgyalásként érdemes felfogni egy állásinterjút, nem „meghallgatásként”.

Arra vállalkoztam most, hogy álláskeresői szemmel megmutassam, miért is nem lehet jól válaszolni ezekre a kérdésekre

Bosszantó, mikor azt sejtjük, azért dobják félre a CV-t, mert „nálunk ő nem lenne elég motivált”. Miközben épp munkanélküli, vagy épp egy nagyon rossz állásban van. Egy ilyen megalapozatlan feltételezés miatt el sem jut állásinterjúra sok értékes ember. Sajnos emögött a feltételezés mögött egy egész csomagnyi téves előítélet áll, mint pl. 35 év fölött akarjon már többet, mint egyszerű beosztotti munka, ennyi tapasztalattal, amennyi neki van, miért csak ennyit akar, talán nem biztos a tudásában? Nyilván ezeknek a feltételezéseknek nem sok értelme van, de mivel létező jelenség, álláskeresőként muszáj rá reagálni.

Ezeket egyetlen módon lehet kivédeni:

Amikor megkérdezem egy régóta szenvedő, magát végre elhatározó embertől, hogy mire várt eddig a rossz munkahelyén, általában mindenféle tanulságos választ kapok. Az egyik fő motiváció a maradásra az ismeretlentől való félelem. De ennél azért összetettebbek a problémák, ami miatt emberek beleragadnak olyan körülményekbe, amikből ki kellene szabadulni, ami miatt nem mernek továbblépni.

 1. „Máshol sem jobb”

Dehogynem. Már attól jobb, hogy egy új helyen...

Természetesen nem lett könnyű. Csak másképp lett nehéz, és más pozícióból tudunk tárgyalni munkavállalóként. Partnerré váltunk a kiszolgáltatott lét helyett.

Ez jónak tűnik, de értenünk kell, hogy a munkáltatók szempontjai is megváltoztak. Harsogja a HR-szakma, hogy most aztán koncentrálni kell a munkaerő-megtartásra, ha valaki leszerződött a munkahelyre, jobb lenne, ha nem menne el valami apróság miatt, így aztán a munkavállalói jólléti intézkedések erősödnek.

A toborzás is megváltozott. Olyan embereket kell felvenni, akiket érdemes megtartani… Nem mintha nagy válogatási lehetőség lenne sok esetben, de azt tudjuk régóta, hogy a rossz katona rosszabb, mint a semmilyen.

Az üzleti életben ez azt jelenti, hogy ha egy cég abból választhat, hogy