JobAngel Az álláskeresők védangyala

Amikor megnyerünk egy állást, fellélegzünk, hiszen megnyertünk egy nagy csatát, végre leszámoltunk a régi munkahely keltette rossz érzésekkel vagy a munkanélküliség nyomasztó érzésével, de korántsem nyertük meg a háborút. Persze nem is háborúnak kell ezt felfogni, hiszen remélhetően sok jó élményben lesz részed, de ezért bizony rengeteg dolgot kell tenned. A beilleszkedés nem könnyű feladat még tapasztalt idősebb munkavállalók esetében sem. Fontos, hogy Te, mint új munkatárs felkészülten vágj neki az új útnak. Fontos, hogy a munkáltató és a HR is felkészülten várjon téged. Fontos, hogy a csapat, ahová tartozni fog fel legyen készülve a fogadásodra, betanításodra, megtartásodra. Nem is olyan egyszerű, mint hinné az ember, hiszen nem csak rajtad múlik, bármennyire is szeretnéd.

A munkaerőhiány egyik káros hatása: most aztán állást hirdet boldog és boldogtalan, okos és tudatlan... Nem is gondolva, hogy ehhez is érteni kell legalább egy kicsit. Amíg az állásportálok legalább jelzik, ha egy hirdetés nem megfelelő, a Facebook nem jelzi, cserébe ingyenes, tehát mindenki bátran hirdet, néha elképesztő módon. Miért is rossz ez? Mert elterjed a nézet, hogy így kell állást hirdetni, ezt is szabad egy munkáltatónak. Diszkriminálva, eszetlen feltételeket támasztva, lenézően, igénytelenül, nem értve azt, akinek hirdet.

Kritikával tele a padlás, így először némi javaslattal állnék elő. Tehát, mi kell az álláskeresőnek egy álláshirdetésben:

Sokszor érthetetlen döntéseket vagy nemdöntéseket hoznak cégek. Amikor ezeket a sztorikat hallom, élem, elgondolkodom: valószínűleg sok, szakmailag kiemelkedő HR-est ugyanúgy lebegtet a főnöke vagy a munkaerőt kereső szakmai vezető a döntéssel, mint ahogy ő lebegteti az álláskeresőket. Vagy éppen a protokoll, process annyira betartandó, hogy az üzleti érdek (miszerint bánjunk már emberként a leendő munkatárssal, mert megéri) el is törpül mellette. Sajnos, ez nem csak azon az 1 fő HR-esen múlik, akivel az álláskereső kapcsolatban van.

Már megint az a bizonyos hal, meg az ő feje jut eszembe… És pár kis történet, ami magáért beszél, és én is paff lettem tőle, pedig csak közvetve vagyok bennük érintett:

Folytatom tegnapi cikkem, amiben azt ígértem, hogy az eladás és álláskeresés elemeit egyesével kitárgyalom. Ez egy nagyon leegyszerűsített nézet, nyilván lehet mélyíteni a végtelenségig. De ezekkel az alapokkal az álláskeresés már menni fog. Íme:

A termék

Legyen egy jó terméked, szolgáltatásod, amit jól be is tudsz mutatni. Álláskeresésben ez a képzettség, végzettség, tudás, tapasztalat, jól leírva az önéletrajzban, motivációs levélben. Általában ezt kell összeszedni először, mikor kitaláljuk, hogyan is keressen állást az adott ember.

Az álláskeresők leggyakoribb félelme ez. Az eladás olyasmi, ami rengeteg kudarccal, elutasítással jár, ettől érthetően fél mindenki, mert a mi kis poroszos oktatásunk mentén nőtt fel, ahol megtanították rettegni a kudarcoktól. Mégis, az álláskeresés az bizony eladás, aminek vannak technikái, és ezek tanulhatók. Álláskeresésben szerencsére nem kell kiemelkedő eladási tudás, az alapok ismerete már sikerre visz.