JobAngel Az álláskeresők védangyala

Vannak (voltak) cégek, ahol sokáig nagyon büszkék voltak rá, hogy náluk nincs HR, kizárólag szakmai kiválasztás, sőt, maga a tulajdonos önkezével választ új kollégát. Munkanélküliség idején nem volt túl bonyolult feladat, feladott egy álláshirdetést, jött szó szerint 100-200 önéletrajz, az egyértelműen alkalmatlanokon túl bárkit is választott, majdnem biztos, hogy sikeres volt a kiválasztás, hiszen mindenki az állása megtartását tartotta szem előtt, hajtotta a megfelelési kényszer, valamint a félelem attól, hogy elveszti a munkáját. Nem volt nagy kockázat a kiválasztásban, így szakértelem nélkül is "működött" (valójában nem működött, mert akkor ma nem itt tartanánk).

Ugyanez igaz a szervezetfejlesztésre, nőtt a cég, mint a gyom (bocs), szervezettség nélkül, ad-hoc bővülgetett. Ha valakinek sok lett a munkája, felvettek mellé egy asszisztens, akinek nem töltődött ki ezzel a 8 órája, ezért más kolléga is adhatott neki feladatot. Majd mikor neki lett sok, mellé is felvettek valakit, és a folyamat tovább gyűrűzött. Ezek együttes hatása a káoszos, magát szervezettnek gondoló cég, ami valójában kézivezérelt, de elég nagy ahhoz, hogy a kézivezérlés ne működjön. Azaz viszi a céget a lendülete - még egy ideig.

Sokat gondolkodtam már azon, mi okozza, hogy a rosszá válik egy állás, pedig a legtöbb munkaviszony úgy indul, hogy mindkét fél örül, megtalálják a közös pontokat, az egyikük egy jó munkahelyet talált, a másikuk egy lelkes, motivált beosztottat. Aztán sok év (néha hónapok) alatt elromlik. Leginkább a párkapcsolatok elromlásához hasonlítható ez a folyamat, amikor a felek elkezdenek nem kommunikálni a problémákról. És azt is tudjuk, hogy a munkaviszonyok megszűnésének leggyakoribb oka a személyes konfliktus a vezetővel. Egyszer már fejtegettem, hogy szólj, ha bajod van, amíg még nem késő szólni. Alább olyan körülményekről írok, amikor már késő...

Csalódott beosztottakkal találkozom sokszor, panaszkodva, kétségbeesve jönnek hozzám, hogy ők mit meg nem tettek a cégért, mindent, de mindent beleadtak. Mégis leépítették, kiszervezték, kiutálták őket, felmondtak nekik. Düh, elkeseredettség, csalódás, és sajnos én is azt fogom mondani nekik: nagyot hibáztak. Először nem értik.

Egy új együttműködéssel gazdagodott a Jobangel, meghívást kaptam egy előadásra a Magyar Máltai Szeretetszolgálattól is!

A belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött! Várunk Benneteket hasznos információkkal, Álláskereső e-bookkal, személyre szabott segítséggel! Klikk a képre a regisztrációhoz!

Tudjuk, hogy rengeteg személyiség találkozik egy munkahelyen, valakiket valamiért jobban kedvelünk, könnyebben tudunk velük együtt dolgozni és vannak, akikkel még egy 5 perces beszélgetés is akadozva megy.

Tudnod kell, hogy a rokonszenv összefügg a személyed fizikai megjelenésével.  A megnyerőbb külsejű embereket kedveljük jobban. Tehát figyelj arra, hogy mindig kellemes legyen a megjelenésed, hiszen kellemes ingerekhez kell társítani a megjelenésed. Ezt úgy gondolom, nem is nehéz megvalósítani, hiszen a munkájában az ember igyekszik diszkréten öltözködni, kivéve, ha fizikai munkáról van szó, hiszen ott a biztonsági feltételek lépnek az első helyre.

Ahogy egyre inkább népszerűsítjük, egyre többen is jönnek vissza azzal a panasszal munkáltatói oldalról, hogy nem működött a home office, megpróbálták. A kollégák „ellustultak”, nem volt kontroll, kicsúsztak a határidőkből, a vezető nem látta, hogy menne a munka, nehéz volt összeszervezni egy csoporttalálkozót (meetinget, na), még telefonkonferenciában is. Tehát, jól megszüntették, szigor van, és lám, újra megy minden, ugye, a home office hülyeség... A vezető mostmár látja, hogy megy a munka.

A kiemelésből egy dolog látszik: ahol nem ment a home office, ott a vezetőnek igénye volt a szoros kontrollra.