Ahogy nem győzöm ismételni, a munkanélküliség a jelen társadalmunk velejárója. Tehát nem szégyen, nem kegyvesztettség, csak egy olyan állapot, amibe bárki kerülhet.
Azonban erre a helyzetre tudatosan lehet készülni. Praktikusan akkor, amikor nem vagy munkanélküli. Azt, hogy minél versenyképesebb légy a munkaerőpiacon folyamatos önképzéssel érheted el, mégpedig akkor, amikor van munkád. Tanfolyamokkal, nyelvtanulással, szakmai továbbképzésekkel. Ha szerencséd van, ezt a munkahelyed is támogatja anyagilag, a tanulmányi szerződések másik nagy előnye, hogy a munkahelyeden is biztosabb pozícióba kerülhetsz. Mert nem véletlenül fektetnek be a képzésedbe, terveik vannak veled.
Ha a munkahelyed nem támogatja az ilyesmit, akkor a magad erőforrásaiból oldd meg. Hétvégén, szabadságok stb. terhére, de fejlődni muszáj.
Sajnos azt kell mondanom, hogy ha már munkanélküli lettél, akkor a munkanélküliség állapotából nem vezet ki a képzés. A munkanélküli ellátás ma Magyarországon – benne a munkanélkülieknek szánt képzésekkel – kritikán aluli. Tehát az nem jó megoldás, ha munkanélküliként valamilyen képzésben veszel részt, és abban reménykedsz, hogy a képzés után lesz állásod. Mert valószínűtlen, hogy lesz, ismerve a képzési rendszerüket. Ha egy ilyen képzést mégiscsak elkezdesz, mellette gőzerővel keress állást. Inkább hagyd félbe a képzést amiatt, hogy állásod lett, mintsem a képzési időben a még meglévő gyakorlatod és kapcsolatrendszered is „kihűljön”, végképp megnehezítve az álláskeresést.