JobAngel Az álláskeresők védangyala

Az álláshirdetések egy jórésze rákérdez a bérigényre, ami érthető is lehetne, de úgy tűnik, a többség mégsem érti. Az álláskeresők tanácstalansággal, kisebb-nagyobb mértékben rosszindulattal tekintenek e kérdésre. Általános feltételezés, hogy „biztos a legolcsóbbat keresik”, és már lehet is háborogni, hát milyen dolog ez már, fuj, a mocskos kapitalisták, hangulatkeltés indul! Persze ez csak érzelmi reakció, a valóság ennél összetettebb.

Talán, ha megmutatom az érem másik oldalát, akkor másképp állnak majd ehhez a kérdéshez is. Sokat segítene mindkét oldalnak. Igen, az álláskeresőknek is, sőt főleg nekik.

Miután a HR-esek munkájából egy újabb kis szeletet mutattam meg, még tán szimpátiát is sikerült keltenem irántuk, jöjjön a forrázás.

Most újra a tombolás rovatunkat olvashatjátok, túlfejlett kritikai érzékemnek köszönhetően. A célja az ilyen mérgelődéseknek, hogy lássuk: nemcsak a CV-írásban van hová fejlődni. Pont úgy nem megy a másik oldalnak a hirdetések megírása, az igényeik megfogalmazása. Persze az álláskeresők többnyire csendben mérgelődnek egy ilyen hirdetésre, az írójuk nem szembesül következményekkel. A rosszul megírt CV alkotója viszont sokat veszíthet. Azaz kedves Hirdetők, megint rajtatok a sor, hogy javítsatok valamin.

Szemben a múltkor kifogásolt hirdetéssel, itt nem az elvárások irreálisak, hanem a hirdetés maga olyan, mintha nem is tudnák igazán, mire van szükségük, és mintha nem is tudnák, hogy a nekik kellő embereket mivel lehet motiválni. Ez önmagában nem lenne baj, de ha nem értek valamihez, szakembert keresek, aki elvégzi helyettem a munkát.

A hirdetés így fest:

Szeretném, hogy ha mindkét fél szóhoz jutna itt, és bár általánosságban az álláskeresők szorulnak inkább segítségre, ezt a bejegyzést akár egy „mit ne” gyűjteményként is vehetitek, kedves álláskeresők. Tény azonban, hogy sok-sok jogos panasz érkezik rátok a HR oldalról.

Tehát, most a HR-esek szemével nézünk végig jópár álláskeresői hibát.

Ez a poszt most egy kifejtős válasz lesz arra a kommentelői kérdésre, hogy az állásportálokon, vagy a cégek karrieroldalán egy jelentkezéshez miért kell még külön is CV-t feltölteni. Ezúton köszönöm a témajavaslatot!

Ugyanitt még ellenérvet találhatunk arra a városi legendára, hogy nem is érdemes adatbázisokba jelentkezni, az összes csak „kamu”. (e nézetek terjesztői szálljanak magukba, és gondolják végig, hány ember lehetőségeit teszik tönkre a így. Amennyiben a másoknak való károkozás a céljuk, forduljanak megfelelő szakemberekhez, hogy helyretegyék e szánalmas vágyukat.)

Az állásportálok úgy működnek, hogy a hirdetési lehetőség mellett/helyett a regisztrált álláskeresők adataihoz hozzáférést adnak minden munkáltatónak, közvetítő cégnek, aki ezt kéri – és persze súlyos összegeket fizet érte. Tehát a bekért adatok minőségének muszáj jónak lenni. Ezt csak úgy érhetik el a portálok, ha egyesével minden fontos adatra rákérdeznek, és irányítottan, legördülő menüből lehet kiválasztani a válaszokat. Ezért ilyen idegesítően hosszúak az regisztrációs adatok egy-egy állásportálon, ezért küldik a folyamatos figyelmeztetést, hogy frissítsd az adataidat x nap után. Persze a legördülő menük hátránya, hogy pl. az összes létező és valaha létezett iskolát nem lehet belevinni, így marad az álláskeresőknek lehetőségük egyéni megjelölésekre is. Már csak azért is kell a CV, hogy ha vki külföldi iskolákat végzett, vagy valami nagyon speciális tudás, tapasztalat, tény van az önéletrajzában, legyen hol felsorolnia. Az „egyéb”, mint választható menüelem azt szokta eredményezni, hogy mindenki „egyéb” lesz, mert lusta böngészni. Ilyenkor kap sikítófrászt minden szűrést végző egyén. Szóval, ha lehet, kerüld az "egyéb" menüpontot.

Cégek karrieroldalán a helyzet még ennél is súlyosabb: ott arra akarják használni az ilyen adatbázisokat, hogy hirtelen keresés esetén azonnal lehessen jelöltet találni.

Vegyünk néhány példát, mikor kell igazán az adatbázis:

Anyák napja közeleg, így egy kicsit a kisgyerekes anyukák munkaerőpiac helyzetével is foglalkoznék.

A téma nálam úgy csapódik le, hogy segítségkérő anyukák keresnek meg önéletrajzukkal, ötleteket kérnek, sokan már a kétségbeesés határán vannak, mert nem találnak állást, visszamenni a régi helyükre pedig különböző okok miatt nem tudnak.

A helyzetük valóban nagyon nehéz, de remény mindig van.