Anyák napjára
Anyák napja közeleg, így egy kicsit a kisgyerekes anyukák munkaerőpiac helyzetével is foglalkoznék.
A téma nálam úgy csapódik le, hogy segítségkérő anyukák keresnek meg önéletrajzukkal, ötleteket kérnek, sokan már a kétségbeesés határán vannak, mert nem találnak állást, visszamenni a régi helyükre pedig különböző okok miatt nem tudnak.
A helyzetük valóban nagyon nehéz, de remény mindig van.
Kapcsolatban maradni
A legfontosabb, hogy amíg otthon vannak, addig is tartsák a kapcsolatot a munkahelyükkel, ahová majd visszamennének. Ha elmegy valaki 3 év gyesre, majd nem is hallanak többé felőle, csak néhány papíron látják a nevét, akkor nem fognak felelősséget érezni a sorsa iránt. Főleg, ha 3 év alatt az emberek egyrésze még ki is cserélődik. Azaz, ha majd vissza akar térni, egy vadidegen embert látnak benne, aki törvényekre hivatkozva állást követel magának. De ha folyamatos kapcsolatban maradsz a céggel, esetleg kisebb mértékben be is segítesz, akkor kedvelni fognak, és visszavárnak. A kisebb segítség alatt nem folyamatos munkákat értek természetesen, de láttam már néhány pozitív példát:
- Az egyik anyukát megkérdezték, lenne-e kedve kialakítani a cég Facebook és LinkedIn oldalait, mert egyébként is jól ismeri ezeket, a cégnél meg sem idő, sem kapacitás rá. Nem egy stresszes dolog, gyerek mellett is elvégezhető, határidő sem igazán volt. Vállalta, a cégnél hálásak voltak.
- Másik anyukát megkérték, hogy segítsen egy fordítás lektorálásában, mert beteg lett, aki egyébként ezt szokta csinálni.
Ezek kis, alkalmi dolgok, de összességében nagyon hasznosak. Néhány órás munkával olyan bizalmat lehet megalapozni, ami segíteni fog a későbbi visszatérésben. Az anyukák nem esnek ki a munkából teljesen, kapcsolatban maradnak a kollégákkal, akik tudni fogják, hogy kire számíthatnak.
Azaz, megkérném az összes anyukát, aki gyesen, gyeden otthon van, hogy keresse fel rögvest a cégét, ahová visszamenne dolgozni, ha eddig még nem tette meg. Jelezze, hogy számíthatnak rá, ha bármiben tud segíteni, nagyon szívesen, áll rendelkezésre.
Ha céges rendezvényre kap meghívót, jelenjen meg, ha tud. Térjen vissza arra a kis időre a körforgásba, váltson pár szót a közvetlen kollégáival, a vezetőkkel, akivel csak tud.
Ha már megtörtént a baj
A válság miatt sok cég megszűnt, vagy olyan szintre zsugorodott, hogy egy visszatérő kismamát foglalkoztatni nincs lehetőségük, szabadulnának is tőle, amint lehet. Ilyenkor ne sértődj meg, ne vessz össze velük, ellenségekre nincs szükséged. Kérd meg őket, hogy segítsenek, írjanak ajánlólevelet, járjanak nyitott szemmel, hátha egy ügyfelük vagy partnerük, esetleg személyes ismerősük, barátjuk pont olyan embert keres, mint te. Ezenfelül nem tehetsz mást, mint tudomásul veszed, hogy ott már nincs lehetőséged és gőzerővel állást keresel. Például részmunkaidőset, ha legalább egy 4-6 órás időre meg tudod oldani a gyerekelhelyezést nagyszülőkkel, barátnőkkel. Ha van bölcsőde, vagy mehet oviba a gyerkőc, és meg is tudod ezt fizetni, még jobb.
Kisgyerekes anyukaként állást keresni így is borzalmasan nehéz, bár végzettségtől is függ. Akik engem megkeresnek, többnyire humánszakos diplomával rendelkeznek, amivel sajnos sok lehetőségük nem marad...
Sokan az adminisztrációs állásokra próbálnak jelentkezni, ez majdnem biztos, hogy totális kudarccal végződik. Egy titkársági, adminisztratív állásra 300-400 pályázat érkezik egy 20 fős céghez, aki egyetlen hirdetést adott fel a profession.hu-n. Bárki nyer el egy ilyen állást, inkább szerencséje volt, semmint komoly mérlegelés eredményeképpen lett kiválasztva, mert egész egyszerűen ekkora halmazból nem lehet racionálisan választani. Természetesen próbálkozni lehet és kell, de emellett én inkább a régi szakmai tapasztalatokra, kapcsolatokra építeném a visszatérő anyukák álláskeresését.
Tehát, kedves anyuka, gondold végig:
A cég, ahol dolgoztál, megszűnt, összement, oda nem tudsz visszamenni. Hol vannak a volt kollégák? Valószínűleg máshol dolgoznak, és működő szakmai kapcsolataik vannak. Téged régről ismernek, kedveltek, tehát nyugodtan keresd fel őket, Iwiwen, Facebookon, LinkedInen, telefonon, e-mailben, és jelezd, hogy állást keresel. Írd le, mondd el, hogy a gyerekelhelyezést hogyan oldottad meg, hogy mit tanultál, amíg otthon voltál (pl. egy másik nyelvet). Hol vannak a cég régi ügyfelei, partnerei, akikkel kapcsolatban voltál? Őket is keresd végig. Ha a volt céged egy kis magyar kkv, akkor is összejöhet 50-70 ember egy ilyen listára. Ha ennyi ember jár nyitott szemmel, csakhogy neked állást találjon, az nagyon nagy segítség.
Még mit tehetsz?
A legfontosabb, hogy nem maradj jövedelem nélkül. Szinte biztos vagyok benne, hogy anyukaként szert tettél olyan tudásra, képességre, amit hasznosíthatsz. Ismerős anyukák jórésze akár a maga szórakoztatására, akár a gyermeke révén belekezdett valamilyen kreatív tevékenységbe, a rongybabavarrástól a különleges fűszerolajok készítéséig mindenféle érdekes hobbit találtak. Többen ezekre a tevékenységekre alapoztak – sikeres – vállalkozásokat.
Gondold végig: Ha te is foglalkozol ilyesmivel, tudsz-e esetleg pénzt csinálni belőle? Pár sikersztori, amiből talán ötletet meríthetsz:
Sok sikert!
Ui.: akinek esetleg koncepcionális ötlete van arra, mit lehetne rendszerszinten tenni az anyukák munkábaállásáért, itt talál egy nagyszerű cikket arra, hogyan tudna ebben az ezért felelős kormánybiztosnak segíteni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
