Ilyen megkeresések is szoktak érkezni hozzám: a kétségbeesett álláskereső azt írja, kirúgták/felmondott próbaidőben mert nem bírta tovább, most mi lesz vele? Az első, amit látnia kell, hogy ha így keres állást, az semmivel sem rosszabb helyzet, mintha hosszú munkanélküliségből keresne, ennek a helyzetnek inkább az önbizalom-romboló ereje erős, ezért sokkolóbb, mint az átlagos felmondás. Tanulság ilyen esetekben sok van, de egy valamit biztosan kijelenthetünk: az állásinterjú – annak ellenére, hogy állás lett belőle – nem sikerült jól, mindkét fél hibájából. Az álláskereső és a munkáltató sem azokról a dolgokról szerzett bizonyosságot, amikre valójában szüksége lett volna. Álláskeresői oldalról is van néhány intő jel, amire érdemes odafigyelni.

(A gyanús állásinterjúkról itt is írtam, ill. további gyanús jelek itt)

1. Nem kerülnek szóba szakmai szempontok az állásinterjún, és a jelölt mégis felvételt nyer. Érdemes elgondolkodni: ha nem a szakmai kvalitásaid miatt lettél kiválasztva, akkor miért? Talán a leendő főnök nem is alkalmazottat keresett, hanem esetleg barátnőt? Vagy lelkes új alkalmazottként a kiterjedt kapcsolatrendszered teljes átadása után szembesültél a próbaidős felmondással?

2. A vezető és a beosztott(ak) szakmai kvalitásai és/vagy nézetei különböznek. Ez akár vezetőként, akár beosztottként teremthet feloldhatatlan ellentéteket. Láttam már vezetőt, aki két hónap után közölte, vagy engedik a neki jutott csapatot átszervezni, vagy ő megy. Számára talán megoldás lett volna, ha megismeri a csapatot, mielőtt a vezetését elvállalja.

3. A kiválasztás során nem találkoztál az összes döntéshozóval/vezetővel, akikkel majd együtt kell dolgoznod. Ebbe könnyű belefutni: az elviselhetetlen vezetőt rejtegetik az ideális jelölt elől, mert szeretnének vele együttdolgozni. Utána kiderül, hogy minden rendben lenne a cégnél, csak éppen az egyik döntéshozó kommunikációképtelen, meggyőzhetetlen, nem egyeznek a szakmai nézeteik, preferenciáik. Gyanús, hogy az interjúztató mindig mély tisztelettel beszél erről az emberről, akivel külön megtiszteltetés lenne együtt dolgozni, és hű, miket lehet tőle szakmailag tanulni, micsoda szaktekintély stb. Így téve vonzóvá a jelöltnek a lehetőséget, amiről később kiderül: nem lehetőség, hanem csapda. Megoldás: állásinterjún meg kell próbálni lehetőséget találni arra, hogyan is lehetne a rejtegetett emberrel találkozni. Pl. „be tudna neki mutatni most? Csak egy kézfogás erejéig akár szívesen találkoznék vele” Vagy: „vele is lesz majd egy találkozó a kiválasztás során, ha esetleg tovább tudunk tárgyalni erről a pozícióról?” Ha nem lehet vele sehogy találkozni, az is árulkodó, hogy mivel mentegetőzik az interjúztató. Pl. azzal, hogy emberünk elfoglalt – akkor ki kell deríteni, hogy a leendő munkádban milyen együttműködés kell vele. Bukott már azon projekt, hogy az elfoglalt vezető nem ért rá döntést hozni, a beosztott viszont így kicsúszott a határidőből. Ő lett a hibás. Az is érdekes indok, ha azt mondja az interjúztató „hű-de” vezetőről, hogy nem szokott részt venni a kiválasztásban, vagy hogy a kiválasztók javaslatai alapján dönt. Nem kíváncsi, kivel kell együtt dolgoznia? Tökmindegy neki, úgysem hagyja, hogy a beosztottja érdemi munkát végezzen?

4. Álláskeresőként belecsöppenhetünk egy döntéshozók közötti belharcba is: ha a vezetők között már meglévő ellentét van, az egy új munkavállaló kiválasztásában élesedhet ki. Pl. az egyikük nagyon hisz benne, a másik egy másik jelöltben, a harmadik – rossz esetben a kettejük felett álló pl. cégtulaj - pedig az egyikük pártját fogja majd. A két interjúztató interjúja között hatalmas különbség lesz, az egyiken jól érzed magad, másikon feszengsz, de a közvetítő – ha van az ügyben – majd megnyugtat, lévén neki a kihelyezésed a legfontosabb. Ilyenkor a „vesztes” vezető fogja kimobbingolni a cégből a vetélytársa „szerzeményét”, mert neki meg az az érdeke, hogy a vetélytársát gyengítse. Ezen persze munkavállalóként rengeteget lehet veszíteni: anyagilag, szakmai-piaci jóhírben, álláskeresői énmárkában. Azaz, ha ugyanannál a cégnél a különböző interjúkörökben nagyon más hangulatot tapasztalsz, legyen gyanús. Kérdezz, próbáld megtudni, mi az oka. Néha még próbaidőig sem lehet így eljutni, és talán mégis ez a szerencsésebb helyzet. Mert több álláskereső jött már hozzám azzal, hogy bunkók voltak vele az állásinterjún, ez biztos nem sikerült, majd örömmel írta, hogy mégis visszahívták második körre, és mintha egy másik céghez ment volna. Kedves-aranyos interjú, utána ajánlat. És volt, hogy ezek után az álláskeresőt annyira biztatták, hogy már regisztrálták a következő céges rendezvényre, e-mail küldtek neki az együttműködési szándékról. Majd mégsem lett belőle szerződés, „meggondolták magukat”. Csak találgathattunk, mi történt, de talán az, hogy a két harcoló döntéshozóból nem az nyert, aki felvette volna. Lehet, hogy jobban járt így, mint ha a próbaidejében váltak volna meg tőle.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Idétlen álláshirdetések gyűjteménye 1. Böngészd az álláshirdetéseket! 2. Találtál egy idétlent, viccest, bénát, irreálist? Küldd el nekem! 2014. szeptember 10-én sorsolás! Részletek itt!