Most, hogy HR-szakmázni és állást keresni nem tudunk, mert már a fű sem nő ilyenkor, vagy épp év végi hajtásban üzleteket, kiszállításokat zárnak le cégek, nem jelölteket értékelnek, úgy gondoltam, egy kicsit személyesebb poszttal előkarácsonyozok. Mire jó egy hobbi, miért jó, ha beírjuk a CV-be? Erről már írtam, de hogy hogyan alakult ki ez a véleményem, még nem fejtettem ki.

A blog logojának története

A blog logoja egy origami angyal. Az origamihoz személyes kötődésem van, ezért ezt választottam, bár sokan nem értik, ugyan mi köze ennek az álláskereséshez. Nekem, és a testvéremnek mindenképpen összekapcsolódik e két dolog.

Nálam 6 évvel fiatalabb testérem volt az első „mentoráltam”, óvodás, kisiskolás korában vigyáztam rá többször is. Már nem tudom, hogy került elő az egyetlen – minden cél nélkül egyszer ajándékba kapott – origami könyvem, hogy alkossunk valamit a benne lévő figurákból. Egy kétkéményes hajó közös alkotására emlékszem, ez már haladó szintnek tűnt akkor! Közösen fejtettük meg, hogyan kell, eltöltöttünk vele több órát, mire megfelelő lett. Így kezdtem a mentorálást, amikor alig 12 éves múltam.

Az origamiba rendesen beleszeretett, életre szóló hobbija lett (könyvek felkutatása, saját origami kiállítás, versenyek, rendezvények, origami klubok tagsága a vele járó társas élettel). Több ezer figura összegyűjtése, és több mint 100 origami könyv begyűjtése másfajta készségeit is fejlesztette: hatékony rendszerező, „rendszertervező” lett, amiben mindezt az információhalmazt és az elkészült figurákat kereshetően el tudta helyezni (akkor még számítógép nélkül, papíralapon). Mivel könyvek, folyóiratok japántól spanyolig mindenféle nyelven kerültek a gyűjteményébe, megtanult ábrákat értelmezni, csakis ezekre hagyatkozva dolgozni, folyamatban gondolkodni, lépésről lépésre cselekedni. A kiállításokra csak igényes, jól sikerült modellek kerülhettek, így a minőségi munka alapvető elvárása lett magával szemben. Felnőttként mérnök lett, úgy látszik megszerette a rendszereket, folyamatokat, igényes munkát :)

Ezt a fejlődést végigasszisztálva alakult ki a meggyőződésem, hogy ha valakinek valamihez kedve és tehetsége van, akkor azzal messzire juthat, főleg, ha még segítik is. Érdemes hát segíteni.

Jómagam e segítő munka révén szervezésből, beszerzésből, „menedzsmentből”, motiválásból szereztem sok tapasztalatot: az alapanyagokat be kellett szerezni, a kiállításoknak helyet kellett szerezni. Erről tárgyalni kellett, már 15 évesként, iskolaigazgatókkal, kultúrház-vezetőkkel stb.. Volt benne kihívás - de ezáltal bennem nem alakult ki a kapcsolatfelvételt akadályozó gátlás, ami későbbi munkáimban komoly előnyt jelentett. Meg kellett szervezni a rendezvényeket, közben figyelni arra, hogy a kiállítandó figurák is elkészüljenek, ehhez tematika, tervezés, határidőkben gondolkodás is kellett. A figurák elkészítésében gyorsan lemaradtam, nekem ehhez nem volt komoly kézügyességem, de nem is ez volt a feladatom ezekben a „projektekben”. Ezt is fel kellett tudnom ismerni. Mindezek a korán megszerzett tapasztalatok a mai napig, hivatalos munkámban is jól jönnek, a JobAngel blog missziójában is sokat segítenek: türelem, szervezés, mentoring, segítségnyújtás, hatékonyság, empátia, odafigyelés. Az origami így mindkettőnk szakmai életére is komoly hatással volt.

Ezért javaslom a hobbik beírását az önéletrajzba: megkülönböztet, olyan tulajdonságokra enged következtetni, ami az álláskeresőnek előnyös. Valószínűleg az emberek többségének van/volt valami olyan tevékenysége, amivel plusz tapasztalatokra tett szert. Önmagában a tény, hogy van hobbija a jelöltnek, azt is jelzi: talált valamit, ami nagyon megfelel az egyéniségének, amit szívesen csinál, amiben elmélyülhet. Ezért kérdezem mindig a hozzám fordulókat: van-e valami olyasmi a munkáján kívüli életében, ami a munkához is hasznos tulajdonságokat bizonyít? A nagy többségnek van, amitől máris gazdagabb az önéletrajz, változatosabb a motivációs levél.