JobAngel Az álláskeresők védangyala

Van, aki rengeteg tanácsadás és mindenféle próbálkozás után is hosszú időt vergődik az álláskeresés csapdájában. Ilyenkor a sikertelenség mögött nem az álláskeresési tudás hiánya áll, hiszen azt meg lehet tanulni: önéletrajzot írni, motivációs levelet írni egy idő után már könnyű, csak tárgyi tudás (és persze jó adag szerencse) kérdése, hogy sikeres álláspályázatai legyenek. A sikeres álláspályázat ugye annyit „tud”, hogy eljuttat állásinterjúra, ez a dolga. Semmi egyéb! Ebben simán tudok segíteni, Jobangelként ennyit vállalok, de sokszor látszik: másfajta támogatás is kellene az álláskeresőnek, leginkább lelkiekben.

Mert az állásinterjún csúnyán félremehet a kommunikáció, a bennünk rejlő lelki gátak miatt.

Az álláskeresők közül sokakat akár közösségi oldalon való megnyilvánulások miatt is kiszórhatnak a szóbajöhető jelöltek közül. Hogy jó-e, ha utánajárnak a leendő munkáltatók a Facebookon a jelölteknek vagy sem (én spec. nem tartom fair-nek a jelölttel szemben ezt), azt egy másik poszt témája fejtegetni, most a szokásos „részegbulisképetne” tanácson túlmutatóan szedtem össze pár olyan megnyilvánulást, ami akadályozza az álláskeresést.

Az általános tapasztalat az, hogy állásból másik állást találni könnyebb, még a nyilvánvaló nehézségek ellenére is, mint pl. nehézkes állásinterjúra járás, folyamatos aggódás és szervezés, nehogy kitudódjon a jelenlegi helyeden. És akkor állásinterjún elhangzik a kérdés, hogy „mikor tudna kezdeni?” Ez egyfelől jó jel, másfelől felvethet újabb stresszes helyzetet, amit meg kell oldani. Mert már egyáltalán nem egyértelmű a 30 nap, és sokan csak akkor döbbennek rá erre, amikor felmondáskor felhívják erre a figyelmüket. Mert az „új” Munka Törvénykönyve (2012. évi I. törvény) megenged akár max. hathavi felmondási időt is. Amit a munkavállaló a szerződéskötéskor vagy tudatosan elfogadott, vagy csak simán figyelmetlen volt, és így írta alá a munkaszerződést. Nincs veszve semmi ilyenkor sem, "csak" tárgyalni kell.

A sablonok és klisék átkos hatása, hogy az álláskeresők többsége képtelen saját szavaival megfogalmazni egy-egy gondolatot, de még az általa használt klisét sem tudja kifejtve, részletezve elmondani, ami az állásinterjúk csődjét hozza magával. A legtöbb sikertelen állásinterjú nem a szakmai vonalon bukik el, hanem ezen. Ha a lózungokat komolyan veszi az állásinterjún a munkáltató, az álláskereső nagyon nagy bajba kerül. Mert nincsenek saját szavai, gondolatai az adott kérdésről, a klisé meg jól hangzott, így bennehagyta a CV-ben, át sem gondolta, mit jelent.

Olvasom a mellékelt cikket a K&K magazinban. KKV-knek készült gazdasági magazin ez, és pl. most foglalkozik a munkaerőhiány kérdésével is. Irányított figyelem, vagy a sors keze, de facebookos jártamban-keltemben a múlt héten több munkáltatói posztba, kommentbe is belefutottam. Állították, hogy nem találnak munkaerőt, pedig "hűde"  ajánlatuk van. Mint kiderült, az egyiküknek az ajánlatáról voltak téves gondolatai (nem volt jó), volt, aki csak a rendszert szidta egy kicsit, megint más a problémához jobban ragaszkodott, minthogy megoldást keresett volna. A végén még nem lesz igaza, és talál munkavállalót? Borzalmas lenne feladni az álláspontját, és boldogan vinni tovább a boltot… (hozzáteszem, álláskeresőknél is találkozom ezzel az attitűddel, ugye nekik szokott igazuk lenni, és nem állásuk.)

Szóval, a cikk. Ha csak ebből tájékozódunk, úgy látjuk, hogy a becsületes vállalkozások hiába küzdenek...