JobAngel Az álláskeresők védangyala

Olyan állásinterjúért nem kár, ahol a felek nem voltak szimpatikusak egymásnak. Előfordul, és nem veszítesz semmit azzal, ha egy neked nem szimpatikus környezetbe nem kerülsz be. Néha csak balul sülnek el dolgok, de ez nem nagy baj: a kisebb késést megbocsátják, a kicsit elszúrt öltözéket is, ha hosszú munkanélküliség után nem vagy trillázóan vidám, azt is értik, és ezekkel együtt is lehet állást elnyerni. De vannak, amik biztosan elintézik, hogy ne téged válasszanak.

A kudarctűrést kell leginkább megtanulni az álláskereséshez, hogy ne égj ki, ne fáradj bele, még akkor sem, ha sokáig tart. Ha már a hurrápozitív hozzáállást, a tanult (bebiflázott és erőltetett pozitivizmust lehordtam, úgy illik, hogy valami mást javasoljak helyette. A valódi kudarctűrés megtanulását. Amikor nem elnyomjuk a rossz érzést, és belül forrongva, sértetten élünk tovább, mérgezve a lelkünket, biztosítva az állandó frusztrációt, hanem amikor tényleg nem fáj a kudarc, mert a helyén tudjuk kezelni. Ha megtanulod kezelni a kudarcokat, nem fájdalmat, rossz érzést okoznak, hanem tanulságot adnak. Most kifejezetten az álláskeresési kudarcokról beszélek, az élet más területein ez nem biztos, hogy így működik.

A hurráoptimista pozitivizmus manapság tort ül a józan ész felett. Ennek „örömére” egyre többször kell(ene) a megmentő álláskeresési segítő szerepét elvállalnom, és hát nem szoktam… Amikor én az álláskereséshez való hozzáállásról beszélek, annak nem sok köze van a hurrápozitivizmushoz. A gyakorlati megközelítés híve vagyok – az álláskeresés egy feladat, meg kell csinálni. Vannak erre jó gyakorlati módszerek, mint a tojásfestésre (ha már húsvét után vagyunk, ugye). De a tojásfestés sem úgy ment, hogy néztem őket, és majd az optimista hozzáállásom, reményem hatására szépen kirajzolódtak a mintáik :)

Tehát, amikor valaki jön, hogy már ennyi mindent próbált, de szerinte minden jó a CV-jével, és néha állásinterjúkra is hívják, állása ugyan hosszú ideje nincs, de ő reménykedik, akkor veszek egy mély levegőt, és megírom: a nulláról kell kezdenünk. Mert a remény nem stratégia, mégiscsak hiba lesz a módszerében. Talán a jó CV eljuttatja állásinterjúra, és az interjúztató nem azt kapja, amit a CV alapján vár. Akkor az a CV mégsem jó – neki. Az egy jó CV, ami nem róla szól, hanem valaki másról.

De a pozitív hozzáállással le is söprődnek az érveim időnként. Hogy neki az van, és mindenhol azt olvasni, hogy az kell. Brian Tracy és társai megmondták… Az, hogy ők sosem kerestek állást a mai Magyarországon, pl. kisgyerekes anyaként, releváns tény-e ilyenkor?

Megoldhatod annyival, hogy a pozíció helyére kiírod: „looking for new opportunities”. Miután ezt teszi mindenki, ezzel még túl sokat nem tettél a saját álláskeresésed sikeréért. Nyitott vagy egy új állásra, ezt egy keresgélő HR-es tudni fogja ebből, de vannak még lehetőségek a Linkedin mostani állapotában.

A 2017. április 5-én a Nők Lapja Pszichében a munkaerőkiválasztásban használt pszichológiai tesztekről kérdezték a véleményem. Nem rejtettem véka alá

A cikket a címlapon is kiemelték, itt olvashatjátok teljes terjedelmében:

https://m.blog.hu/jo/jobangel/file/teszt.pdf

Ha a bejegyzést érdekesnek találtad, kérlek, oszd meg ismerőseiddel is!

Csatlakozz a Jobangel blog Facebook-közösségéhez is, hogy első kézből értesülj a legfrissebb karrierrel, álláskereséssel kapcsolatos hírekről!

Jobangel személyes tanácsadásról bővebben itt: http://jobangel.hu/szemelyes-tanacsadas/