Mit mondjunk betegségünkről az állásinterjún, az üzemorvosnak, a főnöknek, a kollégáknak?
Pár tanáccsal segítséget nyújtottam az IBD-s betegeknek is álláskeresésben, munkahelyi életben - a tanácsok többsége bármely más krónikus betegre is vonatkozhat. A cikk itt jelent meg.
Az álláskeresők támogatása során, az egyéni élethelyzetek megismerésével olyan kérdések is felmerülnek, amikről végképp nincs szakirodalom. Amikor ilyenekre válaszolok, akkor az álláskeresési támogatásban szerzett sokéves tapasztalatom, a sok beszélgetés, amit HR-esekkel, cégvezetőkkel folytattam, esetleg a saját élethelyzetem hasonlósága adhat támpontot.
Jónak tűnik hangsúlyozni, milyen magas az IQ-d, de mivel a Mensa megítélése elég felemás, inkább ne. Az állásban kijelölt feladatok elvégzésére alkalmasságodat a tárgyi tudásod, tapasztalatod kellően alátámasztja.
A családi munkahelyen végzett munka pont olyan munka, mint egy bármely más helyen. Folyamatok, felelősségi körök, ügyfelek, beszállítók stb. Amiben mégis plusz, hogy megjelenik a tulajdonosi szemlélet a munkavállaló gondolkodásában még akkor is, ha egyébként pl. a szülei cégéről van szó. Az ilyen ember beleszokott abba, hogy egyetlen hiba az egész család anyagi helyzetére kihatással lehet, ezért különös körültekintéssel jár el mindig. Nyilván ezt a fajta hozzáállást egy másik munkahely is szeretné, tehát igen, utalj rá röviden az önéletrajzodban. (És ezzel meg is kímélted magad azoktól a kiválasztóktól, akik a fentieket nem érik fel ésszel.)
A „lyuk” az önéletrajzban nem igazán jó, próbáljuk is mindig kitölteni – igazat írva, és leírva, hogy mit csináltunk ezidő alatt, ami valamennyire kötődik a szakmai életünkhöz. Sosem a láblógatás a legfőbb indok a kihagyásra. Pl. volt, aki a saját házuk építését menedzselte. Mennyi tudást és készséget alkalmazott? Felsorolni is sok, a pénzügyek, logisztika, tervezés, kapcsolattartás, beszerzés, szervezés stb. területén… Tulajdonosi szemlélet itt is megjelent, és ezek igenis értékes készségek. Akkor miért is ne írnánk be?
Az aspergeresek, autisták egyes területeken nagyon sikeres tanulók lehetnek, ezeken a szakterületeken érdemes pályát választaniuk, állást keresniük. A készségeik között is vannak kiemelkedők, ezeket érdemes hangsúlyozni. A jellemzően nem kifejezetten erős kommunikációs készségei majd az állásinterjún derülnek ki, ekkor egy röpke mondatban megemlítheti, hogy nem a kommunikáció az erőssége, hanem… és innen már ne röpke mondatokat mondjon. Erre előre fel kell készülni, megtalálni a megfelelő kommunikációs paneleket, kifejezéseket (további információkat az autisták lehetőségeiről itt írtam.)
Felemás a megítélése ennek is, ezért kockázatos. Van, aki szerencsejátéknak tartja, van, aki taktikai játéknak, van, aki sportnak. Ha az álláskereső és az önéletrajzot olvasó másképp vélekedik róla, akkor abból nehezen lesz állás. Tehát inkább hagyd ki - ha csak nem illeszkedik valahogy a munkához mégis.
Ne írd be! Amikor valaki elmeséli, hogy felgyógyult egy súlyos betegségből, mindenki tiszteletét fejezi ki, elismerően fogadja az információt. Még egy állásinterjún is. Majd nem jön az állásajánlat… Mert munkáltatóként felmerül benne, hogy mi lesz, ha az illető visszaesik, ő pedig ott marad munkavállaló nélkül. (Hogy betegséggel hogyan lehet állást keresni, arról további cikkem itt)
---
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg, hátha ezzel te is segítesz másoknak!
Ha személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem!
Alapszabály, hogy sose fizess azért, hogy munkád legyen! Az ilyen „ajánlat” mindig lehúzás. Törvény szerint sem kérhetnek pénzt az álláskeresőtől munkaközvetítésért, tehát az olyan ígéret, ami úgy hangzik, hogy fizess egy összeget, és biztosan lesz munkád, mind átverés!
Az első kérdésem, ami felmerül, hogy jó irány ez? Nagy fájdalmam, hogy nem nagyon van álláskeresés tantárgy az iskolákban, erre most ilyen feladat volt az érettségin:
Érvelés témakörben volt ez feladat, ennek örülök, mert motivációs levél – a közhiedelemmel ellentétben – nem egy bullshithalmaz, hanem tényleg érvelés. Utánanéztem, milyen tananyag lehet erre a középiskolákban, mit tanulhattak erről előzetesen a fiatalok. Találtam is pár tantervet „életvitel” tantárgyból, ami szerint ezt osztályfőnöki órán kell átbeszélni. Kissé szkeptikus vagyok, mert az osztályfőnökök jórésze nem nagyon (kicsit sem) keresett állást a versenyszférában, így vajon milyen tapasztalata lehet? Miután nem is dolguk karriertanácsadást tartani, ezt nem is tartom felróható hiányosságuknak. Ettől persze az ifjoncok motivációs leveles ismeretei még nem lesznek meg, az tényleg az adott tanár egyéni ambícióitól függ.
A jutalékos munkáktól való idegenkedés leginkább annak bizonytalanságából ered. Nem lesz havi fix? Mennyit fogok keresni, elég lesz-e? Mennyit kell dolgozni? Ezeket tudni kell, mielőtt egy jutalékos munkába belevágsz. Kérdezni kell, tárgyalni kell, és ha nem látsz tisztán, nem szabad elvállalni az adott munkát.Tapasztalatom szerint az elégedetlen jutalékos munkások ott hibáztak - akár évekkel ezelőtt - hogy nem látták tisztán a játékszabályokat, mielőtt belevágtak a munkába.
 |
|
|
 |
|
|
 |
 |
|
 |
||
 |
||
 |
||
