Olyan állásinterjúért nem kár, ahol a felek nem voltak szimpatikusak egymásnak. Előfordul, és nem veszítesz semmit azzal, ha egy neked nem szimpatikus környezetbe nem kerülsz be. Néha csak balul sülnek el dolgok, de ez nem nagy baj: a kisebb késést megbocsátják, a kicsit elszúrt öltözéket is, ha hosszú munkanélküliség után nem vagy trillázóan vidám, azt is értik, és ezekkel együtt is lehet állást elnyerni. De vannak, amik biztosan elintézik, hogy ne téged válasszanak.

Hogyan mesélsz az előző munkahelyeidről?

Az előző munkahelyeidről nyilván azért kerültél el, mert valami nem stimmelt. Vagy a céggel, vagy a főnökkel, vagy veled, vagy a gazdasági helyzettel. Akármi is volt, már elmúlt, sértettség nélkül kell róla beszélni. A személyes konfliktusokat is megértik egy állásinterjún, ha megfelelően kommunikálod. Diplomatikusan, nem szidalmazva a jelen sem lévő másik felet, nem célozgatva arra, hogy korrupt volt, hogy képzetlen volt stb., ami miatt nem tudtatok együtt dolgozni. Gyanús, ha valaki az összes munkahelyéről ilyesmiket mond – olyankor úgy látszik, ő maga generálja a személyes ellentéteket, és így nyilvánvalóan nem tűnik jó választásnak.

Mit mondasz a tapasztalataidról?

Tegyük fel, keresünk egy beszerzőt! Érdekel, hogy eddig milyen stratégiával dolgozott, milyen eredményei voltak, a kapcsolatrendszere is, és a tárgyalási stílusa is. Több hibát is elkövethet a jelölt ebben:

Az eddigi tapasztalatok alulértékelése azt eredményezi, hogy nem tűnik elég komolynak az álláskereső tudása, rutinja, tehát nem jó választás. Pedig te magas rangú cégvezetőkkel tárgyaltál, akár idegennyelven is, komoly bevételi, kiadási összegek múltak azon, hogyan irányítottál, koordináltál egy ügyet. És mégsem vesznek komolyan, mert elintézed annyival, hogy

„ügyfelekkel, beszállítókkal tárgyaltam”

A részletek mutatják meg, mennyire volt komoly ez a munka (amikor részletezel feladatokat, arra is nagyon ügyelj, hogy ne legyen belőle üzleti titkok kifecsegése). Egészen másképp hangzik, ha azt mondod, hogy

" gyártáshoz szükséges alapanyagok beszerzéséről tárgyaltam a beszállítókkal, ami nagyságrendileg éves x Ft kiadás volt a cégnek. Fontos volt, hogy a legstabilabb beszállítót találjam meg, és hogy legyen alternatív beszerzési lehetőség is, mert az anyaghiány emiatt leálló gyártás x Ft kárt okozott volna. És nem is volt leállás emiatt sosem.”

A túlértékelés  is egyértelműen káros: ha komoly feladatként beszélsz valamiről, ami egyébként kis rutinnal, nem túl nagy tárgyi tudással megoldható, akkor abból az látszik, hogy neked az egyszerű feladat is összetett és megterhelő (valószínűleg nem ezt akartad közölni). Ezért ne arról mesélj hosszan, milyen nyilvántartásokat készítettél, hanem arról, hogy voltak nyilvántartásaid, előregyártott lekérdezéseid, amiket jól használtál, ezek által hibamentesen lehetett dolgozni, mert mindig tudtad, melyik ügy hol tart, ha megállt, kihez kell fordulni. Ne arról mesélj, hogy pl. az SAP-ban purchase ordereket generáltál (mert az csak néhány kattintás, mindig ugyanúgy kell csinálni), hanem arról, hogy ezeket egyesével lekövetted, mindig tudtad, melyik hol tart éppen (mert ez viszont egy folyamatosan változó munka). Ha a tudásod és tapasztalatod szintjét megfelelően bemutattad, még mindig hibázhatsz, és ez is igen gyakori.

Amikor a feladataidról mesélsz, mást jelölsz meg specialitásodnak, kedvenc feladatodnak, mint amiből náluk sok van. Nálunk egyedi szériaszám nélküli fémaprócikkeket kell beszerezni, te meg hosszan mesélsz arról, milyen jól nyilvántartottad az összes beszerzett szériaszámos cucc összes adatát. Azaz, úgy tűnik, nem abban van rutinod, ami nekik kell.

Hogyan passzolsz a feladatra, amit az új kollégának szánnak?

Az állásinterjú elején a pozícióról általában elmondja az interjúztató, amit fontosnak gondol, és ilyenkor figyelj nagyon! Kérdezz vissza akár, hogy mit jelent a napi feladatok szintjén az, hogy – a már felvezetett példánál maradjunk - „beszállítói kapcsolattartás”. Ezzel ő maga fogja elmondani azokat a rutinfeladatokat, és esetleg a napi munka során felmerülő megoldandó problémákat, amire az új kollégát keresik. Ha ezeket te pont csináltad, pont ilyen feladatköröd volt, ilyen problémákat oldottál meg, akkor erről kell mesélned, erre legyen sztorid, erre koncentrálj. Ha neked ez csak napi 1-2 órát jelentett eddig, és kedved van hozzá, hogy ezek legyenek a fő feladataid, akkor lelkesen és sokat beszélj róla. Ne úgy nézzen ki, mintha csak belekotnyeleskedtél volna ebbe is, hanem úgy, mint aki képes ezt jól megoldani, mert látott már ilyet, és nem ijed meg a lehetséges problémáktól sem. Különösen fontos ez, ha más iparágból érkeztél: egy textilipari cégnél is lehetsz jó beszerző, még akkor is, ha közszférából érkeztél. „Csak” jól kell kommunikálni az eddigi feladatod, tudásod, rutinod.

----

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg, hátha ezzel te is segítesz másoknak!

Ha személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem!