Miután nagyjából végigvettem az előző posztban, mire érdemes figyelni egy AC-n, azt gondolom, egy gyakorlati példát még érdemes bemutatni. Talán segít, hogy ha végignézzük egy AC napirendjét, és látjuk, milyen gyakorlatnak mi a célja, hol vannak a buktatók.
Egy átlagos AC napirendje a következő lehet:
Folytatván az állásinterjún felmerülő szituációs gyakorlatok témáját, ma az AC, azaz Assessment Centerről (magyarul "Értékelő Központ"-ról) írok.
Ez gyakorlatilag egy többórás, akár félnapos vagy egynapos, kétnapos, csoportos, szituációs feladatokkal teletűzdelt állásinterjú, amit egy értékelő bizottság néz végig. A bizottság tagjai szakmai vezetők, HR-esekl és esetleg külső tanácsadók. Mivel a cégeknek is drága egy ilyen rendezvény, igyekeznek nagyon jól csinálni.
Ennek ellenére véleményem szerint az AC-nek sok hátránya van munkáltatókra és álláskeresőkre tekintettel egyaránt, pl. hogy drága és időigényes, de most lépjünk túl ezeken, és lássuk, jelöltként milyen lehetőségeket rejt
Az AC részei lehetnek:
A szakmai tesztek részeként néha egy-egy szituációs feladatot is kap a jelölt állásinterjún. Itt a blogon, egy kommentfolyamban merült fel a téma, de ez kiterjedtebb téma annál, hogy egy kommentben végigbeszéljük, így íme egy teljes poszt, és köszönöm a téma felvetését. Most azokat az eseteket vesszük, amikor egy jelölt és egy vagy több interjúztató van jelen.
Ilyenkor a napi munkafolyamatból vesznek ki egy részfeladatot, és megoldatják a jelölttel. Az ilyen feladatok titka az, hogy a feladatleírásban szereplő lépéseket pontoesan úgy kell megcsinálni, ahogy azt kérik. Nem kell kreatívkodni, nem javaslatokat tenni, mert most nem az a feladat. Kapkodni sem kell, ha nem időre megy, mert nem a gyorsaság a lényeg, hanem a pontosság.
Nem kevés álláskeresői irodalmat olvasok, főleg online, így aztán időnként meglehetősen ostoba tanácsokba futok bele, külföldi és magyar oldalakon egyaránt. Egyik-másik röhejes, így nem valószínű, hogy a jelöltek elkezdik használni, a többségük viszont kifejezetten káros. Íme néhány gyöngyszem:
Nemrég éles vita bontakozott ki itt a blogon a kommentekben arról, hogy az általam idétlennek és feleslegesnek ítélt kérdésnek (Miért Önt kellene felvennünk?) igenis lehet értelmes célja, mégpedig, hogy a jelöltet lássuk, hogyan „működik” stresszhelyzetben. Eléggé megdöbbentem, hogy pont álláskeresők látták így a kérdést, miközben nem valószínű, hogy szeretnének egy stresszinterjún jelöltként részt venni, vagy akár erre a kérdésre válaszolni.
A tankönyvi definíció szerint a stresszinterjú az állásinterjú egy fajtája, amely során az interjúztató célja az interjúalany stresszhelyzetbe hozása, hogy képet alkothasson annak stressztűréséről és a stresszhelyzetben alkalmazott reakcióiról.
Miután én is ültem már az álláskeresés mindkét oldalán nem keveset, úgy gondolom, hogy ez nem ad valós képet a jelöltről, nekem személy szerint etikai problémáim is vannak vele, így szükségtelennek tartom. Abból indulok ki, hogy az állásinterjú, sőt az egész álláskeresési folyamat stresszhelyzet a jelölt számára.
 |
|
|
 |
|
|
 |
 |
|
 |
||
 |
||
 |
||
