JobAngel Az álláskeresők védangyala

Olvasói kérésre írok most erről. A legtöbb vélemény szerint megkönnyíti az álláskeresést, ha van referencialevelünk, de én azt gondolom, kicsit túlértékeli a szerepét a közvélemény, főleg, hogy vannak már modernebb megoldások is.

Igaz, hogy német nyelvterületen szinte elengedhetetlen, hogy az álláskeresőnek legyen egy vagy több referencialevele, az amerikai filmekben is úgy rugdalják ki az alkalmazottat, hogy a munkája elismeréseként azért nagy kegyesen aláír a főnök egy pozitív referencialevelet. Mégis, nálunk egyáltalán nem elterjedt a használata, így sok helyen nem is tudnak mit kezdeni vele. Sőt, mivel a állásváltás hátterében sokszor személyes ellentétek állnak, nincs is lehetőség referencialevelet kérni/adni a legutóbbi munkahelyről. Főleg nem, ha még állásban van a jelölt, és váltani szeretne.

Legalábbis csak sejtem, hogy kezdő, mert profi ilyet nem csinál. De kezdem az elején:

Mint sokan, akik állásportálokra regisztráltak egykor, sokszor kapok levelet mindenféle álláslehetőséggel, nyilván ritkán aktuális az ilyen ajánlat. Ezért mindig visszaírok, hogy köszönöm, én most nem, de vannak ismerőseim a szakmában, akik talán igen, segíthetek-e, továbbíthatom-e a lehetőséget a szóbajöhetőknek? Eddig mindig olyan válasz jött erre, hogy hát hogyne, itt az állásprofil is mellékletben, terjesszem nyugodtan, és jajdeörül, és hűű … Volt már ismerősöm, aki így talált állást, tehát ez működik, mindenki örömére.

A ma mailboxomban landolt – szakmailag rendben lévő, de nem időszerű – állásajánló levél azonban kiváltotta belőlem egy „tombolás” címkére érdemes poszt írását.

Normál állásajánló levélnek indult, mondanivalója szerint „Rátaláltunk Önre az ilyenolyan portál adatbázisában, van egy ilyen ajánlat, ezeket kell tudni, ilyen tapasztalatok kellenek, ez a feladat, szerintünk Önnek ez való, ha érdekes, küldjön egy frissített CV-t”.

Eddig rendben, ugyan a "Tisztelt Hölgyem/Uram!" megszólítástól kicsit fáztam már az elején is, mert a nevemből jól látszik, hogy melyik táborban vagyok. Ezt tehát nem tudtam mire vélni, de vannak még gyengébb körlevélküldő szoftverek, amik nem tudják a megszólítást névre szabni, biztos ilyet használ, ez jutott, megbocsátom. Azonban a levél végére 4 olyan mondatot bírt biggyeszteni, amiért semmilyen kezdetleges szoftvert nem tehetnék felelőssé, ez bizony a levélíró "személyisége".

Szó szerint idézem az ominózis 4 mondatot:

Ingázni az általános vélekedés szerint kényelmetlen, a sokra becsült brit tudósok kikutatták, hogy káros is lehet (cikk itt), és csak 3 órán túli utazásban lehet „értelmes” munkát végezni. Tekintve, hogy magam is ingázó vagyok 10 éve, egészen másképp látom ezt, mint a brit tudósok. Ezért amikor valakinek az a dilemmája, vállalja-e az ingázást, akkor a válasz – a költségek és a napirend figyelembevétele mellett – általában határozott igen. Akiket erről meg kell győzni, azoknak az alábbi érveket szoktam hozni.

A munka ünnepe nem munkanap, ami elég ironikus szerintem. Erről jutott eszembe egy másik ironikus gondolat a munkatárs-kiválasztásról.

 Bill Gates mondta egyszer:

„Mindig egy lusta embert választok ki egy nehéz munkára. Mert ő talál egy könnyű utat az elvégzésére.”

(Eredetiben: I choose a lazy person to do a hard job. Because a lazy person will find an easy way to do it.)

Kellemes 4 napos hétvégét mindenkinek!

Sajnos egyre többen adják fel a reményt pályakezdőként vagy magasabb szintű munka utáni hosszú munkanélküliségben, hogy a meglévő végzettségükkel helyezkednek el, és betanított munka keresésére kérnek tőlem segítséget.

Általában azt kérem, hogy párhuzamosan a betanított munka keresésével keressünk szakmai munkát is, akinek már érettségije, OKJ-s végzettsége, szakmunkás-bizonyítványa van, ne adja fel. Ilyenkor két alap álláspályázatot írunk – amit majd mindig testreszabunk a hirdetésekre - , egyet a szakmai irányra, egyet a betanított munkára.