A diszkrimináció egyik leggyakoribb formája: középkorú és idősebb munkavállalók rendre tapasztalják, hogy koruk miatt nem választják ki őket olyan állásra, ahová tökéletesen megfelelnek és el is tudnák látni a megadott feladatokat.
Paradoxonnak tűnik, hogy a munkanélküliek nehezebben találnak új állást, mint azok, akik meglévő állásból keresgélnek. Pedig első ránézésre praktikusabbnak látszik egy munkanélkülit azonnal felvenni, ha alkalmas, mint megvárni egy másik alkalmas jelöltet, amíg a felmondási idejét tölti a régi helyén. A tömeges tapasztalatok azonban mást mutatnak.
Akik gyakran váltanak munkahelyet, a kiválasztók szemében "gyanúsak", mi az, hogy sehol sem tudnak megállapodni? Mi a gond velük? Lehet, hogy semmi, csak épp projektmunkákat végzett az álláskereső, vagy épp belső tanácsadóként dolgozott, esetleg az a szektor, ahol ő dolgozott, valamilyen válságot él át.
Többen kérték már, hogy írjak erről is, mert egy új munkahely elég meghatározó az életünkben, és a szerencsésebbeknek kevesebb alkalmuk van gyakorolni a beilleszkedést.
A kiválasztás során a kiválasztók törekszenek arra, hogy olyan ember kerüljön a csapatba, aki illik is oda, személyiségében is, nemcsak szakmailag. Vannak néha melléfogások még így is, de többnyire egy kis odafigyeléssel könnyű beilleszkedni, és többségében ez sikerülni is szokott. Pár hasznos tanács, mindezt megkönnyítendő:
 |
|
|
 |
|
|
 |
 |
|
 |
||
 |
||
 |
||
