Ezt a témát egy kommentelő vetette fel egy régebbi posztnál. Mivel nem vagyok vállalkozási szakértő, nem tudok ebben igazán segíteni a hozzám fordulóknak. Mégis van pár szempont – persze álláskeresői oldalról – amivel hozzájárulhatok egy ilyen döntés meghozatalához vagy elvetéséhez. Aki vállalkozóvá akar válni, és bizonytalan, annak érdemes erre szakosodott tanácsadókat felkeresnie a kérdéseivel!

Hiszek abban, hogy amit nagyon akarunk, és amiért mindent megteszünk, az sikerülni fog. Ezért azt is reális lehetőségnek tartom, hogy valaki a sokadik munkavállalói próbálkozása után – kellő tapasztalattal vagy jó ötlettel – saját vállalkozásba kezd.

A munkavállalóból vállalkozóvá válás témájában láttam már pozitív és negatív példákat is. Az alábbi példák fiktív példák, és az ihlető történeteik is kellően régiek ahhoz, hogy írni lehessen róluk. Annyit elárulhatok, hogy a végkifejlet mindig elégedettséget hozott az adott embereknek. Ehhez hasonló helyzetekkel találkoztam eddigi praxisom során, de valahogy sosem volt egyértelmű, hogy tényleg vállalkozást kell indítani, legalábbis szerintem nem, néha nem is ez volt a megoldás, mint utólag kiderült.

A vállalkozóvá válást fel lehet fogni egyfajta speciális álláskeresésként is: én, a vállalkozó keresek egy embert, akinek megfelelő kompetenciái vannak a vállalkozás napi viteléhez. Vajon én, a vállalkozó, felvenném-e magam erre a feladatra? Leginkább ezt kell mérlegelni, mikor kiválasztjuk, milyen vállalkozásba kezdünk.

Terv: álom határidővel

Sokszor látom azt, hogy emberek – az életük minden területén – vágynak dolgokra, álmodoznak róla, és itt megragadnak. Miért nincs rá terv, hogyan, milyen lépésekkel valósítják meg? Így történhet meg, hogy valaki évekig, évtizedekig dédelgeti az álmát, ami végül álom is marad. Mikor azt kérdezem, miért nem sikerült, ők azt szokták nekem felsorolni, mi kellett volna, ami nem volt meg. És mit tett azért, hogy meglegyen, szoktam kérdezni? Nem lehetett, mert… Ezekből a beszélgetésekből tanulva is megerősítettem azt a véleményem, hogy azt sose keressük, mi miért nem fog sikerülni. Azt találjuk ki, mi vezet a sikerhez.

Mérlegelj, vágj bele

1. Fiktív álláskeresőnk, aki ügyintézésben jártas, az álláskeresés mellett egyre erősebb álma, hogy egy saját kávézója legyen. Ehhez tőke és tudás kell értelemszerűen. Tőke még éppen lenne, tudás is van valamennyi, hiszen vendéglátást tanult, a gyakorlat hiányzik, sosem dolgozott ebben, a középiskolai szakmai gyakorlatán túl, mert másfelé sodorta az élet. Fiatalkori álom lenne ez a kávézó, de adminisztrációs tapasztalatból biztosan nem lesz sikeres kávézóvezetés, ezt ő is érzi. Szakmailag nem alkalmas a feladatra. Azt tanácsolnám, tanulja meg szakképzésben, ami ehhez kell, vállaljon hétvégi munkát egy kávézóban, lássa belülről, milyen ez. Lehet, hogy ettől lelkesebb lesz, lehet, hogy elmegy a kedve az egésztől. A tapasztalatai alapján döntsön, ne az álmai alapján. Az álmait viszont tervvé tegye, mert álomként dédelgetve nem lesz előrelépés. Ötlet lenne még, hogy nézzen körül, hátha valahová betársulhat a tőkével, de ennek szerintem több kockázata lehet, mint amennyi esélye a sikernek. Addig is, míg történik valami kávézó-ügyben, keressünk adminisztrációs állásokat. Emberünk most kávézót vezet, bár nem tulajdonos (még?), elégedett, boldog.

2. Kb. 20 éves szakmai tapasztalattal rendelkező mérnökember munkahelyére új cégkultúra tette be a lábát, ami neki nagyon nem tetszett. Erre állásváltást látott megoldásnak, ebben ugye könnyen segítettem. A másik terve az volt, hogy pár szintén kiugrani vágyó kollégával új céget alapítanak, azzal foglalkoznak, amit az előző cégükben tanultak, ehhez tudásuk, tapasztalatuk, kapcsolatrendszerük is van. Talán jobb így, mint egyedül, de a kockázatok felméréséhez itt is szakember segítségét javasoltam. A cég megalakult, stabilnak látszik, az ismerős nem panaszkodik.

3. Klasszikus álláskeresői kiugrási „lehetőség”, hogy munkavállalói státusz helyett beszámlázós, jutalékos, önfoglalkoztató vállalkozóvá válik az álláskereső. Ennek is megvannak a maga kockázatai, de láttam már benne sikereket – hozzáteszem: nem sokat! Nagy előnye, hogy többféle tevékenységet lehet vállalni, lehet projektekbe bedolgozni cégeknek, lehet saját ügyfélkörük is. Nagy hátránya, hogy esetleg olyan feladattal is foglalkozni kell, amivel munkavállalóként nem kellett (ügyfélszerzés pl.)

Amikor nem sikerülhet

4. Sok olyan top menedzsert láttam, akik ugyan nem kerestek fel, de a történetüket közelebbről vagy távolabbról végignézhettem. Tipikus eset a negyvenes éveik végén járó középvezetők, akiket leépítenek multikból. Sokszor egy-egy lelkes magyar kisvállalatnál, volt partnerüknél, ügyfelüknél, beszálló tulajdonosként, vagy felsővezetőként folytatják. Karrierjük, álláskeresésük szempontjából ez első ránézésre kézenfekvő, ellenben sok sikert ebben nem láttam. Legtöbbször kínos kudarc lett a vége, még rosszabb helyzetbe kerültek, mint a multikból kikerüléskor. Évek alatt csúsztak le, mentek tönkre ezek a cégek, a kudarc pedig összeforrt a nevükkel. Ezen menedzserek tevékenysége egyértelműen hibás nézőpontból indult: a multi biztonságából egészen másfajta kritériumok szerint hoztak döntéseket, mint amire egy vállalkozásban szükség van. Sajnos, ezt az adott cégvezetők nem ismerték fel, mikor kiválasztották őket a feladatra. Ők ezen emberek kapcsolatrendszerében bíztak. És hiába volt a kapcsolatrendszer valós, a benne rejlő lehetőségeket túlértékelték. A leépített multis vezetőnek a saját tapasztalataihoz illeszkedő állást kell keresnie, és ebben vezetői állásközvetítők (az igazi fejvadászok), tanácsadók tudnak a munkaerőpiacon segíteni. Én meg esetleg egy jó vezetői álláspályázat megírásában.

5. Balfácán állásközvetítők eseténél említettem a valószínűleg alkalmatlanság okán nagy cégből kikerült embert, aki gyorsan új vállalkozást alapított, és referenciának használja a volt munkahelyét. Több ilyen esetet láttam, ez egyértelműen menekülőút, de hosszú távon nem szokott beválni. Inkább állást kellett volna keresniük, hogy tapasztalatuk is legyen, megtanulják a szakterületüket. Nem tudom, miért nem ezt tették. (Ill. sejtem: büszkeségből, dacból)

6. Tipikus vállalkozásalapítási alkalom, mikor az összevesző cégtulajok szétválva külön-külön cégekben folytatják útjukat. Néhány ilyen általam látott történet úgy végződött, hogy az összeveszés miatt keletkezett 2-3 cégből egy maradt életben hosszútávon, a többiek elbuktak.

----------

A vállalkozó válásnak egy másik következményével viszont rendszeresen találkozom: azok, akiknek mégsem jött be a vállalkozás, álláskeresőként többször eljutnak hozzám. Számukra általánosságban ilyen tanácsokat fogalmaztam meg, nyilván az egyéni lehetőségek mindig szélesebb skálán mozognak.