JobAngel Az álláskeresők védangyala

A múlt heti sikerre való tekintettel még pár „szépséget” hoztam nektek. Ezek már nem csak bosszantóan szakmaiatlanok, hanem itt-ott viccesek is, ha elvonatkoztatunk attól, hogy emberek állása, megélhetése múlik ilyen "terméket" kezükből kiadó embereken.

Ui: Kedves HR-esek! Nem megsértődni kell, hanem tanulni belőle! Az álláskeresők is folyamatosan tanulnak önéletrajzot írni… Csak nekik nincs erre külön főiskolai-egyetemi szak.

Jó szórakozást!

Az összes fejvadász, toborzó cég, de még a HR-esek is szívesen idéznek félresikerült CV-kből, mindannyiuk derültségére – ez persze nem túl előremutató, de nem is ez a céljuk vele. De most visszakapják ezt :)

Tekintve, hogy az álláskeresőnek nem szakmája a CV-írás, nekik viszont szakmai munka az álláshirdetés megírása, és ha az álláskereső ad ki ilyen munkát a kezéből... á, hagyjuk...úgyis értjük mindannyian. Hátha most majd az álláshirdetések alkotói is megértik.

Köszönet a sok-sok közreműködőnek, akik az ilyent „gyöngyszemeket” évek alatt figyelmembe ajánlották. Íme a legjobbak:

UPDATE&szolgálati közlemény: saját kommentjeim a jobb felső sarokban, a blogmotor ezt tekinti képaláírásnak... :(

Múlt héten tettem némi kitérőt abba az irányba, mi értelme is van a munkának úgy általában, ill. hogyan érdemes értelmet keresni/találni benne. Minden esetben a munkáltatón is múlik, hogy a munkavállaló jól érezze magát. Ha nem érzi jól magát, előbb utóbb elhagyja a munkahelyet, a munkáltató pedig csodálkozik: egy 1000 fős cégből akár 700 fő is elvándorolhat egy év alatt. Ez 70%-os fluktuáció, aminek brutális költségei is vannak. Nem csak az új ember megtalálása, de a hatékonyság oldaláról is: a munkavállaló, akivel nem bánnak jól, nem lesz igazán hatékony. Erre vannak munkáltatói „ellenérvek”, hogy a „nem jótékonysági intézmény”, meg „én is küzdök naponta”, meg „kényelmes a havi fixre várni”. Ezek a rossz munkáltató saját megnyugtatására koholt „érvek”, valójában sosem működnek. Egyetlen munkavállaló sem lesz hajlandó együtt szenvedni a cégtulajjal, csakmert szegény nem boldog a saját cégében…Muszáj lesz a munkáltatónak érdemi lépéseket tenni azért, hogy a fluktuáció költségétől – és ebből származó piaci rosszhírétől - megszabaduljon. Pl. megbecsülni a munkavállalót, törődni azzal, miben érzi jól magát, megmutatni a munkája értelmét, célját. Most ez utóbbira térek ki.

A nyarat általánosságban álláskeresési uborkaszezonként lehet értékelni (kivétel azért van, tehát állást keresni nyáron is kell), ezért úgy gondoltam, inkább a munkáltatók szemléletének alakításával próbálkozom és „jómunkahelyes” témákat vettem elő. Ám a múlt heti posztom alatt megindult a kommentelés arról, hogy a munka kényszer-e vagy az önmegvalósítás eszköze, vagy… Sokféle szempont van, kifejtek néhányat. Ezek talán motivációs levélhez is ötleteket adnak, az útkeresőknek is segíthetnek.

Munka, mint megélhetés (kényszer?)

Van olyan helyzet, amikor mindegy milyen a munkánk, csak fizessenek érte, mert bevétel kell. Csak azért indulunk el minden nap munkába, mert tudjuk, hogy jövő hónap elején jön egy összeg, amivel fedezhetjük anyagi szükségleteinket. Még az sem biztos, hogy ez az összeg alacsony, de a tevékenység, amiért kapjuk, egyáltalán nem nyújt örömet, nem ad elégedettség-érzést. Látni kell ebben is a pozitívumot: segít abban, hogy az anyagi helyzeted rendeződjön/ne romoljon rohamosan. Ebben persze nem szabad benneragadni, mindig kell jobbat keresni. Ha pedig nem így indult, és valójában a fizetés összege sem problémás, mégsem okoz semmilyen örömet, sőt kifejezetten frusztráló, érdemes átgondolni, hogy kiégéses tünetek-e ezek…

-----------

A következő 3 szempont már jóval pozitívabb nézete a munka értelmének.

Kapok ilyen kérdéseket is: nem ciki lelépni próbaidőben? Mit fognak gondolni? A nehezen átvészelt álláskeresés után jött a csalódás az új munkahelyben, most mi lesz? Nem olyan a munka, nem olyan a főnök, nem jó az eladnivaló termék, nincs is az, amit ígértek stb. Mi legyen? Mit fognak gondolni, ha ő most lelép?

A viszontkérdésem ilyenkor mindig egyszerű: Ki a fontos neked? Te magad, a karriered, vagy a munkáltató jóérzése? Szépen, sértődés nélkül is fel lehet mondani. De az, hogy csak azért ítéled magad mártírszerepre, hogy más ne gondoljon rosszat, egyáltalán nem tesz jót neked. Ha nem felel meg valami, próbáld tisztázni és/vagy keresgélj tovább, ha van új állás, mondj fel (addig ne, amíg más nincs!) Emellett persze érdemes nem kapkodni, és racionális döntést hozni. Az esetleges első kudarctól, rossz ómentől nem szabad megijedni, kezdeti nehézségek mindenhol lesznek. Gondold át, mi nem tetszik, hogy lehet-e rajta változtatni, megoldható-e, vagy tényleg el kell menni egy másik munkahelyre. Milyen okok vezethetnek a próbaidős munkavállalói felmondáshoz? Gondolva a munkáltatókra is, akik nem értik, miért is lépett le a drágán toborzott ember, pár apróságot az ő nézőpontjukból is hozzáteszek.