JobAngel Az álláskeresők védangyala

Álláskeresőként sokféleképpen próbáljuk kitalálni, jó lesz-e az adott cégnél dolgozni, nem választunk-e félre. Az elhelyezkedés, az iroda milyensége, az ott dolgozok öltözéke, arckifejezése, beszélgetései az interjúztató irodája (ha ott van az interjú) vagy a tárgyaló felszereltsége, berendezése, kinézete már jelezhetnek dolgokat, de az is sokat sejtet, milyen állásinterjús megoldást alkalmaz a cég.

Időnként csodálkozunk, hogy már megint hogyan talált ránk egy-egy most alakult közvetítő cég, vagy éppen egy sosem hallott cégecske. Ők általában azt mondják, valamelyik állásportálon találták a CV-t, ami onnantól fura, ha tudod, hogy az adott állásportálra nem töltöttél fel CV-t, a többi helyen is inaktív már, olyan régen kerestél állást. Miután ez most megtörtént velem, rájöttem, hogy a múlt kísért, és ezt valahogy érdemes a hasznunkra fordítani. Bosszantó és kínos volt magyarázni, hogy az a szakterület, amire azt a CV-t írtam 10 éve, már nem érdekel igazán engem, és ne kérdezzen bele abba a projektbe, ami őt nagyon érdekli, mert már csak homályos emlék számomra, és kifejezetten nem akarok olyan állást, amibe az a tudás kellene. Tanulsága az esetnek, hogy egy most bárhová elküldött, feltöltött önéletrajzod még évekig keringhet toborzói körökben, felbukkan portálon keresgélő munkáltatók kulcsszavaira, esetleg egy-egy továbbálló toborzó viszi magával pendrive-on a cég adatbázisát (bármennyire is törvénytelen ez, naivak nem vagyunk…), vagy egy céges HR-es tesz bele valamilyen külön adatbázisba cégénél, mint különösen érdekes, speciális szaktudású, fontos előző munkáltatójú stb. ember.

A közelmúltam írtam az álláskeresési hibák között, hogy ha valakinek nincs más lehetősége, adjon alább az állással kapcsolatos igényeiből, vállalja el, amiért fizetnek, majd innen keressen tovább jobbat, igazán neki valót. Nemrég kaptam erre egy felvetést egy kommentelőtől, hogy igen, de ezzel csökkennek az esélyei „rendes” munkára - ezúton meg is köszönöm neki a témaötletet. Mások is megosztották velem ezirányú félelmeiket: hogy így „kiírják magukat” a szakmából, mert mégis, ki vesz komolyan egy menedzsert, aki dobozokat pakol…

A felvetés logikus, és mivel az ebből a helyzetből való álláskeresést még nem részleteztem, itt az ideje.

Az állásinterjúkon általában felmérik a jelentkező szakmai tudását, ez rendben is van. Szakmai tesztek, próbafeladat, vagy sima beszélgetés, lényeg, hogy szakmai tudásodra, tapasztalatodra koncentráljanak. Ehhez képest ebben is el tudják vetni a sulykot a munkáltatók… Érdemes átgondolni, hogy szakmai tesztnek álcázott feladatokba mennyi időt, energiát, stresszt vagy hajlandó fektetni, és mikor kell nemet mondani. Elképesztő történeteket hallottam, párat megosztanék tanulságul.

A 2016-os statisztikai adatok szerint az átlagos munkanélküliség hossza 19 hónap. (további statisztikai adatok itt és ha frissen váltál munkanélkülivé „elsősegély-cikk” a legfontosabb hivatalos intéznivalókkal itt) Toborzók, fejvadászok 6-9 hónapot mondanak, de ők speciális iparágakat látnak, magasabb végzettségű álláskeresőket, a KSH meg a teljes munkaerőpiacról szól (és néha összevissza beszél, de ebben nem nagyon téved)

Amikor valaki sok év munka után elveszti az állását, nagyon sok hibát el tud követni az álláskeresés elején, ezért hosszú álláskeresés lesz belőle, egyre nagyobb kétségbeeséssel. Ezért már az elején érdemes tudni, milyen hibákba csúszik bele a többség. Nem állítom, hogy csak ezek miatt találnak lassabban állást az emberek, de ezeket elkerülve talán gyorsabban megjön a siker.