JobAngel Az álláskeresők védangyala

Hányszor hallottuk cégtulajdonosoktól, főnökemberektől, hogy „nem jótékonysági intézmény ez”? Így jelezték, hogy meggyőzhetetlenek, nekik nem szempont, hogy a munkavállalói jól érezzék magukat. A munkahely az munkahely, a főnök meg főnök, punktum, ők is így kezdték, elviselték a szenvedést, és na ugye, vitték valamire… A cégük túlhangsúlyozottan profitorientált, azért alapították, viszik a vállukon azóta is, hogy legyen profit. Ez a szemlélet alapvetően elhibázott, profit úgy lesz igazán, ha a munkavállaló jól érzi magát, és fontos neki is, hogy legyen profit, nem csak a havi fizetése miatt jár be, és tesz bele csak annyi energiát, amennyit minimálisan elvárnak, mert többet nem érdemel sem a cég, sem a főnök, különben sem lesz jobb az alkalmazottnak, ha teljes odaadással dolgozik. (Emlékszünk még a 15 kitűzőre? https://www.youtube.com/watch?v=6l3EfrFC2DA )

Ha valaki váratlanul elveszíti a munkáját, a csalódottság és elkeseredettség mellé megpróbálja feléleszteni magában a reményt. Mindenféle elképzelései is lesznek a munkaerőpiacról, amik vagy valósak az ő helyzetében vagy nem. Igen, ez egyéni, más lehetőségei vannak mindenkinek, munkaerőhiány ide vagy oda. Az, hogy mennyire jó az adott ember elgondolása a saját lehetőségeiről általában csak menet közben derül ki. És bizony sokan tévednek…

A legnagyobb veszély ilyenkor, ha emberünk kitartó, és kitartóan próbálkozik valamivel, ami nem reális.

Ha valaha is vetted már át más munkáját, akkor ebbe a problémába szinte biztosan belefutottál. Otthagytak rád egy csomó olyan hibát, megoldatlan feladatot, elásott problémát, amiket csak azután vettél észre, hogy a munkát már átvetted, az elődöd már ellovagolt a naplementében, te meg nem tudod, mit is kezdj ezekkel. Elég megterhelő még a napi munkát is elvégezni, mert még nem alakultak ki a rutinjaid. Kínos az elődöd ócsárolni, mert ő évekig ott volt, sokan szerették, ha az újonc azt mondja, hogy a kedvelt volt kolléga valójában egy trehány alak volt, az nagyon rossz a beilleszkedésed sikere szempontjából.

De valamit mégiscsak kezdeni kell a rádhagyományozott bajokkal.

Amikor béralkura kerül sor állásinterjún, már nem is annyira fizetésről, mint inkább juttatási csomagról beszélünk. Ezernyi eleme van, idén kiegészül egy újjal is: a diákhitel-törlesztése is bekerül a cafeteria elemek közé. (Egy remek összefoglaló cikk a cafeteria témaköréről itt található. )

Béralku idejére ezekből elég erősen fel kell készülnünk, hogy megfelelő alkupozícióban legyünk. Alapszabály, hogy a csomag elemeit csak úgy rakd össze és fogadd el, hogy azokat fel is tudd használni. Gyakori hiba álláskeresőknél, hogy béralkunál a nettó fizetés + X Ft cafeteriában állapodnak meg, majd az első pár munkanapján azt látja szegény új kolléga, hogy semmi olyan nincs a cég által kínált cafeteriaelemek között, ami neki kell, így lesz uszodabérlete a keresztanyjának, meg szálláshely alszámla, amit sosem használ fel, esetleg munkahelyi étkezés, amit nem tud igénybe venni, mert home officeban dolgozik, vagy mert speciális étrendre van szüksége. A cég meg nem érti, hogy miért érzi magát átverve a kolléga…

Ahogy állásinterjún előkerül a cafeteria kérdése, a legelső kérdésünk az legyen: milyen elemekből áll az adott cégnél?

Igen, már ez a fogalom is létezik. A pályaújrakezdők mindazok, akik valami miatt akár éveket is kihagytak a szakmai életükből, de szeretnék folytatni. Ott nem tudják folytatni, ahol abbahagyták, hiszen a szakmák fejlődnek, így két dologra van nagy szükségük: arra, hogy legyen lehetőségük felzárkózni, és arra, hogy valahol valós álláslehetőséget kapjanak.

A felzárkózásban az internet is tud segíteni (szakmai blogok, csoportok, Linkedin-groupok, hírlevelek), pályaújrakezdő programok viszont csak akkor készülnek, ha ezt valakik kifejezetten akarják. A Jól-Lét Alapítvány, ahol én is önkénteskedem, és a Morgan Stanley sikerrel alkotott meg egy ilyen tanulságot. A közleményük erről részletesen alább olvasható, és persze a magam kérdéseit is feltettem az illetékeseknek.