JobAngel Az álláskeresők védangyala

A hirdetéseknek alapvetően két típusát különítjük el. Az egyik a fizikai munkáról szólók, a másik pedig a szellemi foglalkoztatásról. Most az utóbbiról szeretnék pár szót szólni. Sokan folyamatosan elkülditek nekem a hirdetéseket, amelyeket kiszemeltetek magatoknak, hogy segítsek eldönteni, valóban megfeleltek az abban leírtaknak. Nem könnyű, hiszen olykor a sorok közt is tudni kell olvasni. Általában egy hirdetés egy bemutatkozó szöveggel kezdődik, majd a feladatokat sorolják fel, utána az elvárásokat, előnyöket és az ajánlatukat. A sorrendben már egyre többször látok eltérést, de a nagy átlag még mindig  így néz ki.

Sok áldozata van ennek Magyarországon: „kedves”, kisebb-nagyobb cégecskék azzal próbálkoznak, hogy egyébként drága pénzért kapható szakmai anyagokat állíttatnak elő próbamunkaként a naiv álláskeresőkkel, amiért nem adnak mást, csak egy állás ígéretét.

A naiv álláskereső boldogan veti bele magát a munkába, végre értelmes feladat, és még a jutalma is meglesz, most aztán úgy odateszem magam, hogy tíz ujjukat megnyalják, olyan finom anyagokat kapnak tőlem, naná, hogy akarnak majd velem dolgozni. Éjt nappallá téve dolgozik hát, elküldi büszkén a végeredményt. Válaszul néma csend. 1 hét, 2 hét, 3 hét, még mindig nincs válasz. A bátrabbja rákérdez, és „saaajnos, nem őt választották”, jön a válasz. Fél év múlva a piacon megjelennek a próbamunkaként beadott cikkei, grafikai munkái, ötletei. Minimális változtatásokkal, hogy a jogi csűrcsavar is elkerülhető legyen.

A HR területei

Az elhelyezkedés során nagyon lényeges lépés és egyben az első lépésnek kell lennie a pályaorientációnak. Ezt életünk során akár többször meg kell csinálni, hiszen a piaci változások megkövetelik. Ahhoz, hogy meg tudjuk határozni, milyen pozícióban szeretnénk elhelyezkedni, milyen hirdetésre is érdemes nekünk jelentkezni, érdemes tisztában lenni azzal, ki, mit csinál a HR területeken.   Természetesen az álláshirdetésekben a főbb feladatok fel vannak sorolva, de sokszor keveredik, vagy több pozíció kerül összevonásra. Olyat is egyre többször látni, hogy szinte minden fel van sorolva, hogy ennek oka mi, azt nem firtatnám most.

Biztonságban vagy komfortzónán kívül van a boldogság? Mindenkinek máshol. Elég furán kapcsolódik ez az álláskereséshez, de mégis fontos, mert ez alapján is fel kell tudnom mérni egy-egy álláskereső lehetséges legjobb útját. Van, akin látszik, hogy elhitte a divatot, és ha meghallom, hogy „most egy kicsit mást akarok csinálni, kilépni a komfortzónámból”, akkor már szól is bennem a vészcsengő. Meg kell tudnom, miért akarja ezt, aztán kiderül, szinte 100%-ban, hogy csak azért, mert az eredeti szakterületében nem lelt már örömöt, nem hagyták fejlődni. Na de ennek semmi köze a komfortzónához, ez a rossz munkahelyek jellemzője. Nem a szakterület a rossz (valamiért csak kiválasztotta annak idején), nem ő változott, de annyira vágyik a változásra, hogy kifejezetten erőszakot akar tenni magán, hogy változtasson.

 Végeláthatatlan vita folyik a fórumokon a jelöltek és a HR-es kollégák között arról, hogy mennyire alávaló gazemberek a HR-esek, mert nem jeleztek vissza, pedig én beküldtem az önéletrajzom vagy ott voltam interjún és megígérték! Mennyire rossz benyomást tesznek a cégről és magukról és különben is hogy van képük nem visszaszólni Nekem? Csak 10 perc, mit nem tudnak megtenni ezen? Sorolhatnám a vádakat és az okos javaslatokat egyaránt.