JobAngel Az álláskeresők védangyala

Kiss Márti korábbi posztjához (bérajánlat az álláshirdetésekben) adnék pár adalékot, mert az ő bejegyzését olvasva a legtöbben azt vetették fel, hogy ha a hirdető nem írja ki a bérajánlatát, akkor az álláskereső sokszor hiába megy állásinterjúra, nevetségesen alacsony a bérajánlat. Amióta csak álláskeresési tanácsadással foglalkozom (lassan 7 éve) gyakori álláskeresői panasz, hogy nem tudjuk, mennyit is akar fizetni nekünk a cég, ahová pályázunk, úgymond „vakon megyünk”.

Amikor behívnak titeket a rég várt interjúra, akkor kezdődik csak igazán a játék. Sokan kérdeztétek tőlem, hogy miért szükséges külön felkészülni rá.  Azért, mert a munkátokat végzitek, de amikor beszélni kell róla, ráadásul eredményekben gondolkodva és nem csak a feladatokat felsorolva, akkor elnémultok.

Sok cikk segíti az álláskeresőket abban, hogy valóban milyen általános kérdések várhatók az interjú során. Sőt arról is sok információ van, hogy miket válaszoljatok ezekre a kérdésekre, mit is mondjatok valójában. Ezekkel az interjúkérdésekkel csak annyi a problémám, hogy nem segítenek téged a válaszadásban. A leghíresebb kérdés, hogy „mesélj magadról.” Na, ettől engem a hideg is kiráz, és nem hiszem, hogy ez a kérdés egy szándékos szakmai „húzás”, pedig még erre is van magyarázata a szakmának, teljesen érthetetlenül.  Általánosságban véve, ha ezeket a tanácsokat megfogadjátok, amiket javaslok, akkor bármilyen kérdést tesznek fel, biztos, hogy lesz rá egy érdemi válaszotok. Felsorolhatnék száz meg száz kérdést, amely előfordulhat az interjún, de az arra adható válaszok megtanulása rettentően időigényes, és nem is támogatom az előre betanult dolgokat.

A túlképzettség miatti elutasítástól való félelem elő szokta hozni ezt az „opciót”. Nem ez az egyetlen megoldás a túlképzettségre, de néha ezt kell tenni. Fontos, hogy ezt mindig ideiglenes megoldásnak tekintsd!

Alapvető, hogy az önéletrajzot úgy írjuk meg, hogy a céljainkat szolgálja, és ha most hirtelen kell egy állás, akár fizikai munka is, csak fizessenek a munkánkért, akkor a diploma oda sok lesz.

Az álláskeresőkben ez mindig rossz érzést kelt, „nem azért tanultam”, „büszke vagyok a diplomámra”, „nem akarom hazugsággal indítani a kapcsolatot”, „nem akarom letagadni”.

Ha sorra vesszük ezeket a mondásokat, akkor látjuk, mi a baj velük. Álláskeresési tanácsadó szemmel „csak” annyi, hogy nem mozdítja ki rossz helyzetéből az álláskeresőt, márpedig, ha felmerült, hogy ez egy megoldás, akkor ott már hirtelen kell állás.

Mi a célja?

Megtaláld a számodra megfelelő munkaköröket, pozíciókat. Ez magában foglalja az adott térség munkaerő-piaci helyzetét, a változásokat, jellemző tendenciákat, hiányszakmákat, kereslet-kínálat összefüggéseit.

Kinek javasolt?

Pályakezdőknek, akik az iskola elvégzése után szeretnének belépni a munkaerő-piacra, de még nem tudják mi való nekik, vagy, ha pályamódosításon gondolkodsz.

A fizikai munkások „megbecsültségének” ékes példája ez a kiszólás, és annyiszor hallok hasonlókat, hogy egyesével sok az ehhez kapcsolódó gondolataimat átadni.

Most még látok olyan hozzáállást, hogy megmosolyogja a CV olvasója, hogy álláspályázónk 35 éves kora fölött is beírja a mekis diákmunkáját. Pedig, mit is mutat ez?