JobAngel Az álláskeresők védangyala

Hanyag álláshirdetőként sokan egyszerűen letudják az elvárások listájának megírását: vagy azt kell tudni azonnal, belépéskor, amit a lelépő kolléga 10 év alatt szedett fel náluk, vagy azt, amit egy másik hirdetésből kimásoltak. Nem állítom, hogy minden álláshirdető így működik, de sokszor egyértelmű jeleket vélek felfedezni mégis.

Álláskeresőket segítve ezeket az elvárásokat látva mindig azt tanácsolom: elegánsan lépjünk túl rajtuk, ezeket a hirdető sem gondolhatta komolyan, ha mégis, ott úgysem akarunk dolgozni.

A lózung-szentháromság mellett a kedvenc hiábavaló elvárásaim a legtöbb álláshirdetésben felmerülnek. Főleg szoftverekhez kötődő tudásról van szó, de azért van, ahol előny a horgászati adminisztrációs ismeret. Oké, legalább nem elvárás :) Viszont gőzünk sincs, hogyan kötődik a feladathoz a horgászat, ezt azért le lehetett volna írni.

A képre kattintva azt olvasható méretben is megtekintheted!

Amikor a családban van egy munkanélküli, akkor a fókusz sok szempontból rá szegeződik. Vannak, akik nem is értik a helyzetét a személynek, hiszen ők maguk soha nem kerültek ilyen helyzetbe. Ettől ő lehet nagyon empatikus, segítő, de lehet elutasító és megrovó. Természetesen ezt nagyban befolyásolja az is, hogy az állástalan családtag hogyan viszonyul a helyzethez. Egyáltalán miért került ebbe a helyzetbe és milyen sűrűn jár rá a rúd? Ha valaki egész életében becsülettel dolgozott, de a cég helyzete úgy hozta bármilyen okból, hogy tőle (tőle is) meg kellett válni, ilyenkor nem lehet követ vetni rá. Sajnos vannak, akik nem is tesznek meg semmit sem azért, hogy érdemi munkájuk legyen, vagy ha van, akkor nem becsülik, aminek a vége az elbocsátás. Az ilyen helyzetet nagyon nehéz tolerálni a családtagok számára. De vannak olyanok, akik mindent megtettek és megtesznek, hogy visszakerüljenek a munkaerőpiacra. Sokat tanultak, képződtek, szorgalmasak voltak és szívvel-lélekkel végezték munkájukat.

Álláshirdetésekre jelentkezve általában a már seniorok mernek csak senior pozíciókra jelentkezni, mindenki más keresi az önbizalmát ezekhez. Mert a senior az már olyan magas szint. Tényleg az, de cégenként és szakmánként mégis mást jelent – de még vezetőnként is. Nehéz is lenne most felsorolni mindezt, de vannak olyan általános irányelvek, amik mentén eldöntheted, mennyire reális az, ahogyan besoroltad magad.

A senior szintet lehet mérni tapasztalati években, de néha az is fölösleges. Semmivel sem tud többet az, aki 5-10 évig ugyanazt csinálta, mint aki csak 3-ig… Egy nagy eredmény, projekt azonnal emelhet seniorrá, feltéve, hogy nem (csak) szerencséd volt vele, hanem tudásod is volt hozzá. Néha – ez most rosszul fog hangzani, bocs – életkor és ezzel együtt járó élettapasztalat kell ahhoz, hogy valakit seniorrá tegyünk. Ezek a szubjektív szempontok, mindenki mérlegeli valahogy az adott cégeknél, toborzóknál, csak remélni merem, hogy recruiter és ügyfele tisztázzák a „seniorság” kitételeit, mielőtt egy álláshirdetés kimegy (naiv vagyok, tudom).

Pár egzakt különbség, ami junior és senior között biztosan felfedezhető minden pozícióban, szakmában:

Azt, hogy ez egy sikersztori-e, majd mindenki maga eldönti, mindenesetre tanulságos. Velem esett meg, sokéve, így én sikernek értékelem: elkerültem egy bizonytalan, frusztrációkkal, stresszel telt helyet. Tanulságot most az elején vonom le: ha olyan válaszokat kapsz a kérdéseidre, amik nem tetszenek, akkor az az állás neked nem való.

Takarítottam a levelezésemben, és ráakadtam erre a kérdés-válasz e-mailre, amit egy közvetítő cég toborzójával folytatott állásinterjú után tettem fel.

 Közkívánatra beszélgessünk egy kicsit a jó öreg motivációs levélről, ami mindenki mumusa, pedig nem kéne, hogy az legyen. Nagyon sok cikket lehet róla olvasni, mintákat lehet letölteni arról, hogy hogyan is nézzen ki, mi is legyen beleírva, stb. Engem is sokan megkerestek, kétségbe esve, hogy most mi lesz, mert kérik a jelentkezéshez. Hát vágjunk is bele!