JobAngel Az álláskeresők védangyala

Amikor megkérdezem egy régóta szenvedő, magát végre elhatározó embertől, hogy mire várt eddig a rossz munkahelyén, általában mindenféle tanulságos választ kapok. Az egyik fő motiváció a maradásra az ismeretlentől való félelem. De ennél azért összetettebbek a problémák, ami miatt emberek beleragadnak olyan körülményekbe, amikből ki kellene szabadulni, ami miatt nem mernek továbblépni.

 1. „Máshol sem jobb”

Dehogynem. Már attól jobb, hogy egy új helyen...

Természetesen nem lett könnyű. Csak másképp lett nehéz, és más pozícióból tudunk tárgyalni munkavállalóként. Partnerré váltunk a kiszolgáltatott lét helyett.

Ez jónak tűnik, de értenünk kell, hogy a munkáltatók szempontjai is megváltoztak. Harsogja a HR-szakma, hogy most aztán koncentrálni kell a munkaerő-megtartásra, ha valaki leszerződött a munkahelyre, jobb lenne, ha nem menne el valami apróság miatt, így aztán a munkavállalói jólléti intézkedések erősödnek.

A toborzás is megváltozott. Olyan embereket kell felvenni, akiket érdemes megtartani… Nem mintha nagy válogatási lehetőség lenne sok esetben, de azt tudjuk régóta, hogy a rossz katona rosszabb, mint a semmilyen.

Az üzleti életben ez azt jelenti, hogy ha egy cég abból választhat, hogy

Nézem Jamie Oliver műsorát, menzákat akar megreformálni, egészséges étrendet készíteni ott, és ehhez tiniket toboroz szakácsnak. Minden jelentkezővel elbeszélget, „te miért akarnál szakács lenni?” És ömlik a szó belőlük, egyikük túlsúlyos, így tanulna meg végre lefogyni a sok hülye diéta után, másikuk akar végre valami értelmeset csinálni az életében, mert már megjárta a javítót, a harmadiknak a szülei mentek tönkre az egészségtelen étkezésbe, más fiatalokat óvna attól, hogy korán veszítsék el így a szüleiket. Mindegyiküknek fontos volt, hogy többen egyenek egészséges ételeket, és mindenkinek más miatt. Semmi állásinterjús alakoskodás, egyik oldalon sem! Ismétlem, szakácsok. Azaz nem valami fehérgalléros, menedzseri állás, ahol szinte kötelező motiváltnak lenni. Hanem komoly fizikai munka. Mégis rajonganak érte, hogy ezt csinálhatják, és tudják miért. Motiváltak, a szó eredeti értelmében! És a vezetőjük is, ami valahol a kezdete az egész motivációs dolognak.

Eljött a Nagy Nap, 2018. május 25-én életbe lépett a GDPR nálunk is. Már a 3. napját éljük a GDPR utáni időszámításnak. Ennek keretében aztán úgy megvédik az álláskeresői adatainkat, hogy attól koldulunk…

Elég régóta forgok GDPR-os csoportokban, mert ezt a szabályozást nekem is be kell tartanom, és hátha okosabb leszek ezügyben. De úgy jártam, mint Eddie Murphy az Amerikába jöttem c. filmben a felmosással. A felmosófa még ment, de a vödröt már nem tudtam feldolgozni, összezavart…

Nem mondok azzal újdonságot, ha azt mondom, hogy számtalan emberi tulajdonság létezik és minden ember más. Ezzel önmagában nincs is semmi gond, sőt! Amikor bekerülsz az új munkahelyedre, a próbaidődet töltöd, és minden igyekezetteddel próbálsz megfelelni, akkor nem csak a munkádat igyekszel a legjobb szakmai tudásoddal ellátni, hanem próbálod elfogadtatni magad. Ez önmagában sem könnyű feladat, ha nagy a cég, akkor azért, ha kicsi és családias, akkor meg azért. De mi van akkor, ha még szembe is találod magad egy olyan munkatárssal, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy ne tudd megfelelően végezni a munkád?