JobAngel Az álláskeresők védangyala

Mint a mesében, történik néha olyan is, hogy az embert felhívják – többnyire egy toborzó, a.k.a. fejvadász -, hogy látta az önéletrajzát az ilyenolyan portálon, és íme az állás, amire vágyott, a céggel már le is beszélte, hogy ő kell, menjen interjúzni, egyenesen a céghez, kérjen pofátlanul magas összeget, úgyis övé az állás, hurrá.
Tetszik az ajánlat, bejön a cég, minden stimmel. De te mégis légy óvatos, és gondold át az alábbiakat:

Nemrég felkérést kaptam egy HR-es szakmai híroldaltól, a HR Portal-tól, hogy az általuk létrehozott HR Blog oldalon is jelentessem meg írásaimat, ezzel bekerüljek a "HR Piac meghatározó véleményalkotói" közé. Bár úgy lenne, hogy meghatározna valamit a véleményem a piacon, viszont a kezdeményezés, hogy szubjektív vélemények is helyet kapjanak a szakmai cikkek mellett, kifejezetten tetszik, így a felkérésre örömmel mondtam igent.

Mostantól az alábbi linken is elérhető vagyok:

http://www.hrblog.hu/jobangel/

Itt is, ott is továbbra is szeretettel várom Olvasóimat!

A – szerintem – legsúlyosabb álláskeresői hiba, mikor valaki álláskeresés helyett „önmegvalósít”, a legkülönbözőbb módokon, ezzel akadályozva saját boldogulását.
 

Ennek ezernyi formája létezik, megjelenés, online megjelenés, viselkedés, szóhasználat, testtartás, hozzáállás, hogy csak néhányat emeljek ki.

Íme, az elkerülendő hibák gyűjteménye:

Valentin-nap alkalmából ma minden úszik a rózsaszín boldogságban, én is pár happy sztorival szolgálnék ezalkalomból. Azért persze nekem mindenről az álláskeresés jut eszembe, ezért most is álláskeresős iromány került ki a billentyűzetemből.

Az álláskeresést sokan reaktív tevékenységként végzik, azaz a többség böngészi a hirdetéseket, és ha talál megfelelőt, jelentkezik. Ez jó, de néha nem elég hatékony. Pl. ha nem hirdetnek a leendő munkáltatók, mert drága, mert bíznak benne, hogy a környezetükben majd találnak valakit (ismerős ismerősét), vagy ajánlanak nekik valakit. Ezért néha a reaktív keresés mellett érdemes proaktívnak is lenni, elébe menni a dolgoknak.
Pár sikersztori következik.

Az álláskeresőket mindig fogják kudarcok érni: beadja az önéletrajzát, és nem hívják interjúra, behívják interjúra, és nem kerül be a következő körre, végigmegy az interjúsorozaton, és a végén nem őt választják. Megkapja az állást, és próbaidőben kiderül, mégsem ezt várták egymástól.

Ezeket el kell fogadni, mert a kudarc velejárója az álláskeresésnek. Mikor járni tanultunk, akkor is elestünk néhányszor, mégsem adtuk fel, és igenis járunk. Kevés olyan munkavállaló van, akiről mindenki tudja, hogy szakmájának legjobbja, és mindenfajta előzetes teszt nélkül csakis őt akarja mindenki. Most csak ő jut eszembe:

Viszont csak a filmekben létezik, hogy emberünk mindenben a legjobb, legszebb, a valóság azonban más.

Lássunk pár jellemző hozzáállást, és azt, hová vezetnek ezek…