JobAngel Az álláskeresők védangyala

A minap belefutottam egy olyan blogposztba és hozzátartozó kommentsorozatba, ami kegyetlenül megmutatta a „két oldal” (HR és álláskeresők) ellenségeskedését. Nem tetszett, amit tapasztaltam.

A HR oldal megalázóan beszélt a jelöltekről, akiknek a sorsáról saját elmondása szerint másodpercek alatt dönt, de közben mindenfajta méltánytalan jelzőkkel illette őket, anélkül, hogy ezt észrevette volna. Később kijelentette, hogy szerinte ő nem is viselkedett alázóan (nem érezte, és ez baj).

A másik oldal a HR-esek hozzáállását kifogásolta, a kevélység, a gőg és az empátia teljes hiánya lett felróva a posztolónak. Ebben igazuk volt. De szidták a rendszert, mi az, hogy CV-t, motlevelet kell írni, micsoda hülyeség ez. Nagyon röviden: nem az, csak meg kell tanulni magadat bemutatni.

Láthatólag nagy a baj, mindkét oldalon, de most a HR-el foglalkoznék. Alant pár gyakorlati tanács arról, hogyan lehetsz minimális fáradsággal sokkal szimpatikusabb a jelölteknek.

Amikor állást akarunk váltani, nehezített pályára kerülünk a munkanélküliekkel szemben. Úgy kell pályázni, interjúzni, hogy a jelenleg munkáltatónk ne tudja meg. Erre van sok lehetőség, de azért ez is egy plusz stresszforrás.

Ha végre megérkezik a várva-várt telefon, hogy „mikor tudna kezdeni nálunk?”, nagy a kísértés, hogy most aztán beolvassunk jól a főnökünknek, hiszen már nincs vesztenivalónk, sőt, jön a kánaán. Aki így gondolkodik, nagyot hibázik.

Nagyon fontos, hogy ügyelj a jóhíredre, egy állásváltásnál korrekten járj el, még akkor is, ha veled éppen nem voltak túl korrektek. Nem kell neked lesüllyedned az ő szintjükre. Nézzünk pár esetet, ami irányt mutathat.

Mai mottónk: Le az általánosságokkal!

Az önéletrajzok egyik legtipikusabb hibája, hogy nem tartalmaznak konkrétumokat. Leggyakrabban abban a fejezetben nem, ahol a munkatapasztalatokról kellene megemlékezni.
Képzeld el a helyzetet, amikor egy titkárságvezetői pozícióra 150 önéletrajz érkezik, és minden jelölt beleírja, hogy eddig „általános titkársági feladatokat” végzett. Honnan fogja tudni nyomorú kiválasztó, hogy mégis mihez értenek? Alant pár ilyen jellegű baki, ill. helyette pár hasznos, beszédes leírás, amelyeket mintaként használhatsz. Ilyen mélységben kell tudni leírni az önéletrajzodban, milyen munkatapasztalataid vannak.

Ez egy politizálásmentes blog, és az is marad, ellenben egy dolog most nagyon bántja az álláskeresési „tanácsadó” lelkemet.
Mostanában sokat írnak arról, miket tervez tanítani az új alaptanterv, példaként még a családi üdülés megszervezése is előkerült, később meg a lovasoktatás. Bezzeg az álláskeresés nem!
Pedig milyen szép is lenne, ha önbemutatást, önéletrajzírást, állásinterjúzást, motivációs levél fogalmazását, AC részvételt is tanítanák, pl. heti 1 órában, középiskolától. De tervben sincs ilyesmi. Még néhány generáció biztosan nem iskolában tanulja azt, ami az egyik legfontosabb a jövője szempontjából.

Szerencsére van net, és ezáltal néhány jó gyakorlat, ami segít abban, hogy megtanuld olyan természetesnek venni az álláskeresést, mint a közértben vásárlást. Ezeket adnám házi feladatnak, ha én lennék az álláskeresés-tanár: 

Ez egy másik jellemző csapdahelyzet, amibe nagyon sokan belemennek/belekényszerülnek, érdemes róla egy kicsit beszélni.
Arról a helyzetről van szó, amikor a munkáltató ajánlata tartalmaz egy bruttó összeget és egy „zsebbe” részt. Ez a fajta ajánlat tagadhatatlanul létezik, sokan találkoznak vele, de a legfontosabb, amit ki kell jelenteni róla, hogy TÖRVÉNYTELEN, ILLEGÁLIS.

Mint ilyen, elfogadhatatlan.
 

Eddig volt az idealista rózsaszín köd, és most jön a valóság, mikor az álláskereső kényszerben van, mert vagy így lesz állása, vagy sehogy. Ilyen esetben az alábbiakat kell mérlegelni: