JobAngel Az álláskeresők védangyala

Folytatva tegnapi témánkat, íme további lehetőségek a diszkrimináció kezelésére.

 Van még legalább két olyan élethelyzet, ahol nagyon gyakori a diszkrimináció. Fiatal hölgyek, kisebbséghez tartozók, talán segítenek az alábbi sorok.

Nem titkolt célom, hogy az álláskeresők által gyártott kifogásokat módszeresen, egyesével cáfoljam meg, kínáljak helyettük valami mást, előremutatót. Így most diszkriminációs hetünk lesz.

Az álláskeresők egyik magyarázata arra, hogy miért nem talál állást az, hogy diszkrimináció áldozata lett. Ebbe a feltételezésbe lovallja bele magát, ami egyenes út ahhoz, hogy fel is adja az álláskeresést, bele is süllyedjen a depresszióba, reménytelenségbe, mert e tulajdonságán nem tud változtatni. „Kisgyerekes nő vagyok, fiatal nő vagyok, idősödő nő vagyok, cigány vagyok, vidéki vagyok, túl szép vagyok, csúnya vagyok, kövér vagyok, sovány vagyok stb., ezért nem találok állást”.

Szeretném egy kicsit az így gondolkodókat megnyugtatni: ha valakit diszkriminálni akarnak, arra biztosan találni fognak okot, azaz kár ezen elkeseredni. De a döntéshozók nem akarni szokták a diszkriminációt, „csak” előítéleteikből táplálkozva belesodródnak.

Az álláskeresőként kár a diszkrimináción lovagolni: a semmit sem tudsz az ellen tenni, hogy nőnek születtél, hogy elmúltál 50 éves stb. Hasznosabb, ha ezeket a tulajdonságokat az önéletrajzban valamennyire elfeded vagy éppen kiemeled, és/vagy ellensúlyozod a melletted szóló érvekkel. Erre kell koncentrálni. Alant pár technika, ami segíthet a hátrányosnak vélt tulajdonságod ellensúlyozására.

Az álláshirdetések egy jórésze rákérdez a bérigényre, ami érthető is lehetne, de úgy tűnik, a többség mégsem érti. Az álláskeresők tanácstalansággal, kisebb-nagyobb mértékben rosszindulattal tekintenek e kérdésre. Általános feltételezés, hogy „biztos a legolcsóbbat keresik”, és már lehet is háborogni, hát milyen dolog ez már, fuj, a mocskos kapitalisták, hangulatkeltés indul! Persze ez csak érzelmi reakció, a valóság ennél összetettebb.

Talán, ha megmutatom az érem másik oldalát, akkor másképp állnak majd ehhez a kérdéshez is. Sokat segítene mindkét oldalnak. Igen, az álláskeresőknek is, sőt főleg nekik.

Miután a HR-esek munkájából egy újabb kis szeletet mutattam meg, még tán szimpátiát is sikerült keltenem irántuk, jöjjön a forrázás.

Most újra a tombolás rovatunkat olvashatjátok, túlfejlett kritikai érzékemnek köszönhetően. A célja az ilyen mérgelődéseknek, hogy lássuk: nemcsak a CV-írásban van hová fejlődni. Pont úgy nem megy a másik oldalnak a hirdetések megírása, az igényeik megfogalmazása. Persze az álláskeresők többnyire csendben mérgelődnek egy ilyen hirdetésre, az írójuk nem szembesül következményekkel. A rosszul megírt CV alkotója viszont sokat veszíthet. Azaz kedves Hirdetők, megint rajtatok a sor, hogy javítsatok valamin.

Szemben a múltkor kifogásolt hirdetéssel, itt nem az elvárások irreálisak, hanem a hirdetés maga olyan, mintha nem is tudnák igazán, mire van szükségük, és mintha nem is tudnák, hogy a nekik kellő embereket mivel lehet motiválni. Ez önmagában nem lenne baj, de ha nem értek valamihez, szakembert keresek, aki elvégzi helyettem a munkát.

A hirdetés így fest: