JobAngel Az álláskeresők védangyala

A Jobangel blogon megjelent cikkek, írások szerzőik tulajdonát képezik. A cikkek, írások, egyéb elemek engedély nélküli felhasználása, átdolgozása, többszörözése, terjesztése, nyilvános előadása, illetve eltorzítása tilos, beleértve, de nem kizárólag, a kereskedelmi vagy bevételszerző tevékenységre való felhasználást is. Az itt megjelent írások (posztok) részei vagy egésze csak abban az esetben használható fel, - kizárólag forrásmegjelöléssel, előre meghatározott, írásba foglalt feltételekkel - ha ahhoz a szerző írásbeli (és/vagy e-mailes) hozzájárulását adta.

Az álláskeresés sikerességét a pozitív gondolkodás hiánya mellett szerintem az ambíció hiánya is nehezíti. Vesszőparipám, hogy ezt a most 30-40-50 éves felnőttek annak az iskolarendszernek „köszönhetik”, amiben felnőttek, de ezen már hiába keseregnénk. A megoldás az, hogy saját elhatározásból változtatunk. Hiszem, hogy felnőtt embereknek van annyi belátása, hogy a beléjüknevelt (beléjükvert) hozzáállást képesek saját akaratukból megváltoztatni.

Az ambíció, karrier, szakmai előmenetel sokaknál szitokszó, valamiféle yuppie-hülyeség, kamu. Hát persze, mert nem engedték soha, hogy igazi törekvéseik legyenek, így ezek lenézése, degradálása kényelmesebb, mint elfogadni őket, ill. tenni azért, hogy legyen ilyen nekik is. Ezerszer hallom, hogy „eddig volt egy jó állásom, ilyet akarok, több, más nem is kell”. És mivel olyan már nincs – mert közben a világ változott – ezzel a hozzáállással teljes sikertelenségre, lecsúszásra ítéli magát az álláskereső. Egyénenként általában lelkére tudok beszélni a kiábrándult, befásult embereknek, később boldogan írnak vissza, hogy van állásuk, belekezdtek mellette egy szaktanfolyamba, azaz a helyzet nem reménytelen. De ezt a hozzáállást tömegesen is meg kell tanítani, mert rengeteg ember sorsa múlik rajta.

Egyszerűnek tűnő kérdés, de rengeteg dilemmát hordoz.

Nagyon fontos, hogy az állásváltás nem azzal kezdődik, hogy mérgedben felmondasz, és utána kezdesz keresgélni, majd elfogynak a tartalékaid, és kétségbeesve bármit elfogadsz. Először gondold végig a lehetséges következményeket, utána cselekedj. Amíg van munkahelyed (akármilyen rossz is), sokkal jobb helyzetből vághatsz neki az álláskeresésnek. 

Először a vitatott Csernus doktor egyik könyvében találkoztam azzal az elmélettel, ami az egyes tevékenységek eredményeit e három kategóriába sorolja. Furcsának tűnt, mert sokáig – a többséggel együtt - én is úgy gondoltam, hogy a sikertelenség és a kudarc ugyanaz. Nagyon nem, és erre csak azóta figyelek én is, amióta aktívan foglalkozom álláskeresőkkel.

Nyilván minden álláskereső kap elutasítást, mást választanak, nem felel meg, nem válaszolnak neki. Ez természetes része az álláskeresésnek, feldolgozni sokaknak mégsem könnyű. De ha felismerjük a különbséget kudarc és sikertelenség között, az sokat segít.

Folytatva az előző „antitrend” cikkemet, most azoknak adnék tanácsot, akik teljesen offline módon, vagy nemcsak online keresnek állást. Gyakorlati példákkal tarkított posztom most leginkább nekik próbál segíteni. Tekintve, hogy én is csak „kirándulgatok” e világba, valószínűleg sokminden kimarad, ezért bátran kommenteljen, akinek vannak még ötletei.

Leszögezném: a helyzetük semmivel sem reménytelenebb, mint az online, profilépítős, közösségi álláskeresést alkalmazóknak. Az esélyeik bizonyos szempontból akár jobbak is, lévén mára már egyre kevesebben keresnek így állást. A kapcsolatrendszerek szorosabbak, ez is lehet előny.

Milyen lehetőségeik vannak tehát?