JobAngel Az álláskeresők védangyala

Egyszerűnek tűnő kérdés, de rengeteg dilemmát hordoz.

Nagyon fontos, hogy az állásváltás nem azzal kezdődik, hogy mérgedben felmondasz, és utána kezdesz keresgélni, majd elfogynak a tartalékaid, és kétségbeesve bármit elfogadsz. Először gondold végig a lehetséges következményeket, utána cselekedj. Amíg van munkahelyed (akármilyen rossz is), sokkal jobb helyzetből vághatsz neki az álláskeresésnek. 

Mindenképpen kezdj el állást keresni, ha:

- A jelenlegi munkahelyed anyagi gondokkal küzd (nem időre fizetnek pl., irracionális költségcsökkentést, korlátozásokat vezetnek be, irracionális elvárásokat támasztanak, év közben váltanak stratégiát, sűrűn cserélődnek a vezetők).

- A jelenleg munkád bármilyen okból az egészséged rovására megy (egészségtelen körülmények, elviselhetetlen nyomás felettesek, kollégák, cég részéről). Ezesetben menekülj, amíg van erőd. Az álláskereséshez komoly energiák kellenek, ha teljesen kimerülsz, már nem fog menni.

- A cég olyan messzire költözött, ami már kezelhetetlenül hosszú utazást jelent számodra (ha megoldható, hogy te költözz közelebb, inkább tedd meg, minthogy belevágj az ismeretlenbe)

- Ha a munkahelyeden nem fizették ki a járandóságodat, de elvárják, hogy tovább dolgozz (nem mondanak fel, ígérgetnek, hogy majd megkapod a pénzed később), akkor azonnal kezdj állást keresni, ill. ügyvédet is, mert jogi segítségre lesz szükséged, már a kilépéskor is.

Elégedett vagy?

Ritkábban találnak meg állást váltani szándékozók, mint munkanélküliek, de azért egyfajta kép már kirajzolódott bennem róluk is (mintám természetesen nem reprezentatív). Rajtuk azt látom, hogy tulajdonképpen nem fogalmazódott meg bennük, hogy mi a bajuk a jelenlegi munkahelyükkel. „Nem érzem jól magam”, „Itt már nem fejlődhetek” „Tetszik az új lehetőség, de bizonytalan vagyok” stb. Engem ilyenkor a miértek érdekelnek, sokadik kör levelezés után el is jutunk a megfejtéshez. Ami sokszor nem állásváltoztatás, csak egy beszélgetés főnökkel, kollégával, esetleg valamilyen tanulmányok megkezdése, mert az okozza a rossz érzést, hogy hiányos a tudása. De persze ezt bevallani nem könnyű…

A munkatársi elégedettséget a HR-szakma szerencsére pontosan tudja mérni, megfelelő szempontok szerint. Az ilyen tesztek minimum ötféle szempont szerint vizsgálják a dolgozók elégedettségét: munkafeladatok teljesíthetősége, fizetés és elismerés, munkakörülmények, felettessel való viszony, jövőkép.

Tehát, ha te magad is úgy érzed, hogy váltani kéne, vagy épp egy jó ajánlattal találtak meg, ilyen szempontok szerint kell mérlegelni. A munkádnak megfelelő-e a fizetésed? Amit ígérnek az új helyen, az előnyösebb-e a mostani juttatási csomagodnál? A munkakörülményeid rendben vannak-e? Ezek a saját preferenciáid mentén megítélhetők, az új helyért hozott áldozatokról  is el tudod dönteni, neked megéri-e(pl. távolabbi munkahely, kevésbé csillivilli munkakörnyezet stb.). Ezekben nem is tudok egyértelmű tanácsot adni, hiszen mindenkinek más az igénye, elvárása.

De jöjjenek a kockázati pontok, ahol a hideg racionalitás visz előre.

Elsőként mindjárt a munkafeladatok teljesíthetősége. Fel tudod-e mérni, hogy amit az új helyen elvárnak tőled, reális-e, tudod-e majd teljesíteni? Egyértelmű-e, hogy mindent megkapsz, ami a feladatod elvégzéséhez szükséges? Itt ne csak eszközökre, tárgyi feltételekre gondolj. Például egy üzletkötő esetén érdekes lehet, van-e az eladandó termék mögött megfelelő marketingtevékenység. Persze szakmailag kell olyan szinten állnod, hogy tudd, mi kell a sikeres munkavégzéshez. Egy beszerzőnek fontos lehet, hogy milyen a cég beszállítókkal való viszonya. Egy csoportvezetői pozíció esetén fontos, milyenek a csoport tagjai, megvalósítható-e velük a kitűzött cél? Ha nem, van-e lehetősége az adott pozícióból ezen változtatni? Ezeket lehet megkérdezni pl. az állásinterjún.

Második komoly kockázati pont a jövőbeli felettessel való viszony. Ha a jelenlegi feletteseddel elégedett vagy, jó a munkakapcsolat, akkor egy új hellyel nagy kockázatot vállalsz. Mire rájössz, hogy az új kollégákkal, új felettessel nem találjátok meg a hangot, már késő. Itt kell nagyon óvatosnak lenni. Sose fogadj el egy állást úgy, hogy a leendő feletteseddel nem beszélgettél legalább egy órát. Mondom: beszélgettél. Az állásinterjús kérdezz-felelek után kialakult-e valamilyen beszélgetés, ahol hobbikról, családról, sportról akármiről jól elbeszélgettetek? Jól érezted-e magad ebben a helyzetben? Egyáltalán, jól érezted-e magad az állásinterjúkon? Szimpatikusak voltak-e, akikkel találkoztál a cégnél? (recepciós, HR-es, stb.)

Harmadik kockázati pont a jövőkép. Sokan háborognak azon, hogy az állásinterjún szinte kötelező „hol látja magát 5 év múlva?” kérdés mekkora hülyeség. Most látszik, hogy nem az. Szóval ülj le otthon, és magadban gondold végig, mit szeretnél 5 év múlva. Szakmailag fejlődni, továbbtanulni, embereket vezetni, szakértőként fellépni, esetleg teljesen mást csinálni stb. Ha a felajánlott állás nem ebbe az irányba visz, akkor ez az állás nem való neked. Vagy éppen a felajánlott állás fogja azt sugallni, hogy nem is az a te utad, amit elképzeltél. Pl. alapvetően logisztikusi és informatikai végzettségekkel sosem láttam magam, amint álláskeresőknek adok tanácsokat, aztán tessék :) Ezesetben légy olyan bölcs, hogy ismerd fel, miért keveredtél egy ilyen lehetőség közelébe. Hátha épp most találtad meg a helyes utat.

A  racionalitáson túl

Mikor már mindent mérlegre tettél, és választanod kell az új vagy a régi állás között, csak egy kérdés maradt. Van-e valamilyen megmagyarázhatatlan rossz érzésed az új helyzettel kapcsolatban? Ha igen, mondj nemet. Ha nem tudod megmagyarázni, miért, mégis rossz érzés tölt el az új hellyel kapcsolatban, ha nem tombol benned az „alig várom már, hogy belekezdjek” érzés, akkor valami nem stimmel. Akkor ne kezdd el győzködni magad a racionális érvekkel, hogy több pénz, meg közelebb van, meg milyen szép az iroda, és még a kávé is ingyen van. Mert az a rossz érzés valamitől kialakult, még ha nem is tudod, mitől. Hallgass az ösztöneidre!