JobAngel Az álláskeresők védangyala

Facebook szakmai vagy álláskeresős csoportokban, HR-esektől, tanácsadóktól szokás ilyet kérdezni, és persze nagyon nehéz válaszolni, mert nagyon sok tényezőtől függ a jó válasz, és persze a tévedés lehetősége mindig benne van.

Tisztázzuk már az elején, továbbra sem vagyok híve az álláshirdetésbe tett fizetési ajánlatnak, mert az a mi gazdasági környezetünkben alacsonyan tartja a béreket, és sok egyéb feszültséget is generál. A fizetése mindenkinek magánügye, legalábbis szerintem, és én így is kezelem. Én abban hiszek, hogy kérj úgy, hogy elégedett légy, tudj tárgyalni, alkudni a fizetésedről, és akkor jó fizetésed lesz. Ez nem könnyű, meg kell tanulni kiállni magunkért, érvelni magunk mellett, és ugye nem így vagyunk szocializálva az oktatási rendszerünk által, gyerekkorunktól fogva. Emellett kell alkualap, azaz amit az adott cégnek vinnél, a friss tudást, tapasztalatot, kapcsolatrendszert, iparági jártasságot, piaci ismeretet, munkastílust stb. az egyedi legyen és értékes a reménybeli munkáltatónak.

Ez a helyzet talán még a folyamatos álláskeresésnél is lélekrombolóbb. Kivédeni nagyon nehéz, mert általában ez a munkáltató hibája. Bizonyám. A félrement kiválasztások egyik mutatója, hogy hány ember lett elküldve vagy távozott próbaidőben. Az egyik legbeszédesebb mutatószám a toborzók munkájának mérésére.

Először is, ha valaki nem tud beilleszkedni, mert általában képtelen rá, az már látszana az állásinterjún. Továbbmenve, milyen csapat az, ahová nem tud beilleszkedni egy olyan ember, akit gondosan, szakmai alapokon kiválasztottak egy adott feladatra? Annyira homogének, hogy aki kicsit is más (fiatalabb, öregebb, házas, nem házas, gyerekes, nem gyerekes), az már nem kerülhet be? Sőt, lehet, hogy csak attól „kicsit más”, hogy újonnan érkezett, ez minden bűne? Ez farkasfalka, nem csapat, bár a kétes értékű csapatépítő tréningeken nagyon jó csapatnak mutatkoznak – még akár egy jó szervezetfejlesztő szakembert is megtéveszthetnek, így sokszor a vezető sem jön rá, hogy baj van. És persze HR-es feladat egészséges lelkületű csapatot szervezni...

Emellett nagyon ritka a beilleszkedésre képtelen ember. Akik viszont azok, általában tudják magukról, és olyan munkákat találnak, ahol egyedül működhetnek jól, és egyébként jó munkavállalók. Pl. sofőrök, futárok, hiperpénztárosok, otthonról dolgozók, könyvelők, tervrajzokat készítők, online marketingesek, teszterek stb.  Ezek az emberek kifejezetten NEM emberi társadalomba nem illeszthető pszichopaták, sokkal inkább valamilyen szorongásos probléma miatt képtelenek a beilleszkedésre. Egy befogadó csapat akár segíthet is ezen, de nem szokott befogadó csapattal találkozni ilyen ember :/

Egy társaságban nemrég azt találtam mondani, hogy szerencsére az Y és Z generációk már nem hisznek a szamárlétrában, az alázatban, a kezdőség lenézésében.

Azon, hogy szerencsére többen megdöbbentek, hát mi az, hogy ne várjunk el tiszteletet ezektől, hát nekünk itt a 10-20-30 év tapasztalatunk, „ezek” meg semmit sem tettek le az asztalra?! Pedig mi semmit nem tettünk azért, hogy ennyi idősek legyünk, simán kivártuk. Majd az ifjoncok is odajutnak egyszer, hogy 40-50 év fölöttiek lesznek. Bennük is ott a képesség, hogy öregedjenek :)

A szamárlétra valami olyasmi, ami manapság sok pozitívumot nem hoz a gazdaságnak, fejlődésnek.

Ha jön az elutasító válasz az álláshirdetésünkre, mindenféle indok nélkül, ez a kérdés biztos felmerül bennünk. Az álláskeresőket sokszor meg kell győznöm arról, hogy a legtöbb esetben szinte biztos, hogy semmi baj sem volt velük, bizony a kiválasztás valamilyen szinten szubjektív műfaj is, és szerencse is kell hozzá. Ezt a részét én sem szeretem, de a pszichológusok sokszor elmondták már: tisztán racionális döntés pedig nincs. Jó lenne, ha mindig meg tudnák indokolni a munkáltatók, miért nem vették fel az adott embert, de sok esetben véletlen, szerencse, vagy más hasonló kiszámíthatatlan tényező okozza. Az álláskeresők azért szeretnék tudni a választ a miértre – elmondásuk szerint – hogy okuljanak, tanuljanak belőle, de ez sajnos nem mindig működik, mégpedig az alábbi okok miatt:

Egy átlagos munkatárs-kiválasztás során a munkáltatónál van 1 db nyitott pozíció, a keresés végére marad 3-4 szóba jöhető jelölt, akik közül bárki megfelelő lenne szakmailag is, emberileg is. Ezt a 3-4 embert kiválasztani még könnyű, tisztán racionális alapon is (amúgy sem jelentkeznek már emberek százával egy-egy pozícióra). De a végén akkor is csak 1 embernek tudnak állást kínálni, a másik 3 csalódott lesz. Fontos tudni, hogy a végső döntést sosem a HR-es hozza meg, így őket hibáztatni nem visz előre.

A csalódás enyhítésére már meglehetősen szervezett reverse recruitment* működik a HR-es szakmán belül, de az a 3 ember jó eséllyel akkor sem kap pontos választ arra, miért nem őt választották.  

 A leggyakoribb indokok általában olyasmik, amiket nem, vagy nagyon nehezen tudott volna megváltoztatni, és leginkább az „élet hozta”. Pl. A másik jelölt ...

• ...hamarabb tud kezdeni, és sürgős az új kolléga érkezése – ez még valamennyire racionális döntés, de azért kérdőjelesen…
• ...ugyanebben az iparágban mozgott, ettől várnak némi helyzeti előnyt a munkájában – egyáltalán nem biztos, hogy lesz is.
• ...ő volt a legszimpatikusabb – természetesen a többivel sem volt semmi komoly probléma
• ...tud valami mást is, mint a többi jelölt, (pl. beszél még egy idegennyelvet) ami nem volt ugyan az álláshirdetésben feltétel, de mégis jól jön a munkáltatónak
• ...a munkáltató személyesen ismerte a referenciaszemélyt, így benne volt a legnagyobb bizalma

De olyan is van, hogy a megnyílt pozíció hirtelen megszűnt, mert:

• belülről sikerült feltölteni, ezzel megmentve valaki munkaviszonyát a leépítéstől, vagy valaki előrelépését biztosították vele
• mégsem indul a feladat, így a pozíció eltűnik, mielőtt megnyílt volna

Láthatólag ezek kivédhetetlenek… Talán a felmondási időnkről tudunk tárgyalni, a szakmai múltunk megváltoztathatatlan, a döntéshozó személyes szimpátiája, kapcsolatrendszere is, a cég belső történései végképp rajtunk kívül álló okok… A többi jelölt kvalitásai is. Leginkább ezért szoktam mondani, hogy ne nagyon rágódjunk azon, ami nem sikerült, mert nem visz előre, de lélekölő. Ha kapunk valami kamuindokot, azzal meg megint nem vagyunk előbbre.

Lehet még egy-két kört futni az elutasítás után is akár (itt írtam róla, hogyan lehet ezt, és nem az indokot kell megkérdezni!), de mivel az sem hoz azonnal eredményt, újabb lehetőségeket kell nyitni.

 -------

INGYENES ÁLLÁSKERESŐ TRÉNING NŐKNEK!
Regisztrálj most!

A képre kattinva elérhető a regisztrációs oldal!

Újra! Regisztrálj most!

A képre kattinva elérhető a regisztrációs oldal!