Mennyit kérjek? Örök kérdés, és sokan abban látják a feloldását, hogy a munkáltató írja bele az álláshirdetésbe, mennyit szeretne fizetni. Én ezt a munkavállalók szempontjából nem tartom jó megoldásnak, ki lehetne fejteni, hosszabban is, miért nem, de röviden: elveszi a tárgyalás lehetőségét, és diktátumot jelent a munkavállalónak, ezzel a teljes munkaerőpiacon alacsonyan tartja a bérszínvonalat. Pedig a munkavállaló most pont abban a helyzetben van, amikor akár tárgyalhatna is arról, mennyit és mit szeretne kapni a juttatási csomagban. És nemcsak bért, bár most leginkább arról fogok írni.

Tehát, mennyit is kérjünk?

Vannak már Magyarországra készült bérstatisztikák, felmérések (fizetesek.hu, Hays Salary Guide , Randstad, pl.), érdemes ezeket áttanulmányozni. Azt is meg lehet nézni, hogy olyan álláshirdetésben, amiben az általad keresett pozícióra ajánlanak bért, mennyit ajánlanak. Annál biztosan többet kell kérni :) És persze ha találsz ismerőst, aki ott dolgozik, olyan pozícióban, érdemes megkérdezni őt is – bár nem feltétlenül fog szívesen válaszolni a leendő kollégának…

A kékgalléros munkáknál egyszerűbb a helyzet, ők általában órabérben gondolkodnak, és mindenféle órabér-ajánlatok keringenek a neten. Ott másképp kell óvatosnak lenni, és szerencsére a kékgallérosok jórésze is egyre tudatosabb. Pl. az első ránézésre magasnak tűnő nettó havibért azonnal leosztotta órabérre, bruttósította, majd keresetlen, nem túl szép szavakkal fejezte ki az elégedetlenségét a hirdetés alatti kommentben. A gondolkodásmód tetszett – végre-végre, nem fogadják el, amit diktálnak, kiállnak magukért. És látom benne a magam érveit az álláshirdetésben megajánlott bér ellen: ez a munkáltató is talál majd olyan rossz helyzetben lévőt, akinek nincs más választása, és elfogadja az alacsony bért is… Az ő versenytársa pedig azt látja, hogy ennyiért is van ember, miért ajánlana többet? A bérszínvonal így sosem fog emelkedni…

Emellett nemrég írt nekem egy kkv tulajdonosa, kétségbeesve kérdezte, hogy véletlenül meghallott egy beszélgetést két ember között, az egyik biztatta a másikat, hogy mekkora bérigényt mondjon (nem volt beosztottja egyik sem). És hogy ő nem keres annyit havonta a kis cégéből, mint amennyit az egyébként átlagos szakmaiságú két ember tárgyalgatott. Megvigasztaltam: kérni bármennyit lehet, de hogy ki is fizetik-e, az már másik kérdés. Ehhez két dolog kell: tudni kell annyi értéket vinni a cégnek, hogy megérje kifizetni, és tudni kell ezt el is mondani, bizonyítani állásinterjún.

Tehát, mégiscsak jól kell kialakítani a saját árazásodat. Ehhez többféle stratégia van, és persze az egyéni élethelyzetek is erősen befolyásolják ezeket. 3 alapesetet könnyű azonosítani, amik persze ennyire tisztán sosem jelennek meg, mindig sokkal több egyéni tényező befolyásolja az „árazást”.

0. Nem intervallum!!!!

Régóta szocializálják a munkavállalókat arra, hogy a fizetési igényüket egy "-tól - ig" tartománnyal jelezzék. Mivel arra semmilyen értelmes érv nincs, miért is akarnánk a fizetési igényünket maximálni, maradjunk annál, hogy azt jelezzük: mi az a minimum, ami alatt nem is tárgyalunk. Nyilván ezt kellően "nyakkendősen" kell tudni megfogalmazni szóban is, írásban is, és kellő határozottsággal is.

1. Ha nincs munkád, és kell a bevétel

Akkor bizony minden jobb, mint a nulla forintos bevétel. Ez a legegyszerűbb stratégia, kell valamilyen jövedelemszerző tevékenység, gyorsan. El kell vállalni, ami szembejön, mert villanyszámlát kell fizetni. Ilyenkor is figyelj arra, mi jár neked törvény szerint. Pl. nemrég sikerült meglepnem valakit az információval, hogy a munkábajárás költségeit a munkáltatónak bizonyos szabályok alapján meg kell térítenie. Amire ilyenkor is nemet kell mondani, az a fekete/szürke fizetés és a 0 Ft+jutalék „konstrukciók”. Ha ugyan a munka nem az álommeló, de a cég jó, még az is lehet, hogy házon belül tudsz majd továbblépni, így a munkáltatót sem feltétlenül kell elhagynod majd egy jobb lehetőségért. Láttam én már raktári munkásból előrelépett marketingvezetőt, meg hipermarket pénztárosából logisztikai vezetővé válást…

2. Ha van munkád, de keresned kell mást

Ha nem vagy jól a munkahelyedtől, munkádban, akkor érdemes olyat keresni, ami jobb. Ez a poszt most épp bérekre koncentrál, eszerint olyan helyet kell keresni, ahol többet fizethetnek. Erre több lehetőség van: Magasabb pozíciót kell megpályázni pl., de abban lehet, hogy kezdő leszel, így a magasabb pozícióhoz járó bérsáv alját fogod elérni. Maradhatsz a meglévő pozíciód szintjén, ha más cégnél többet fizetnek, ez a legkényelmesebb. Vagy, akár cégen belül is megpróbálhatsz váltani, ha kellően nagy cég, és máshol jobb lenne. Ez viszont egy másik posztot is megtöltő téma, sokszor meglehetősen rögös az útja egy ilyen váltásnak…

Ha kifelé váltasz, ebben a helyzetben nem hiba fizetési igényt írni az álláspályázatba, még akkor is, ha egyébként nem kérték. Ebből látják, tudnak-e veled tárgyalni, van-e pénzük rád. De legkésőbb az állásinterjúra híváskor tisztáznotok kell a nagyságrendet, ami már vonzó számodra egy váltáshoz. Mivel van munkád, nincs sok időd, sok szabadnapod arra, hogy a sokadik állásinterjúkörben derüljön ki, megfelelő-e neked az általuk elképzelt juttatási csomag. Olyasmiről tárgyalj, amiről érdemes tárgyalni.

Ebben a helyzetben érdemes megjegyezni, hogy itt nem álszentség kijelenteni: a pénz nem minden. Több pénzért menni egy ugyanolyan rosszul működő, labilis helyre, kérdőjeles iparágba, nem biztos, hogy jó ötlet. Ebben a helyzetben rossz állásod most is van, egy másik olyanért nem érdemes küzdeni. Ilyenkor kell igazán jól kérdezni az új pozícióról.

3. Ha nem is kerestél, de megtaláltak egy lehetőséggel

Itt van a legnagyobb esélyed nagyot lépni előre. Régen még azt mondták, min. 30%-os növekedésért már érdemes váltani, manapság ez nagyon egyéni. Lehet 50% is, lehet hogy kevesebb is jó, mert esetleg egy kényelmes, de mégis szakmai temetőből szabadulsz ki a váltással. A váltás kockázatait is be kell tudnod árazni. Ez az a helyzet, amikor sokan azt gondolják, most aztán bármennyit is kérhetnek, hiszen ők kellenek. Ez korlátozottan igaz csak. Van egy tervezett költségkeret mindenhol, akár át is tervezik egy nagy tudású ember kedvéért, de ilyenkor kell a legóvatosabban, legokosabban tárgyalni, semmiképp sem „nagyarccal” – mert azt még egy nagytudású embertől sem szeretik.

És megint: mennyit is kérjek?

Ha végképp nem jutottál semmire még a fenti pár koncepcióból, és semmi ötleted sincs, mert pl. pályaújrakezdő vagy, specializálódás előtt állsz, nincs ismerősöd; más régióból, akár más országból jössz stb. akkor marad a lehető legegyszerűbb módszer: őket kell megkérdezni, mennyit szánnak erre. Ha közvetítő (a.k.a „fejvadász”) is szerepel a folyamatban, még őszintébb lehetsz ezügyben. Mint mindig, ilyenkor is az őszinteség a legjobb…

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!