Már megint egy trend az álláskeresésben – az érzelmi intelligencia „mérése”
Mostanság már örülnek cégek, ha „elég jó” embert találnak, aki majd szakmailag oda fejlődik, ahová az állásban kell. De mellé nyílt egy – szerintem - kellemetlen irány a kiválasztásban, ha már szakmailag nem tökéletes, és fejlesztendő az az ember, akkor legalább a személyisége illeszkedjen. Elsőre ez jónak is tűnik, de csak elsőre. Amikor a személyiség, EQ, és egyéb mérhetetlen dolgok alapján hoznak ítéletet az álláskeresőkről az okozhat bajt. Néha még az intuícióikra is hivatkoznak. Ha mindez beelőzi a szakmaiságot, az több kárt csinál, mint hasznot.
Osztom Mérő László véleményét, hogy – idézem – „Az érzelmek egyáltalán nem függenek a tudatos, logikus gondolkodástól, hanem annak nélkülözhetetlen segédeszközei. A szív és az agy indokait lehetetlen szétválasztani”. Egy egész könyvet írt az érzelmek logikájáról, érdemes olvasgatni, annak érdekében, hogy ne szorítsuk háttérbe a józan eszünket a lélek kultusza okán. És főleg ne higgyük, hogy tisztán racionális döntést képesek vagyunk hozni, mert az szembemegy a másik véglettel.
Ha ezt elfogadjuk, akkor tudjuk, hogy az objektív, racionális értékelést egy jelentkező alkalmasságáról és a szubjektív „tudunk-e vele együttdolgozni” kérdést nem lehet szétválasztani. Valójában nem is kell. Ritka, hogy egy igazán jó munkahelyen egy megfelelő szakmaiságú ember ne akarna és tudna beilleszkedni. Persze ehhez kell a befogadó csapat is, meg bizony jó kis munkahelynek kell lennie, hogy akarjon is odatartozni a munkavállaló. Ez pedig nem a „belső motivációján” fog múlni.
Azaz, amikor a motivációt feszegetjük, akkor az igenis teljesen megfelelő motiváció, hogy villanyszámlát akar fizetni a fizetéséből, és ehhez munkát akar végezni fizetésért. Mégis, vajon hány EQ-t mérő kiválasztó fogadná el ezt válaszul? Sokan közülük a „szívből, lélekből” szeretnének valamit látni. Valami magasztosabbat, intellektuálisabbat, várnak el, egyféle szakmai(?) sznobizmusból. Az a másik ember ott vele szemben meg „csak” villanyszámlát akar fizetni? Hát és a motiváció, meg a „jobbá tenni a világot”? Miközben pont attól (is) lesz jobb a világ, hogy minél kevesebb szorongó ember él benne.
Ahogy a jobangeli munkámból folyamatosan látom, a lélek fontos ugyan, de a többség tőlem már nem vár „léleksimogatást”, azt már megkapták, eredménytelenül. (Ezzel nem szólom le a coach és pszichológus munkáját, pusztán a munkájuk céljának eltérőségére hívom fel a figyelmet.) Most csináljunk akciótervet arra, hogy konkrétan milyen lépésekből lesz jó állása:
Ezt írd a CV-dbe, ezt mondd az állásinterjún, ezt kérdezd meg! Ezt a gyakorlati tudást viszi be az állásinterjúra, ezzel fogja meggyőzni a szakmai vezetőt – remélhetőleg a HR-est is. Attól lesz önbizalma, hogy pontosan tudja, mit kell csinálnia az állásinterjún is. Jön a flow egy állásinterjún…Innentől még pár állásinterjú, és meg is van az állás, szorongás ide vagy oda.
Persze a lelke még ekkor is romokban, az önbizalmat, önbecsülést hatékonyan tudja tönkretenni egy állás nélküli időszak, még inkább a megélhetés miatti aggodalom, és az egzisztenciális krízis – mégis meg tudja csinálni, mert tudja a módját.
Segítőként azért vagyok ilyenkor rossz helyzetben a trendis EQ-s nézettel szemben, mert egy ilyen – érthető – szorongásokkal teli ember az EQ teszteken nem fog jól teljesíteni, az intuitívan ítélő HR-est nem fogja tudni meggyőzni, ha nem szakmai alapon kell érvelni. Nem tud felkészülni rá. Nem lesz jókedélyű, optimista, pozitív, mert neki most az életéről van szó! Szorongani fog, még akkor is, ha úgy gondolja, nem mutatja ki. Szakember látja a szorongást, kontár meg nem tartja elég meggyőzőnek, és nem kapja meg az állást. Többek között ezért sem örülök az EQ-s divatnak, és a tudományos világból is elég sok szkeptikus hang hallatszik róla.
Segítőként viszont azt látom, hogy ha végre helyére került egy jó állásban, hirtelen „megjavul” a lelke is: jobban érzi magát, nem szorong, mert anyagi biztonsága lett, nem kedvetlen, mert értelmét látja a munkájának, napjainak. Flow, dopamin, endorfin… A lélek is csak kémia valahol ;) Csak az kell hozzá, hogy odaengedje a munkához végre valaki. Az EQ-tesztek ebben pont nem segítik álláskeresőt - a munkáltatót sem abban, hogy jó munkavállalóhoz jusson.
A HR-es nem pszichológus!
Még akkor sem, ha egyébként az a végzettsége. Mert nem úgy dolgozik egy álláskeresővel, egy jelölttel, mint ahogyan egy pszichológus a páciensével. Nincs terápia, nincs terápiás cél, nincs idő, nem tudja olyan módon felmérni emberünket, ahogyan az egy pszichológus dolga. Szerencsére ettől még a törvények is megvédik az álláskeresőt.
Ne feledjük, a HR-szakma tanításai jórészt az USA vállalati-szervezeti kultúrájából és közgazdaságtani összefüggésekből állnak, kb. az 50-es évekből indulnak. Kisebb részben pszichológia, nagyobb részben vállalati gazdaságtan. Racionális, számokon alapuló döntéseket kívánna. Akkor pedig érdemes visszanyúlni az alapokhoz: az USA-ban ma is teljesen elegendő ambíció, hogy valaki meg akar élni – munkából. Nálunk meg valamiért nem az… Pedig lássuk be, nehéz küldetéstudatot találni pl. egy barkácsáruház könyvelőjének a szakmához, de mégis: valamiért könyvelő lett, vonzotta az a munka, ha meg barkácsáruház kínál állást, hát akkor az ő számláival fog dolgozni. Nem lesz szerelmes a deszkákba, zártszelvényekbe, ragasztókba, nem hiszi, hogy ezzel megváltódik vagy jobbá válik a világ, de jó könyvelő lesz. Tudja, mit tegyen egyes helyzetekben, rutinból, tudása legjavából megold mindent – flowban lesz. Még az is lehet, hogy az EQ teszteken alulteljesítene, ami nem lenne baj, mert ha az intelligencia az, amit az intelligenciatesztek mérnek (Edwin G. Boring: Intelligence as the tests test it) akkor az érzelmi intelligencia az, amit az EQ tesztek mérnek.
IQ-teszt vs. EQ-teszt
Az IQ-ra kidolgoztak egy modellt, anélkül, hogy lenne rá pontos definíció (remekül leírja ez a cikk, kb. hogyan alakultak ki az IQ-tesztek), az EQ-ra viszont definíció van, modell meg nem tud lenni. Hogyan mérjük rőfre a humort, a saját és mások érzelmi állapotának felismerését, az érzékenységet? 100-ból hány viccen nevet? A sírást még felismeri, a dühöt is, a szorongást már nem, akkor az hány %? A kézremegést félelemnek is hiheti, meg alacsony vércukorszintnek is, de a düh is mutat ilyen tünetet. Melyik a helyes? És jó-e nekünk egy mimózalélek kolléga, vagy olyan kell, aki nem omlik össze az első kudarctól, dühös ügyféltől?
Egyes tudományos szkeptikus vélemények szerint az EQ a múltban is létező mindenféle jellemzők (képességek, készségek, habitusok, teljesítmények, normák, értékek, attitűdök, személyiségjegyek, érzelmi állapotok) összegyúrásából lett „izé”, mert fogalomként nehéz kezelni. Ezeket mérik is, külön-külön, de nem kevernek bele szubjektivitást. Mivel a felsorolt mértékek sem állandók (szemben az intelligenciával), ezért nem tették mellé a „hányados” fogalmát. De itt még az sincs tisztázva, hogy ezek milyen arányban határozzák meg az EQ-t. Elméletileg egy órán belül is tud bárki nagyon alacsony és nagyon magas EQ-t is mutatni, csak vidítsd fel/idegesítsd fel/fenyegesd meg/ajándékozd meg, és írasd meg vele újra a tesztet…
Emellett többféle kritika is érte az EQ-elméletet és a rá fabrikált teszteket, például, hogy jobban beazonosítják az alacsony érzelmi intelligenciát mint a magasat – álláskeresői nézetből tehát nem semlegesből, hanem negatívból indulunk a kitöltésekor. „Remek” hír…
Az álláskeresők többségét jellemzi a jogos szorongás, hogy nem sikerül az állás, a megfelelési kényszer, az egészséges vizsgadrukk akár. Na, milyen is lesz az érzelmi állapota és mennyire lesz ebben az állapotban nyitott mások érzelmeire? Ha ez nem lenne, akkor is lenne egy másik kritika: az érzelmek felismerésének képességét méri. Nem az érzelmekre adott válaszait méri tehát – ami lehetne releváns állásinterjúkon. Ezt pl. szituációs feladatokkal lehetne mérni, bár az is inkább kínos/röhejes, mint releváns egy állásinterjún. És bizony egy szociopata (antiszociális személyiségzavarral élő hivatalosan) is tud tökéletesen jó választ adni egy másik ember érzelmeire – ez a „hibája”. De ez akár magas EQ-nak is betudható, ha csak teszteljük őt.
Amikor próbálkoztak hasonló mérésekkel a múltban, az nem hozott jó döntéseket, jól működő gazdaságot, vállalatokat. De igenis, ezek a legjobb munkatársaink, jól beváltak, jön a riposzt, védve a védhetetlent. Csak épp az ok-okozati összefüggést sikerült teljesen félreértelmezni. Ahogy én látom, amikor a szakmai alkalmasság mellé meg kellett felelni a személyiségtesztekkel, „trükkös” kérdésekkel mért „izének”, akkor szénné szívatott munkanélküliek azért váltak be jól, mert ha végre valahová bekerültek, akkor nagyon meg akartak felelni, mert odakint várt rájuk a Rém: újabb hónapok munkanélküliségben, idióta kérdések, lelki működésükben kontárul szemlélődő személyiségtesztek képében. A szakmai(?) érv az volt, hogy ezek azért kellenek, hogy be tudjon illeszkedni, hogy jól érezze magát. Ha emberünk nem olyan, amilyet elvárnak, akkor az kockázatot rejt. Pedig a legfőbb kockázat, hogy már az elvárás is téves… a kiválasztó (nem feltétlenül HR-es), aki a jelöltet szubjektíven méregeti, vajon ismeri-e a saját csapatát, saját működését?
Amikor a személyiséget, soft skilleket, EQ-t kutatják, ezeket a kockázatokat akarják elkerülni. Valójában szinte felesleges erre időt, energiát, cég pénzét pazarolni, mert jó eséllyel ezek megvannak emberünkben az adott álláshoz, ha a múltban már volt ilyen szakmai tapasztalata, voltak sikerei, vannak jó referenciái, megállta már a helyét valahol. Itt én a referenciákat tartom talán a legfontosabbnak, a jól leírt, elmesélt szakmai múlt után közvetlenül (ezért is néznek ki a jobangeles CV-k úgy, ahogy). Esetleg kiégett, hibázott, kirúgták, de jobban lett, tanult belőle, újra készen áll feladatokra. Ezt kell felmérni – beszélgetéssel leginkább.
Ha pedig egy kezdőt, gyakornokot veszünk fel, bizonyos korlátok között magunk is alakíthatjuk a szakmai munkához szükséges személyiségjegyeit, azzal, hogy példát mutatunk, tanítunk, mentorálunk, támogatunk – ebben is sok munka van, és sok tudás is kell hozzá. Mégis, mintha hatékonyabb lenne, mint mérni a mérhetetlent.
UPDATE 20190929: Miközben én itt a józan ész létjogosultságát próbálnám előtérbe helyezni, addig máshol már nem is a HR-szakmát, de a vállalati ügyvezetőket mutatják be, mint a "spirituális kiválasztás" űzőit (és nem elüldözőit).
https://karrierplusz.jobline.hu/allaskeresok/20190926_A_tarot_kartyatol_az_asztrologiaig_a_spir#
# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!
Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!
# # #
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
babona 2019.09.25. 09:48:25
babona 2019.09.25. 10:45:30
ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2019.09.25. 10:58:35
Ráadásul értelmetlen is.
Érzelmi intelligencia csak akkor kell, ha az ember pl. eladó.
2019.09.25. 12:31:21
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2019.09.25. 12:43:11
Egy jó minőségű tesztben a kamuzást keresztbe-kasul kérdezéssel meg lehet találni, de szerintem kár rá vesztegetni az időt, mert mint írtam volt, a HR-es nem pszichológus, még akkor sem, ha az. Azaz nem kell neki teljes lelki működésről képet kapnia, mert nincs rá szüksége.
babona 2019.09.25. 14:23:22
Vidám dal 2019.09.25. 17:38:33
kilonem100.blog.hu/2018/07/13/nincs_olyan_hogy_erzelmi_intelligencia
mbazs 2019.09.25. 18:31:01
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2019.09.25. 19:56:49
Bambano 2019.09.25. 20:04:07
élhetetlen 2019.09.25. 20:07:57
Kitört rajtam a locsi-fecsi, még egy sztori. Ez még az előző előtt volt, még más volt a feladatköröm. A HR keresett informatikust a napi munkákra, kikértek a főnökömtől az interjúkra. 45-50 körüli pasi, megfelelőnek tűnik, és jött a nagy kérdés, mennyit keresett az előző munkahelyén (egy külföldi cégnél dolgozott, akik elmentek, ezért keresett állást). Mondja az összeget, a HR főo.vez., hát ennyit mi nem tudunk fizetni. A fazon meg erre nem szól semmit, mert önérzet is van a világon, ha elkezdi, hogy kevesebbért is jönne, az már olyan kuncsorgás szagú. Itt lett volna vége, ha nem vagyok ott. Rászóltam a főnökre, hogy kérdezze már meg, hogy mennyiért vállalná a munkát. Ja, igen, mennyiért. Kaptam egy hálás mosolyt a pasitól, aztán mondott egy olyan összeget, ami már megfelelt a cégnek. Még négy évig voltam abban az épületben, tehát tudtam, hogy elégedettek vele, ő is a céggel, én meg magammal voltam elégedett.
Bocs, hogy ez lett az egy mondathoz hozzászólásból.
Nancsibacsi 2019.09.25. 21:09:44
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2019.09.26. 07:49:47
Laja123 2019.09.26. 08:38:15
A történet másik fele viszont, hogy a neurotipikusok részéről az együttérzés égisze alatt illene némi toleranciát mutatni. Egy normál irodai állásba, ami nem igényel valódi csapatmunkát teljesen felesleges elvárni, hogy a vég nélküli fecsegésben tevékenyen részt vállaljon a nemkedves kolléga, mert egyszerűen ez nem az ő világa. Legyen elég az, hogy a speciális plusz tudását és képességeit a csapat javára fordítja.
Azt kellene belátni, hogy az emberiséget alkotó személyiségek nem véletlenül ilyen különbözőek. Kiegészítjük egymást, ettől sikeres egy társadalom, és egy munkacsapat is.
Spidy.hu 2019.09.26. 08:58:20
Gratula!
Ezt hiszem, végigolvasom a blogot.
babona 2019.09.26. 09:24:09
Lángharcos 2019.09.26. 09:58:23
Laja123 2019.09.26. 10:47:22
Még többet segítene egy olyan oktatási szemlélet, ami lehetőségként tekint az aspergeresekre. Nem mindegy, hogy valakiből zseniális tudós vagy művész válik, vagy a pszichiátrián, neagyisten a börtönben köt ki..
Most a kis Gréta szerepeltetése klímaügyben a leglátványosabb mutatvány ezen a téren. Drukkolok neki, természeténél fogva ideális vezéralakja lehet az ügynek, mert igaz ember. Csak ugye még kislány, és nem tudhatjuk mire képes valójában.
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2019.09.26. 10:55:56
TBX 2019.09.26. 11:44:14
A személyiségteszt részleteinek elküldésekor, kapnának egy ilyen tartalmú választ:
*köszönöm a személyiségteszt részleteit,
*kitöltés előtt szeretném kérni az összes olyan személy elérhetőségét és személyi adatait (név, személyi szám, anyja neve, lakcím), aki hozzá fog férni a személyiségtesztem eredményeihez,
*ugyanezen személyektől szeretném kérni az 1 évnél nem régebbi erkölcsi bizonyítvány másolatukat (kérésre én is küldöm az enyémet),
*ugyanezen személyektől szeretném kérni a saját, 1 évnél nem régebbi teszteredményeiket - csak a fair play nevében,
*kérnék egy két vagy többoldalú titoktartási szerződést, amit az összes teszteredmény olvasásra jogosult és én is aláírok,
*amint fentieket rendelkezésemre bocsátják, természetesen 24 belül kitöltöm a tesztet.
mbazs 2019.09.26. 12:28:59
Szaktanár 2019.09.26. 12:31:49
én egy pontosan ezekkel a kondíciókkal aláírt munkakörben kezdek rövidesen. nem ideális, de olyan nagyon szokatlannak sem mondanám (IT, külföld).
TBX 2019.09.26. 12:59:37
Interjú megbeszélve a nagynevű fejvadász cégnél, 8.00-ra. Megjelentem időben, leültetnek a tárgyalóba.
Bejön a majdnem pályakezdő asszisztens: Adunk egy személyiségtesztet, amit ki kell tölteni. Akkor még kevésbé voltam öntudatos, mondom hajrá.
Kapok 1 azaz egy db A4-es papírt. Mindkét oldalán ugyanaz található, kb 100-100 jelző felsorolva, semmi más. (pl: magabiztos, bátor, félénk, mindenféle témakörben). Feladat:
„A” oldalon húzzam alá azokat a jelzőket, ahogy én látom magamat, „B” oldalon húzzam alá azokat, ahogy a munkatársaim látnak. Dolgozzak nyugodtan, magamra hagy, majd jön.
Ok, játszunk, nagyjából 3 perc alatt végeztem. Vártam még pár percet. Sehol senki, kinéztem a tárgyalóból, nem láttam senkit. Na jó, mégsem megyek egy kört az egész fejvadász irodában, nem illik, megvárom amíg visszajön.
Pontosan 30 perc múlva jött vissza. Még egyszer: 1 db két oldalas A4 papíron kellett aláhúzgálni jelzőket.
Lement az interjú, már az első 5 percben tudtam, hogy ebből nem lesz semmi, úgyhogy a végén nem bírtam ki, jeleztem, hogy én is szeretnék adni visszajelzést:
Én: Az interjú nem 8.35-re, hanem 8.00-ra volt megbeszélve, mégiscsak be kellett volna időben érnem a munkahelyemre.
Ő: De hát a személyiségtesztre mindig ennyi időt szoktunk hagyni.
Én: Hölgyem, ha ezt aláhúzgálást 3 percnél tovább tartana elvégezni, a jelenlegi munkakörömet sem tudnám ellátni, nemhogy azt, amire most itt megjelentem. Arról nem is beszélve, hogy Önök tényleg 1 db A4 papírból szeretnék a személyiségemet tesztelni?
Nagy feldolgozási szünet… ööö, akkor majd értesítjük. (spoiler: soha nem hívtak utána)
Szaktanár 2019.09.26. 14:58:45
nemrégiben interjúztam jó pár céggel, némelyik jó ötletnek találta az első telefonos kört kiszervezni hr-es kislányoknak, akiknek az volt a szerepük, h kaptak leírva 10-15 kérdést, és körmölniük kellett a válaszomat. minden egyes kérdésnél érezni lehetett, h nem h a válaszomat nem fogják érteni (ezért leírják belőlük azt a pár szót, amit elkapnak), hanem magát a kérdést sem - több esetben én javítottam ki őket, h ez így értelmetlen, és az, aki leírta nekik a kérdést, erre meg arra gondolt. el lehet képzelni, milyen hatékonyság lehet azoknál a cégeknél, akik egy olyan felelősségteljes feladatot, mint egy új, műszaki munkatárs első körös felmérése, rábíznak ezekre a szerencsétlenekre. kb mintha én castolnék szívsebészeket...
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2019.09.26. 17:01:07
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2019.09.26. 17:11:13
Szaktanár 2019.09.26. 17:30:57
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2019.09.26. 18:02:43
Szaktanár 2019.09.26. 18:14:40
tiszteletben tartom a véleményedet, de ez nem fogja megváltoztatni ebben a kérdésben az enyémet - nekem más tapasztalatom van a kérdésben (és talán kevésbé vagyok elfogult is).
élhetetlen 2019.09.26. 20:41:15
Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2019.09.27. 07:53:26
Legelő Őse · http://legeloose.blog.hu/ 2019.09.27. 08:06:44
Visceroid 2019.09.27. 08:38:24
kukatr 2019.09.27. 08:46:24
www.webmd.com/mental-health/features/sociopath-psychopath-difference
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2019.09.27. 10:10:48
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2019.09.27. 10:11:42
Szaktanár 2019.09.27. 12:08:49
HellsAngel 2019.09.27. 13:40:46
De barcsak ugy mukodne a vilag, hogy te ilyen vagy, te meg olyan, ezt egy szammal le lehetne irni es akivel egyezik a szamod, azzal osszeillesz, jeee. A corporate vilag lelke melyen a legtisztabb idealizmus munkal.
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2019.09.27. 13:48:24
élhetetlen 2019.09.27. 13:49:15
“változó környezetben azt igényelheti hogy a megszokott viselkedésmintáinkra ránézzünk, és ha szükséges változtassunk.”. Most kicsit hosszabban, hogy megértsd. Két példa. az egyik régi. Hét év munkaviszony, egy vállalati kiváló, és egy miniszteri dícséret után lazán kiléptem, mikor egy olyan főnököt kaptunk, aki nekem “nem fért bele”. A másik már az utolsó munkahelyemen történt. Az egyik kolléga felsőbb segítséggel megfúrta az ov.t. Hárman felálltunk vele együtt, pedig alkalmazkodhattunk volna. Csak változtatni kellett volna a viselkedésünkön. Mint kollégát sem szerettük az új főnököt, de most megszeretjük. Nem. Volt, akinek ment, a karácsonyi összejövetelen elmondta, hogy azt szereti a főnökben (a régi)…., aztán januárban, a váltás után az új előtt, elmondta, hogy azt nem szerette….Ha azt igényli a főnök, hogy gazsuláljunk, akkor gazsulálunk? Nem akartam ilyenné fejleszteni magamat.
Szaktanár 2019.09.27. 14:40:42
mondom még egyszer, én tökre megértem, ha ezt te a személyed elleni támadásnak veszed, de nem annak szánom, hanem azt a jelenséget ekézem, h huszonéves, semmihez sem értő lánykák döntenek valódi értéket teremtő, leendő munkatársak jövőjéről, többnyire bármiféle releváns kompetencia nélkül.
2019.09.27. 15:01:43
Egy tehetséges, hozzáértő és sikeres informatikus kolléganőről például nem jutna eszembe, hogy hogyan jutott oda. Egy olyan szakmában viszont, ahol elsősorban emberekkel kell foglalkozni, és ritka, hogy megfelelő legyen a visszacsatolás, könnyebben felmerülnek az ilyen pletykák.
Mondjuk én nem azt gondolom, amit Szaktanár. Vannak jó HR-esek, de ha csak azokat nézem, akiket ismertem HR-essé válasuk előtt, a legtöbb zéró érzelmi intelligenciájú, de nagyszájú volt tizenévesen, de amúgy nem ribanc.
babona 2019.09.27. 15:36:52
hogy
aki nagyon nyomja a tudománytalan, ellenőrizhetetlen, de divatos módszerek alkalmazását, az szakmailag nem annyira penge.
+ Minél bizonytalanabb a szakterület, annál kevésbé kell szakmaiságot alkalmazni, és annál könnyebb mutatni.
Szaktanár 2019.09.27. 15:42:22
Bambano 2019.09.27. 16:35:22
Bambano 2019.09.27. 23:31:54
Szaktanár 2019.09.28. 09:56:55
babona 2019.09.28. 10:05:58
Szaktanár 2019.09.28. 10:16:55
2019.09.28. 11:39:31
Teljesen mindegy, minek tartják magukat, akikről én beszéltem, ott az én megállapításom, hogynem ribancok. Viszont mivel a nulla emberisneretük társul végtelen egóval, ezért nagyon károsak HR-esként.
Silene 2019.09.28. 13:27:45
Szaktanár 2019.09.28. 16:17:25
hát én meg nagyon nem.
"Mérnök vagyok, 30 éves (20-nak sem nézek ki) és urambocsá’ szeretek sportolni, így még csinos is."
gratulálok. te biztos álomnő lehetsz.
"Az önéletrajzomba szándékosan előnytelen képet rakok, soha nem veszek fel kihívó ruhát és valahogy akkor is gyakran érzem ezt."
én meg semmilyet. mondjuk ez külföldön nem is nagyon javasolt.
"Szerintem te sem csak a hr-es nőkkel vagy így, hanem mindenki aki fiatal, csinos és nő, akkor az már úgysem ért semmihez, ergo ribanc?"
ezt sosem gondoltam, nem is mondtam, nem tudom, miből következtettél erre.
"Hozzátenném friss diplomásan, pályakezdőként nagyjából minden munkavállaló ‘semmihez sem ért’, külsőtől tökéletesen függetlenül."
tény, h az iskolapadból kiesve nincs még akkor tapasztalata az embernek, bármelyik szakmáról is legyen szó, de azért van némi különbség a frissen végzett orvos, mérnök meg a frissen végzett hr-es "semmit tudása" között. arról nem is szólva, h mondjuk az előbbi szakmákban fejlődik az ember, míg a hr-es kislányok csak öregszenek.
Bambano 2019.09.28. 18:08:26
persze, folyamatosan arról van szó, hogy az országban sok személyügyi osztályon nyoma sincs a valódi hr munkának, ebben egyetértek a többiekkel. egyszer hozzám is jött hr-es lyányka interjúztatni, csak amikor kiderült, hogy nekem magasabb iskolám van hr-ből, mint neki, attól kezdve nem jegyzetelt. vagy nem értette, amit mondtam, vagy nem akarta megtudni, amit mondok...
Szaktanár 2019.09.28. 20:52:05
kolompar lole 1116 2019.09.29. 00:20:42
Sőt, aki mást mond az hazudik, és várható hogy máskor is hazudni fog. Most komolyan van olyan noname kft ami elhiszi hogy egy ember álma hogy náluk trógerkedjen fillérekért? Mert hogy egy Googlehez vagy Microsofthoz bekerülni jó lesz majd a következő önéletrajzba, azt aláírom, de a legnagyobb neveken kívül sehol nem valós opció, és azok meg papír nélkül is tudják. Önáltatás az egész, amire a legjobb válasz a hasonló szintű kamu, lehetőleg ctrl+c / ctrl+v alapon valami sablonból, hogy érezze a törődést aki olvassa...
kolompar lole 1116 2019.09.29. 00:22:57
Világbéke! :D
Silene 2019.09.29. 07:32:13
sosem állítottam, hogy álomnő lennék, bár a gyerekeimnek minden bizonnyal az vagyok.
Azt gondolom, hogy akik a külső-nem-kor vagy bármilyen olyan adottság alapján RÁNÉZÉSRE skatulyáznak (ahogy te egy teljes szakma fiatalabb női képviselőit), ők bárki másokat is simán beraknak abba a bizonyos dobozba és ez nekem elfogadhatatlan. Hogy tudod valakiről a végzettsége, kinézete alapján eldönteni a kompetenciáit? Ráadásul halkan jegyzem meg, hogy általában az önmagukkal elégedetlen, alacsony önbecslesű emberek csinálják ezt.
Szaktanár 2019.09.29. 18:28:30
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2019.09.29. 18:55:22
Szóval, igenis mérhető a munka eredménye. (By the way, személyem elleni támadásnak a HR-esek elleni támadást nem veszem, nem lévén HR-es. A mindenfajta diszkriminációt - nők elleni, életkori stb. viszont a társadalom elleni támadásnak veszem, és kb. annyira fel kell lépni ellene, mint a bűncselekmények ellen - különben rossz lesz mindenkinek.)
Szaktanár 2019.09.29. 20:45:44
ezt jól teszed - én sem diszkriminálom a nőket (sem), bármennyire is szeretnéd ezt láttatni. a hr-es ijfú kolleginákról mondtam el a véleményemet, amely saját- és másodkézből szerzett tapasztalatokon alapul. ezt a nők elleni diszkriminációnak tekinteni minimum csúsztatás, de gyanítom, h ezt te is jól tudod.
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2019.09.30. 08:58:01
Szaktanár 2019.09.30. 10:51:03
sajnálom, de ennél egyszerűbben nem tudom elmondani, h semmi bajom a nőkkel - a fiatal, dekoratív, semmihez sem értő hr-es lányokat nem szeretem, akik mások sorsáról döntenek anélkül, h ehhez meglennének a kompetenciáik. kérlek folytassuk ezt az eszmecserét akkor, amikor ezt a gondolatot megértetted, és nem próbálod meg rám projektálni a nőgyűlölő férfiakkal szembeni frusztrációdat.
jobangel · http://jobangel.hu/blog 2019.09.30. 14:18:43
Emellett elég régóta mondogatom itt a blogon, hogy valójában egyik sem nagy baj: a kompetenst tájékoztatni kell CV-ben, állásinterjún, a kutyaütőt meg úgyis könnyű elkápráztatni. Aki jó, az valamelyik módszerrel biztosan továbbjut bármilyen HR-esen (kivéve a spiriseken, azokon annyira nem is akarunk túljutni...)
2019.09.30. 14:19:51
Bazdmeg, te írtad le általánosítva, hogy a HR-es nők azért jutottak oda ,ahol vannak, mert ribancok, lefeküdtek azokkal, akikkel kellett. Most meg próbálod megmagyarázni, hogy ebben az égvilágon semmi szexista, semmi nőellenes nincsen. Nevetséges, amit művelsz.