Álláskeresés sikertelenségei, kudarcai a legerősebb embernél is lélekrombolók. De érdemes átvenni, hogy saját magukat milyen tévedésekkel sodorják még rosszabb helyzetbe a sikertelen álláskeresők. A kifogásépítés az, ami sajnos nagyon megy ilyenkor, és tudom, hogy azért, mert ha valaki tényleg mindent jól csinál, nehéz elfogadni, hogy mégsem jön a siker rögtön. Akkor elkezdik másban is keresni a hibát. Rosszabb helyzetben csak ez marad, a saját álláskeresői tevékenységét nem is elemzi, csakis másokban lehet a hiba. Ez már a kifogásépítés magasiskolája. Értem az elkeseredettséget, dühöt, kétségbeesést, de a kifogásépítés pont nem fog segíteni ezeken. Az aktív tevékenység meg igen. A kifogások közül van pár nagyon tipikus, és persze ezernyi egyedi. Vegyük a leggyakoribbakat:

1. Az álláshirdetések rossz minőségűek

Igen, tudom. Sokszor azok, igazad van. Ha ezek vannak, akkor ezekre kell tudni jelentkezni. Igen, tupírozott pozíciónevek, idétlen elvárások, logikátlannak tűnő munkakörök. De az nem megy, hogy ülünk otthon munkanélküliként, és netes fórumokon követeljük a szebb-jobb-részletesebb álláshirdetéseket, és elmondjuk, hogy amik vannak, azok miért nem jók. Abból nem lesz állás, márpedig álláskeresőként alapvetően állásért küzdünk, nem azért, hogy jobb álláshirdetések legyenek. Jó lenne, ha jobb minőségűek lennének, de majd ezen egy jó állásból esetleg tudunk változtatni vezetőként, HR-esként, PR-osként, marketingesként. Otthonról, munkanélküliként meg nem, de abban a helyzetben ez nem is cél. Tehát nem ezen pörgünk.

2. Fiatalok, kezdők interjúztatnak

Valóban, sokszor ők végzik az előszűrést. De mivel ő fiatal és kezdő, te meg profi vagy és szakember, simán meggyőzöd. Elkápráztatod a tapasztalataiddal, a tudásoddal, elég bölcs vagy ahhoz, hogy a fiatal korát, esetleges tapasztalatlanságát ne negatív tulajdonságként kezeld, hanem a saját előnyödre fordítsd. Persze lehet háborogni, hogy hát mit képzelnek ezek a cégek, egy „ilyen” interjúztat, hát oda nem is akarok menni dolgozni. De ebből a háborgásból nem lesz állás.

3. Olyat kérdez állásinterjún, ami benne van a CV-ben, „hát el sem olvasta?”

De, elolvasta. Csak látott már olyat, hogy valaki annyit kamuzott a CV-ben, hogy nem emlékezett rá, és nem tudta visszamondani a saját kamuját. Ez bizony szűrés, ha telefonon, ha állásinterjún. Mivel az állásinterjú egy üzleti tárgyalás, ahol el akarsz adni valamit, értékesítőként tekintve a témára, jól is néznék ki, ha a vevőmnek azt mondanám egy kérdésére, hogy „ott a honlapon az infó, meg azért írtam az ajánlatot, olvasd elfele, ne kérdezgess!” És persze ők is el kell, hogy adják neked az állást, erre készülve legyenek kérdéseid, hogy felmérd, akarod-e. Az állásinterjúztató pedig válaszolni fog, mert valószínűleg nem „veszed meg” az állást, ha azt mondja, hogy „leírtuk az álláshirdetésben, ott van a honlapon, hát el sem olvasta?” Mindkét fél kérdez a másiktól, ilyen egy tárgyalás.

4. Előre kérik a bérigényt

Pedig ez jó dolog. Ha tőled kérdezik, mennyiért adod a portékádat (esetünkben a munkaerőd, időd, szakértelmed), az sokkal jobb, mintha közlik az álláshirdetéseben, hogy 500 fabatkát adok érte, eladod nekem vagy éhenhalsz? És mivel a versenytársuk látja, hogy ott 500 fabatka, hát ők sem fognak magasabb árat fizetni. Akkor sem, ha te egyébként 1000 fabatkáért dolgoznál az adott pozícióban, mert neked annyiért éri meg, hiszen tudják, hogy más sem ad 1000 fabatkát. Elhiszem, hogy kényelmesebb elfogadni egy rossz ajánlatot, mert akkor nem kell tárgyalni, de aki mer tárgyalni, az mindig jobban jár.

5. „Nincs bennük semmi alázat”

Ilyenkor felszisszenek. Szeretjük a szakmánkat, rajongunk a munkánkért, tiszteljük a hivatásunkat, beszélhetünk szakmai elhivatottságról, szakmai igényességről, ezek mind nagyon fontos dolgok. De alázatot követelni, az elfogadhatatlan. Az már alsóbb- és felsőbbrendűségről szól, ebből meg inkább kiszabadulni kellene, nem követelni, hogy legyen ilyen. Egyenrangú felek tudnak hatékonyan tárgyalni, ahol a hatékonyság azt jelenti, hogy a végén mindkét fél elégedett. Ez nem megy alázkodva.

6. Nem is értenek hozzá

Ezt a hibát kezdő álláskeresőként elkövettem, tehát különösen értem, ha más is elköveti. Logisztikusként olyan helyeket kerestem, ahol egyedül lehetek ezen a szakterületen, kis cégeknél akartam A Logisztikus lenni. Se nem vezető, se nem csapattag, leginkább specialista, csak akkor még nem tudtam, hogy ezt a szerepkört így hívják. Szóval, mentem sok állásinterjúra a szép szakmai CV-mel, iparág is stimmelt, pozíció is, és kérdeztek tőlem mindenféle hülyeségeket, hogy milyen bútor lennék (állóóra), meg milyen állat (a saját macskám). Az meg nem érdekelte őket, hogy milyen termékeket, milyen fuvarozási módokat, milyen beszerzési elveket értek, használok, hát hülyék ezek, nem értenek hozzá… Aztán valaki rádöbbentett: te figyelj, ha te lennél az egyedüli ebben a szakmában, pozícióban náluk, akkor mégis miért gondolod, hogy érteniük kell hozzá? Most nincs ilyenjük, mert vagy külső cégre bízták, vagy kilépett, vagy kirúgták, tehát nincs aki ebbe belekérdezzen. Tehát tényleg nem ért hozzá, de álláskeresőként pont az a dolgom, hogy segítsem, és eljuttassam addig a pontig, amíg venni akar. A szakértelmedet, a munkaerődet.

----------

Minden kifogás mellé odatettem azokat az érveket, amikből látszik, hogy nem ezek a kifogások viszik előre az álláskeresést, azaz mégis inkább félre kell tenni őket. Mert különben igazad lesz, nem állásod.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #